Interjúkötetet mindig érzékeny dolog olvasni, de megkockáztatom: megírni is. A szerző magára veszi annak az ódiumát, hogy unalomba fullad az egész.
Ehhez ugyanis vagy a könyv alanya legyen nagyon érdekes, vagy a válaszoló tevékenységének kell érdekfeszítőnek lennie. A helyzet pedig az, hogy igen kevés, valóban érdekes életút vagy személyiség van, olyan pedig, aki egy egész kötetet meg tud tölteni a lényével, annál is kevesebb.
Ezúttal a második esettel állunk szemben, azaz az interjúalany tevékenysége a kötet tárgya főleg. Szabóné Kálmán Judit feleség, anya, nagycsaládos, nő, ember, többdiplomás, romológiából doktorált asszony, aki nem mellesleg erős hitével jutott el oda, ahol ma tart, talán ehhez a könyvhöz is az istene segítette hozzá. Sokszorosan nehéz helyzetben van Booklány, miközben e sorokat írja. Úgy kellene recenziót írnia, hogy közben mindenre, mindenki érzékenységére figyel, pro és kontra, megkockáztatva, hogy a végén annyira pc lesz, hogy az már kontraproduktív. Így aztán marad a legegyszerűbb út, az őszinteség útja, ami ennek a blognak is alapvetése.
Nekem ez a könyv tetszett. Nem azért, mert a szerző olyan kivételes egyéniség lenne vagy olyan ragyogóan kérdezne, ami az már a szakma csúcsa, mert erről nincs szó.
Azonban a témaválasztás, sőt, az alanyválasztás is kiváló. Hiánypótló könyv ez, számomra mindenképpen. Európa és Magyarország egy olyan kisebbségéről, kultúrájáról, történelméről, szokásrendszeréről, hagyományairól és minden egyebükről tudtam meg mindenféléket, amely kisebbséget -szokás szerint- a legnagyobb ellentmondások övezik.
Nagy hagyománya van ezen a kontinensen a kisebbségek utálatának, szalonnácinak lenni sikk, a szűk látókör pedig néha egészen kötelezőnek tetszik. A kollektív amnézia lett az általános tudatállapot, a bűnbakkeresés pedig alapkövetelmény. S természetesen senki nem olvasta Puszták népét… A tudás hatalom. Hatalom, mely átlendít a saját árnyékunkon is. Érdemes megszerezni, csak úgy mondom. Másrészt viszont, engem lenyűgözött ez az asszony, aki a cigány értelmiségről írta a doktori disszertációját, aki az Isten háta mögött volt védőnő, nagyon vidéken, nagyon a cigánysoron, s később innen indulva lett egyetemi oktató. A céltudatos, elhivatott munka megsüvegelendő véleményem szerint. A hite pedig…? Nos, az elgondolkodtatott. Talán kicsit magamról is. Rengeteget adhat, erőt, szeretet, a közösségbe tartozás érzését és ki tudja még, mi mást a hit.
Ennek az asszonynak erőt és boldogságot adott a nagycsaládos léthez, az egyetemi katedrához, több diplomához, a kutatáshoz, a szakadatlan tanuláshoz, a tenni akaráshoz, a segíteni vágyáshoz, a kifogyhatatlan energiákhoz. A magam részéről mélyen hiszek a kvantumfizikában. Meggyőződéssel nem tudom azonban kizárni teljes egészében azt, hogy a kvantumfizika is valaminek a része. Kettőezer-tizenhárom februárjában, amikor hétszáz év óta először lemondott a pápa, s még aznap villám csapott a Szent Péter Székesegyházba, amikor pont így süt a nap a hegyen, akkor nem tudom kizárni teljesen. Lehet, hogy nem is akarom. Ez nem világos még ebben a pillanatban, csak az, hogy jó volt elolvasni ezt a könyvet, mert sokat adott. Gondolatokat és tudást egyaránt, ami jóval több, mint ami elvárható.
Első mondat: „A cigányok nem ingyen adták a szeretetüket.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
