Pünkösd közeledtével mindenki próbál egy kicsit elmélyedni az ünnepben. Mást hordoz magában egy pár éve megtért ember számára, és mást egy régóta újjászületettnek. Mi Isten üzenete ma hozzám és hozzád, kedves olvasó?
Jézus Krisztus a feltámadása után még negyven napig itt volt velünk közösségben, a negyvenegyedik napon összehívta a tanítványait, és mielőtt elment a mennybe, meghagyta nekik, hogy ne féljenek attól, ami ezután következik, sőt maradjanak még Jeruzsálemben, és várják a Pártfogót, a Szentlelket.
A félelem és a várakozás megélése közös mindenkiben, bármennyi éve is vagyunk Krisztus követői. A félelem beszivárog az élet hétköznapjaiba. Sokszor hajlamosak vagyunk a tanítványokra úgy gondolni, hogy tőlük távol állt ez az érzés, pedig ők is átélték. Jézus halálhíre, ami sokakat elbizonytalanított, majd a feltámadása konfliktusforrás lett. A hívők nem voltak biztonságban. Nem tudták már, kiben bízhatnak és kiben nem. Elment a Mesterük!
„Többet nem fogjuk látni! Mihez kezdünk nélküle?”
Majd várakozni kellett valakire, akit még nem ismertek, és nem is tudták, hogy mikor érkezik meg. Gondoljunk bele, hogy Jézus arra kér minket, maradjunk otthon, mert nemsokára érkezik egy vendég. Vajon hány napig tartana a lelkes várakozásunk? Egy hét után feladnánk, hogy nem is jön senki? Valamit talán félreértettünk? Az emberek életük nagy százalékában várakoznak. Ha türelmesek vagyunk és kivárjuk, olyan áldásokban lehet részünk, mint az első keresztényeknek. Ők tíz napot vártak a megígért Szentlélekre. A Bibliában számos olyan embert látunk, akik várakoznak.
Egyet hadd emeljek ki a sok közül, akiről János evangéliumában olvashatunk: egy férfi, aki már harmincnyolc éve várja a gyógyulást.
Hosszú ideje egy medence mellett feküdt, amit időnként felkavart az Isten angyala, és aki elsőként lépett bele, az meggyógyult. Bénán ennek az embernek semmi esélye nem volt elsőként vízbe menni. Elképzelem az attól való félelmét, hogy ez a betegség örökké tart, és a minden percet átitató várakozást, hogy mikor érkezik az angyal újra. Mégis mi motiválta őt ilyen elképesztően reménytelen helyzetben? A reménység!
Mi tartotta össze a tanítványokat, miután Jézus elment? A reménység, hogy megígérte, jön valaki utána.
Ha elolvassuk a bethesdai történetet, kiderül, hogy Jézus pont arra ment, ahol a beteg feküdt, és meggyógyította őt. Reménysége beteljesült. Nem úgy, ahogy várta, de Isten csodát tett vele, így az élete megváltozott örökre.
Amikor a Lélek megérkezett a tanítványokhoz, erőre kaptak, és átformálta őket Isten jelenléte. Nem látták többé Jézust, de tudták, hogy velük van.
A pünkösd ünnepe ezért számomra a reménységet hordozza magában. Nem látom Jézust, de hiszem, hogy velem van. Lelke ad az élet viharában bátorságot, reményt, vigasztalást, gyógyulást.
Hosszú ideje várod már te is a szabadulást? Félsz, hogy nem jön el, amire vársz? Honnan kapod majd az erőt az úthoz, amelyen mész? Mit tegyél, ha egyedül érzed magad?
Reménykedj az Úrban! Higgy Isten szavában, bízz benne, ne add fel, és ott lesz veled is a megígért Pártfogó!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
