A Baptista Szeretetszolgálat szakemberei folytatták a mozgássérült gyermekek érdekében tíz évvel ezelőtt megkezdett oktatási és rehabilitációs programjukat az ázsiai országban.
Idén novemberben lesz tíz éve, hogy Vietnamban mozgássérült gyermekek és tanáraik részére konduktív oktatási és rehabilitációs program kezdődött. A képzésben részt vevők először Hanoiban készültek fel arra a munkára, amelyet később magyar támogatással és szakmai felügyelettel országszerte hét különböző intézményben folytattak. A következő projekt 2009-ben volt, akkor az Európai Unió támogatásával Bac Giang tartományban négy hónap alatt 120 hallgatót készítettek fel a Baptista Szeretetszolgálat szakemberei. Két esztendővel később az Irishaid támogatásával ismét a főváros, Hanoi lett a képzés helyszíne.
Szenczy Katalin és Szilágyi Lilla konduktorok idén szeptemberben visszatértek a délkelet-ázsiai országba, hogy – ezúttal a USAid támogatásával – újabb Flame-programmal segítsék az ottaniakat. Annak különösen örültek a magyar szakemberek, hogy ott volt és együtt dolgozott velük a 2011-es képzés egyik legjobb hallgatója, aki abban az időben Magyarországon is tanult egy hónapig. Tay Ninh-ben tizenegy hallgatót készítettek fel. Az elképzelés az, hogy az Irishaid támogatásával októberben Danang városában egy újabb tanfolyammal folytatják a munkát.
„Amikor meghallottuk, hogy a program tervezett ideje mindössze hat nap, azt gondoltuk, az lehetetlen. Lehetetlen ennyi idő alatt bármit is csinálni, bármilyen eredményt felmutatni. De a munka elindult. Röviden bemutattuk a programot, aztán jöttek a gyerekek, és már a közepében is voltunk mindennek.
Öt gyermek és öt szülő reménykedett és várt csodát e hat naptól – emlékezett vissza Szenczy Katalin, aki bevallotta, hogy még mindig rácsodálkozik a program hasznosságára, sikerére. – Nagyon jól ki van találva ez a módszer. Ha csak egy heted van, akkor is történik változás, fejlődés. Most is ezt tapasztaltuk. A szülők, akik Vietnam egyik legszegényebb részén bizony nem sok lehetőséget kapnak sérült gyermekük fejlesztésére, e hat nap alatt meglátták, hogy van remény a reménytelenségben.
A hallgatóknak pedig a szemléletük változott meg, hiszen megtapasztalhatták, milyen fejlődésre képesek ezek a gyermekek. Ez őket is arra bátorította, hogy folytassák a munkát, hasznosítsák megszerzett tapasztalataikat. A lehetetlen lehetségessé válik akkor, ha Isten előtted jár, és te engedelmesen megteszed azokat a lépéseket, kihasználod a lehetőségeket, amiket ő mutat.”