A napokban én is megnéztem a „Saul fia” című filmet. Nagy hatással volt rám.
A történet 1944.-ben zajlik az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban. Saul (Röhrig Géza) a Sonderkommando tagja, ahová olyanok kerültek, akik elég erősek voltak a munkára. Az ő feladatuk volt a megsemmisítésre ítélt társaikat a gázkamrába terelni, onnan a holttesteket a krematóriumba vinni, majd kitakarítani a termeket az újabb szállítmány előtt.
A főszereplő az egyik halott gyermekről azt hiszi, hogy a saját fia. Innentől kezdve az lesz a küldetése, hogy a zsidó vallási gyakorlatnak megfelelően megadja a végtisztességet a kisfiúnak. Ez a feladat pedig annyira erősen sarkallja Sault, hogy mindent ennek a célnak rendel alá: nem fél senkitől és semmitől, és nem törődik azzal sem, hogy cselekedeteivel sokszor a többi rab életét és szabadulási terveit is kockáztatja.
Miközben néztem a filmet, sokszor éreztem azt a késztetést, hogy rákiabáljak: „Hagyd már azt a halott fiút, foglalkozz az élőkkel!” Aztán rájöttem: neki ez az új cél adott reménységet a borzalmak közepette. Ezért tudott életben maradni.
Ezt az ajándékunkat pedig Istentől kaptuk, ne is veszítsük el soha, semmilyen körülmények közepette. Mert a mondással ellentétben a remény SOHA nem hal meg, Isten Szentlelke kijelentette az igazságot a Bibliában: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet…”(1Korinthus 13:13)
Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek Nemes Jeles László magába szippantó, elgondolkoztató filmjét.
A film előzetese
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
