Szegények, de sokakat gazdagítók

„Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. …mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” (2Kor 6,1; 10.)

Manapság egyre többször válik szóbeszéd tárgyává a szegénység és a gazdagság kérdése. Szociológusok elemzik a helyzetet és mutatják ki, hányan élnek mélyszegénységben, hány embernek nincs munkája, de ugyanakkor azt is kimutatják, hányan mondhatják magukat milliomosoknak és hányan élnek luxus körülmények között.

A szegénység és a gazdagság minden időben foglalkoztatta az embereket. Politikusaink körében is ez az egyik fő téma és hangoztatott érv saját politikájuk mellett, és riválisaik ellen.

Egymás szemére vetik, hogy a másik politikája idézte elő a szegénységet vagy éppen a hatalmon lévők saját táborukhoz tartozóknak kínálják fel a legjobb lehetőségeket a gazdagodásra. Ez a minden idők aktuális témája természetesen számos esetben fedi is a valóságot, mert valóban élnek mélyszegénységben és luxus körülmények között egyaránt. Fontos is, hogy a különböző karitatív szervezetek, a jó körülmények között élő emberek észrevegyék a mások fizikai szükségleteit. Ám mégis, ha a Szent-írás szemüvegén nézzük ezt a fontos kérdést, akkor azt láthatjuk, hogy az ige a lelki gazdagságot többre tartja az anyaginál. Itt egy nagyon fontos érték-különbözetet látunk az anyagi és a lelki szükségletek között.

A Biblia szerint a földi gazdagság nem lehet cél. A lélekben való meggazdagodásnak azonban annál inkább meg van az értéke. Ha valaki csak a földiek mércéjéhez igazodik, arra Pál fenti szavaival ellentétben az áll, hogy „hiába kapta az Isten kegyelmét”, mert nem a lelki értékekre, hanem a földi boldogulásra helyezi a hangsúlyt. Aki csak földi kincsekre koncentrál, nem veszi észre, hogy az igazi boldogulás előfeltétele a lélekben való gazdagodás. Azok a szegények, akik a lelkükkel törődnek, egy más dimenzióban gazdagodnak, amiből másoknak is tudnak adni. Ők lehetnek a „sokakat gazdagítók”, akik a gazdag Isten kincs-tárából adhatnak másoknak is értékeket a szeretet által.

A lelki gazdagság olyan távlatokat nyit meg az ember előtt, amely által személyesen táplálkozhat Istenből, a gazdagság igazi forrásából. Erre mondja Pál, hogy ők azok, „akiké minden”. Akik nem a földi gazdagodást hajszolják, azoknak jut idejük beletekinteni a rájuk visszaható örök gazdagság fényébe, és azt visszatükrözni sokak felé. Az ige szerinti gazdagok meglátják a testi és lelki mély-szegénységben élőket, mert tudják, hogy a „mindennapi kenyér” Isten gondolata is, és hagyják magukat eszközzé válni sokak gazdagítására. Felnyílik a szemük a felismerésre, mert tudják, hogy „szegények mindig lesznek köztük”, de azt is, hogy mi a szükséges dolog, és mi az a határ, amelyről azt tanítja a Biblia, hogy elégedjünk meg vele. Igazat írt a Példabeszédek szerzője, amikor azt olvassuk az egyszerű fordítás szerint: „Jobb becsületesen élni szegénységben, mint tisztességtelenül és gazdagon.” (Péld 28,6)

Megjelent: Múlt, Jelen, Jövő 2015