Újra elővettem a napokban John M. Gottman A jól működő házasság hét alapelve című könyvét.
A szerzőről annyit illik tudni, hogy ő az a pszichológusprofesszor, aki Seattle-ben egy „szerelemlaboratóriumot” működtet évtizedek óta, amelyben több száz önként jelentkező fiatal házast figyeltek meg munkatársaival. Kielemezték a laboratóriumi együttélés során mutatott viselkedésüket, és mérték a legkülönfélébb testi jelzéseiket. Az évtizedek alatt felvett és elemzett adatok alapján Gottman ötperces megfigyelés után egy vitát lefolytató párról 90%-os valószínűséggel megjósolja, hogy a következő években elválnak-e vagy sem. Munkatársaival együtt összegyűjtötték azokat a jellemzőket, amelyek előrejelzik a házasság negatív vagy pozitív végkifejletét. Gottman mindebből kidolgozott egy hét alapelvből álló rendszert, mellyel hatékony segítséget tudnak nyújtani a válás megelőzéséhez. Ezeket az elveket mégsem házassági receptként gondolja.
A professzor többször kifejtette már azt a véleményét, hogy a mai modern házasságterápiák egyik gyengesége, hogy abból a feltételezésből indulnak ki – talán hittételként –, hogy a párkapcsolatok konfliktusai megoldhatók és kezelhetők. Gottman állítja, hogy vannak megoldhatatlan konfliktusok, nézeteltérések egyszerűen abból fakadóan, hogy a pár egyik fele nő, másik fele pedig férfi, akiknek kibékíthetetlenül ellentétes szükségleteik vannak. Ezért van az, hogy a házasság biztonságos alapjának a szerelmet és a szeretetet tartjuk, nem pedig a másik teljes értését és ismeretét. Aki szereti a párját, aki szerelmes a párjába, az nem tudja megmondani, hogy miért. Szeretlek, mert szeretlek. De amikor valaki már érti és ismeri a másikat: a hatalmába vette és már nem szeretheti mint emberi lényt, csak mint tulajdonát. Nő és férfi kölcsönös megértéséről Karinthy Frigyes csöppnyi humorral fogalmazza az igazságot:
„Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.”
Korunk ezt a másságot szeretné közelíteni egymáshoz, ha még nem is teljesen megszüntetni. De miben áll ez a másság? Évezredeken keresztül a kultúrák, a családi és társadalmi pozíciók és szerepek különbözőségében látta. És ezért a szerepek meghatározásában vélték megtalálni a nő-férfi Isten szerinti jó házasságának megoldását. Némelyek a mai napig hisznek ebben. Pedig a Biblia is a teremtéstörténettől kezdve titokként fogja fel a nő-férfi egységét, nem pedig meghatározott szerepek és viszonyelvek jó működtetéseként. Pál apostol ki is mondja a nő-férfi házassági kapcsolatról: Nagy titok ez! Miért? Mert két teljesen különböző emberi lény válik eggyé! Ha tehát igazat mond a Szentírás, akkor mi az, ami egységet teremt, mitől lesznek eggyé a házasfelek? A szerelemtől! A nő és férfi közötti különbségek között a harmóniát a szerelem teremti meg, nem az alapvető ellentétek kibékítése.
Ez kötötte össze Izsákot és Rebekát, Jákobot és Ráhelt, kezdetben Dávidot és Míkált, Ahasvéróst és Esztert, és mindmáig minden bibliai házasságot. A szerelem tehát elengedhetetlen alapja annak, hogy a házasfelek lényegileg eggyé váljanak. Természetesen a folytatáshoz már nem elégséges. Szerelemből indulva sokan nem maradnak egyek, és ez megtéveszt még sok bibliaismerő embert is a szerelem fontosságával kapcsolatosan. Sokan nem tartják a házasság szükséges feltételének, mások pedig mulandónak vélik. Ettől persze még élhetnek jól egymással, de sosem lesz belőlük az a titokzatos egység, amit a Szentírás állít a házasságról. És ezt a gyermekeik is észre fogják venni. Minden házaspár választhat, hogy mire építi a kapcsolatot: a szerelemre, amely titokzatos egységgé tudja varázsolni a nő-férfi házasságát, vagy a jó házasság Bibliából vagy szakkönyvekből kivett receptjeire. Mert vagy Isten szerinti alapja van a házasságnak, vagy a feje tetejére állítva hatékony módszerekre akarjuk alapozni. Boldogok a házasok, akik értik a Szentírás kijelentését: „Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.”
Kétféle jó házasság van tehát: az egyiknek titkai vannak (Szeretlek, mert szeretlek, és nem tudom megmondani, miért), a másiknak receptjei (Tudom, hogyan működsz, ismerlek). Akiknek titkaik vannak, boldogabbak lesznek, mint akik csak a jól működő házasság receptjét találták meg. Mert nincs boldogság örökös ámulat, csodálkozás és meglepettség nélkül.
Háló Gyula (egy férj)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
