2016. február 13-án Őrbottyánban volt Németh Sándor nyugalmazott lelkipásztor temetése. Igei üzenettel Kotán Béla helyi lelkipásztor, valamint a család részéről Papp János egyházelnök szolgált. Testvérünk 91 évet élt. Temetésén a búcsúbeszédet mondta Petrik Károly gyülekezetvezető mondta, melyet az alábbiakban közlünk.
A lelkipásztor-költő sorai jutnak eszembe, amikor Sanyi bácsi
életútjára vissza gondolok
„Milyen legyen a lelkipásztor :
Ha kell utolsó, első máskor,
Mint egy király olyan előkelő,
s oly egyszerű, mint egy földművelő.
Oly hős, aki önmagát legyőzte,
S legyőzött, kit az Úr tört össze.”
Ahol más törtetett, könyökölt, ott ő háttérbe vonult, ahol munkáról, áldozatról, adakozásról, odaszánásról esett szó, ott élen járt, példát mutatott. Urától, mesterétől a Szolga-Királytól ezt a szelídséget, alázatot, szolgálatkészséget sajátította el legkiválóbban. Isten munkatársa volt.
Nagyon hálás vagyok Menyei Atyánknak, hogy több mint hatvan éven keresztül ismerhettem szerethettem, hogy ilyen hosszúidőn keresztül közöttünk lehetett.
Sok időt töltöttünk együtt nem csak a gyülekezetben, hanem családi körben, műhelyben, különböző munkálatok közben, s nem csak mint lelkipásztort, tanítót ,munkatársat tisztelhettem hanem atyai jóbarátként szerethettem Több mint negyven éve amikor édesapánkat temettük, koporsójánál az ő imádsága a szívemig hatolt, s máig is ott él. Ő volt akihez jöhettem bármikor mindennemű problémámmal ,soha el nem utasított.
Persze az itt állók közül is nagyon sokan elmondhatnák ezt. Ő mindenki Németh bácsija volt.
A hajdani Őrszentmiklóson alig volt ember aki nem ismerte. A műhelyébe sokan talán csak azért tértek be egy darab lécért, egy pár csavarért, hogy szót válthassanak vele, kikérjék tanácsát. Szerettek, szerettünk a közelében lenni. Mindenki bizalmasa volt, s ezzel soha nem élt vissza. Ez kiterjedt a körzetére Sződre, Püspökszilágyra, Galgagyörkre ,Galgagutára is, ahol tisztelet övezte a sokszor apostolok lován érkező pásztort, aki nem csak a lelkekhez értett, de az ajtózárakat is kész volt megjavítani.
Szoros kapcsolat fűzte közvetlen munkatársaihoz akik legtöbben már előre mentek: Dajka József, Juhász János, Marsal János, Tóka Gyula, Hargas Gyula, Háló Gyula, Nagy Zsigmond, Kántor Ervin – mind nagybetűs bácsik voltak, akiket mi is tiszteltünk és szerettünk.
Földi élete kétharmadát Őrbottyánban élte,de nagyon szerette szülőföldjét, és haláláig győrinek vallotta magát. Ezt soha sem nehezményeztük. Hálás vagyok, hogy a nyáron utolsó győri útját együtt tehettük meg. Különösen szívén viselte az elesettek, az özvegyek, árvák ügyét, jól ráérzett hol van szükség segítségre, s ezt nagyon tapintatosan tudta kezelni.
Őszintén együtt tudott érezni a gyászolókkal, szenvedőkkel, a puszta jelenléte, hallgatása is gyógyító balzsamként hatott. Mind erre nem magától volt képes, az Úrban megélt élet titka és gyümölcse ez. Az Úrban élni és az Úrban meghalni.
„Boldogok a halottak kik az Úrban haltak meg.”
„Az értelmesek fénylenek majd mint a fénylő égbolt, és akik sokakat az igazságra vezettek mint a csillagok mind örökké.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
