Az Anonim Alkoholisták (AA) egyike azon számos önsegítő csoportnak, mely azzal a céllal jött létre, hogy egymás történeteit, problémáit meghallgatva útmutatást adjanak sorstársaiknak. Tizenkét lépéses programjuk első lépése, hogy beismerik, alkoholistaként az életük irányíthatatlanná vált, és segítség nélkül nem fognak talpra állni.
Józsi a csoport egyik oszlopos tagja, pontosan tisztában van vele, hogy az itallal való küzdelem az egész életét végig fogja kísérni. Amellett, hogy küzd a saját démonaival, arra is jut energiája, hogy az anonim alkoholisták találkozóira eljárva támogassa a többieket. Ő maga bányászvidéken nőtt fel, családjában mindennapos volt a szeszfogyasztás, és fiatalként beilleszkedését nagyban könnyítette, hogy bírta és szerette az alkoholt. Munkatársaival, ismerőseivel beültek egy-egy pohárra, aztán ezen alkalmak mindennapos kimaradásokká váltak. Végül eljött az a pont, ahol belátta, segítségre van szüksége, mert magától nem fog leszokni a piáról. Ma ott tart, hogy évek óta nem ivott egy csepp alkoholt sem, és ha megkínálják, udvariasan visszautasítja. Már semmiféle rossz érzés nincs benne ezzel kapcsolatban.
Őrült pénzek
Hiába a félresiklott életek, derékba tört karrierek, van remény! – erről szólt az immár ötödik alkalommal megrendezett józanság napja; a kétnapos rendezvény során a szenvedélybetegségről, és az abból való kilábalásról cseréltek eszmét a résztvevők.
A megrögzött szerencsejátékosok élete legalább olyan nehéz, mint egy alkoholistáé. Rajtuk a külső szemlélő nem is veszi észre az ismertetőjeleket, hiszen nekik az eufóriát nem az ital hanem a játék, a nyerési vágya, lehetőse okozza. Tipikus történet, amikor emberünk csak azért ült be egy kocsmába, hogy jól érezze magát, majd a nyerőgépet érezte tökéletes eszköznek arra, hogy kicsit megfelejtkezzen az otthoni gondokról. Aztán már csak azt vette észre, hogy kiürült a zsebe, s legközelebb már visszanyerni ment azt, amit elveszített. Ekkor kezdődtek az éjszakázások és onnantól nem volt visszaút. Az átlagember számára – hallhattuk – őrületes összegek folynak ki az áldozatok zsebéből, és ezt a pénzt valahonnan bizony elő kell teremteni. Akad köztük olyan, aki a saját pénzét éli fel, és van, aki máséhoz is hozzányúl.
Ha valaki képes felismerni, hogy a lejtőn csak úgy tud megállni, ha segítséget kér, még nincs veszve minden. A csoportban senkit nem bélyegeznek meg vagy küldenek el, az őszinte légkör rengeteget segít abban, hogy magukba nézve végre pozitív fordulatot vegyen a rászorulók élete.
Egyre fiatalabb korban nyúlnak szerért
Dr. Gaál Erzsébet főorvos szerint a szenvedélybetegség hátterében mindig van ok, családi helyzet, valamilyen meghatározó esemény a múltból. – Komoly aggodalomra ad okot, hogy egyre több a 18 éven aluli drogfogyasztó, és a statisztika szerint egyre fiatalabb korban nyúlnak a szerekhez. Nagy hiányosság tapasztalható a tizenéves szenvedélybetegek ellátásában, reményem szerint a hamarosan létrejövő serdülő addiktológiai osztály képes lesz betölteni a kiskorúak ellátásában meglévő űrt – mondta a Kenézy Kórház munkatársa szombaton a Debreceni Baptista Gyülekezet imaházában a debreceni addiktológiai ellátás helyzetéről folytatott fórumbeszélgetésen.
Dr. Kovács Károly szakpszichológus szerint az ellátásra szorulók sem akarnak mást, mint a többiek. Ők is örömökre, boldogságra vágynak, csak sajnos nem a jó úton indultak el hozzá. Azok a szenvedélybetegek, akik azt gondolták, hogy az ital, vagy bármilyen szer okozza azt az euforikus állapotot, a gyógyulásuk érdekében meg kell, hogy találják, mi az, ami a szerek helyébe lépve hozzásegítheti őket a szükséges lelki boldogsághoz az életükben. Az eszmecsere során elhangzott az a kritika, mely szerint az eddigi drogprevenciós programok sikertelenek voltak, és az előrelépés érdekében mást kell kitalálni.
HBN-MSZ
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
