Szilveszter

Sokaknak önfeledt szórakozás a barátokkal: „Hadd felejtsem el a rosszat! Egész évben fegyelmezettnek, összeszedettnek kellett lennem. Hadd igyak már meg én is néhány konyakot, pohár pezsgőt!

Hadd vegyek már fel én is egy idétlen sipkát! Hadd trombitáljam már ki magamból én is a sok feszültséget, ami az egész év során felgyülemlett bennem! Holnap majd kialszom magam, holnapután meg úgyis minden kezdődik elölről.”

Mások számára a szilveszter is munkanap. Hisz ma is kell hogy égjen a villany, hogy legyen gáz és legyen kenyér az asztalon. Ma is születnek és halnak meg emberek. Ma is történnek balesetek. Kell, hogy legyenek olyanok, akik ma nem papírtrombitát fújnak, hanem keményen dolgoznak – úgy, mint más hétköznap.

A hívő emberek, mint egy jó vállalati főkönyvelő, mérleget készítenek: Nyereség-veszteség, áldások-hitpróbák, pluszok-mínuszok… A végösszegtől függően hála, elégedettség, illetve önvád, bűnbánat és remélhetőleg feloldozás.

Ahogy mindezt végiggondolom, felvetődik bennem egy furcsa kérdés: Mit csinál Isten szilveszterkor? – Semmi különöset – mondom is rá hirtelen a választ. Hiszen őt nem lehet az idő keretei közé szorítani. Neki Szilveszter semmiben sem különbözik Katalintól, Erzsébettől, Sándortól, Józseftől, Benedektől. Ő felette áll az időnek.

Aztán elkezdek vitatkozni magammal: azért ez így nem teljesen igaz. Nem igaz, hogy Isten fényévek magasságából, lenéző fölénnyel szemléli kicsinyes szilveszteri játékainkat. A Biblia fényében számomra sokkal valóságosabb az az istenkép, amely József Attila verséből rajzolódik ki:

„Hogyha golyóznak a gyerekek,
Az Isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
Golyóját ő lyukba gurítja.”

Karácsony óta ez nem istenkáromlás, hanem evangélium. Nem csak azért, mert a gyermek Istenfiúról bátran feltételezhetjük, hogy valóban együtt golyózott a pajtásaival. Hanem mert a Szentírás azt tanítja, hogy a Mindenható nincs távol egyikünktől sem.

Mit csinál tehát Isten szilveszterkor? Közöttünk ténfereg. A trombitálónak nem azt mondja, hogy nevetséges vagy, hanem hogy adj nekem is egy trombitát. Közben pedig beszélgessünk. Mert szeretnélek meggyőzni arról, hogy a problémákat nem kitrombitálni kell, hanem megoldani, és ha akarod, segítek. A szilveszterkor is dolgozónak nem azt mondja: jaj, de sajnállak, hogy nem lehetsz a barátaiddal. Hanem azt, hogy ha akarod, akkor itt leszek veled, és hidd el, nem fogod azt érezni, hogy valamiből kimaradtál.

A mérlegkészítőnek pedig azt mondja, hogy ha akarod, akkor segítek számot vetni, újraszámolni. Mert nem jól számoltál. Látod itt ezt a csúnya nagy számot: -1 562 125? Én ezt most áthúzom és ideírom, hogy 0. Hogy miért? Mert megtehetem. Csak arra kérlek, hogy holnapután, ha valakinél azt látod, hogy -15, akkor te is húzd át és írj nullát! Hogy miért? – Hát csak azért, mert megteheted.

Írta: M. Kovács László baptista lelkész

Forrás: http://blog.lelekszorf.hu/post/169181003542/szilveszter