Táncban élő hit

A hőmérők 37 Celsius fokot mutattak délután, amit Tatán mindenki legalább tízzel többnek érzett. Azonban még ebben a tikkasztó hőségben is szép számmal gyűltek össze a Középiskolás pontnál, hogy megnézzék a Jamnastyx csapatának streetball bemutatóját.

A Jamnastyx 2009 óta népszerűsíti hazánkban és külföldön a freestyle kosárlabda és a breaktánc különleges párosítását, amit a fiúk komoly koreográfiákon keresztül mutatnak be az érdeklődőknek. Gáspár Botond, Ember Illés és Füzy Dániel célja úgy keverni a stílusokat, hogy az érdekes és látványos legyen. Ezzel már jó néhány versenyen sikereket értek el, és a Csillagpont szerdai napján is meghódították a közönséget.

Egy gyors köszöntés után rögtön a lényegre tértek: bemutatták, milyen egy igazi freestyle kosárlabdás tánckoreográfia. Olyan lendülettel jártak és ugráltak a zene ritmusára, amitől azonnal leestek az állak, azonban a fiúk nem csak látványosra tervezték a bemutatót: Botond és Illés játszani hívta közönségét. Először a „Kiestél” nevű játékkal ismerkedhettek meg a vállalkozó szellemű fiatalok, ahol körbe állva próbálták elkapni a feléjük dobott labdát, azzal a kitétellel, hogy mielőtt valaki megfogja, tapsolnia kell. Ez elmondva egyszerűnek tűnt, de hamar kiderült, hogy korántsem az. „Kiesni sok helyről lehet, de Isten kegyelméből soha” – nyugtattak meg mindenkit a fiúk, majd újabb játékokkal tették még oldottabbá a hangulatot.

Botond különböző nehézségű kosárlabdatrükköket tanított, Illés pedig megmutatta a breaktánc alapjait. Sokan kipróbálták, milyenek ezek a mozdulatok a gyakorlatban, s rögtön világossá vált: egyáltalán nem egyszerűek, pedig amikor a Jamnastyx tagjai mozogtak, annyira könnyednek tűnt az egész, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Gáspár Botond – elmondása szerint – 2009-ben egy kórház gyermekosztályán tartott először rögtönzött kosárlabdabemutatót, melyet – a gyerekek örömét látva – újabbak és újabbak követtek. „A jó cselekedetek is függővé tudnak tenni, nem csak az ital vagy a drogok” – tette hozzá kacsintva, majd a közönség azt is megtudta, hogy Botond igazán jól tudja, milyen a függőség másik oldala. Elmesélte, hogy az a fajta gyerek volt, aki szerette bomlasztani a közösséget, majd sok éven át olyan szenvedélyek rabja volt, amiken nem tudott egyedül úrrá lenni. Élete legmélyebb pontján – egy sérülés miatt – úgy tűnt, nem kosárlabdázhat többé, amitől úgy érezte, minden ellene esküdött, és nem látta az élet értelmét. Azonban a sorozatos szélhámosságok és kishitűség ellenére Isten mégis megszólította őt, új utat mutatva neki.

Mikor végre készen állt és képes volt befogadni szívébe az igét, s ezzel együtt Jézus Krisztust is, az élete teljesen más irányt vett és megtalálta a helyét. Mára már boldog, gyülekezetbe járó, nős férfi, aki kibékült édesapjával és öccsével is. „Azért beszélek erről ilyen nyíltan, mert tudom, hogy Isten már megbocsátott nekem. Én pedig megtanultam, hogy nem a jó cselekedetek visznek a mennybe, hanem, ha megvallom a hitem” – zárta bizonyságtételét. Elsőre megdöbbentette a hallgatóságot Botond őszintesége, ugyanakkor vallomása elért a szívekig.

A Jamnastyx előadásának minden pillanata mozgalmas és lendületes volt, ami igazán frissítően hatott. Botondon, Danin és Illésen látszik, mennyire szeretik, amit csinálnak, bár ezt önmagában jól példázza, hogy ebben a nyári forróságban is lelkesen, mosolyogva álltak ki közönségük elé. Megmutatták mindenkinek, hogy a freestyle tánccal és három kosárlabdával épp úgy lehet dicsőíteni Istent, mint zenével vagy énekszóval. Hiszen nem csak az a fontos, amit csinálnak, hanem az is, ami mögötte van.

Forrás: http://csillag.reformatus.hu/v/tancban-elo-hit/