Távol mindentől… de Istentől nem!

Sokunk életében egyszer eljön az a nap, amikor Isten kiemel az addigi megszokott életünkből, és egy teljesen új, számunkra idegen városba küld. Távol a családunktól, távol a barátainktól és távol a gyülekezetünktől.

Emlékszem arra a három évvel ezelőtti nyár végi napra, amikor az első éjszakámat töltöttem az ijesztően üres és csendes kollégiumi szobámban. Szinte tapintani lehetett Isten jelenlétét, és hallani lehetett, amint azt suttogja nekem: „Ne félj, én veled vagyok!”

Bizony, féltem. Nem az előttem álló nehézségektől, nem az új emberektől, az új környezetemtől, hanem önmagamtól. Feltettem a kérdéseket magamnak: „Mi lesz, ha csalódást okozok?” „Mi lesz, ha majd elcsábít a világ, és én nem tudok nemet mondani neki?” Leginkább attól féltem, hogy Isten nélkül fogok maradni. Amit nem akartam. De hamar be kellett látnom, hogy ezek mind olyan félelmek és aggodalmak, amelyeknek nem szabad úrrá lenniük rajtam, hiszen az Úr megígérte akkor este: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” – És így is tett.

Nem mondom, hogy nem akadtak hullámvölgyek ezekben az években. Sokszor elestem és sokszor bizony nehéz volt. Úgy gondolom, ezekben az időkben vagyunk a legbefolyásolhatóbbak. Látjuk, ahogyan a világ él. Testközelből tapasztalhatjuk a csoporttársaink életét és érzelmi állapotát. Nemet mondani meghívásokra, kitartónak és szorgalmasnak lenni, amíg a többiek lusták és lazán veszik az előttük álló akadályokat. Elbukni, de nem elveszni. Emelt fővel viselni az elbukott krediteket, és hálát adni azokért is. Bizony, sok kihívással van tele. De mindazt a sok-sok áldást, amelyet Isten ezekben az években készített el nekünk, csak akkor tudjuk elvenni, ha kitartóan ragaszkodunk hozzá. Mert a világi kincsek elmúlnak, de azok a kincsek, amelyeket Istentől kapunk, az örökkévalóságig elkísérnek majd.

Tudom, sokan vagytok most, akik hasonló dolgokkal néztek szembe, mint én évekkel ezelőtt. Távol vagytok a szeretteitektől, a gyülekezetetektől, de Istentől nem. Ezért szeretnélek titeket arra bátorítani, hogy ne féljetek az ismeretlentől, mert Isten ott is egy lépéssel előttetek jár. Biztasson és bátorítson titeket is ez az igevers: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5b)

Végül pedig szeretnélek hívni titeket, akik Budapesten laktok, és szeretnétek egy nagyszerű ifihez tartozni és feltöltődni Istennel, minden kedden látogassatok el a 18:00-tól kezdődő Budapestifire, amelynek a Wesselényi Utcai Baptista Imaház ad otthont.