Isten ennek a világnak és minden életnek teremtője. Kezdetben az Ige Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. A Szent Szellem is részt vett a teremtés művében (1Móz 1,2b). A kivitelező – az építésvezető – Jézus Krisztus. Ő az Ige, aki nélkül semmi sem lett, ami létrejött. Nos, az Ige a történelem egy Isten által meghatározott pontján testté lett, amikor felragyogott a betlehemi csillag. Földre jövetelének célja a sátán által becsapott ember megmentése a kárhozattól.
Kedves nemzettársaim! Isten örök és megmásíthatatlan törvényei között van egy olyan is, amely úgy szól, hogy „a bűn zsoldja a halál”! Vétkeink elkövetése tehát szükségszerűen magával hozza az életvesztést. A bűn szerzőjét – Lucifert – teremtése alkalmával Isten bizonyos hatalommal ruházta fel. Vele szemben az emberi erő a bűn csatáját nem nyerheti meg. Ezért volt szükséges, hogy egy nála „hatalmasabb fegyveres” küzdjön meg vele az ember megmentéséért. S hogy Isten törvénye, amely a bűnre kimondott halálos ítéletre vonatkozott, ne sérüljön, Jézus Krisztus vállalta el a mi bűneinkért az életvesztést.
Miért tette ezt? Nos,
„Mert úgy szerette Isten a világot [az embert], hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16).
Jézus Krisztus minden szava, cselekedete, életpéldája számunkra az egyedüli „mértékegység” a hitélet gyakorlati megélésében. Ha ő a legcsekélyebb dologban is tévedett volna, akkor mi lenne a garancia arra, hogy másban (például megváltói szerepében) ne tévedett volna?! Az ő isteni mivolta teljességgel kizárja a tévedéseket, ezért szükségszerű tudomásul vennünk, hogy minden szava, cselekedete számunkra üdvösségszerző iránymutatás.
Drága magyar testvéreim, álljon most előttünk egy-két ragyogó példa arra nézve, hogy Jézus tanítványai hogyan ültették gyakorlatba tanítását, életpéldáját. Péter apostol csodálatos pünkösdi prédikációjában azt tanácsolta hallgatóinak:
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien a Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára…” (ApCsel 3,38)
Ezt a tanácsot viszont nem Péter „találta ki”! Ezt maga Jézus Krisztus mondta el tanítványainak a nagy misszióparancsban:
„Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül…” (Mk 16,16)
Jézus Krisztus a gyakorlatban is teljesítette kijelentését, amikor Keresztelő Jánoshoz ment arra kérve őt, hogy bemerítéssel keresztelje meg a Jordánban. János amikor felismerte, hogy Jézus az Istentől küldött Megváltó, és teljesen bűntelen, tiltakozott a bemerítése ellen, hiszen neki nincsen szüksége bűnbocsánatra! Ekkor Jézus egy alapvető fontosságú kijelentést tett:
„Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” (Mt 3,15)
Nos, ez döntő érv volt Keresztelő János számára is: amit Jézus „igazságnak” minősített, azt meg kell cselekedni! Bemerítette őt a Jordán vizében! Jézus példáját követte Szent István király is, amikor bemerítéses keresztséggel lépett a keresztények nagy családjába.
Még egy fontos megjegyzés: Jézus a sorrend meghatározásában sem tévedett: „Aki hisz és megkeresztelkedik…” Nem fordítva! Szomorúan hallottunk már jeles lelkészektől frappáns megállapítást: „De sok ördögöt megkereszteltem már…!” A jézusi sorrend alapvető fontosságú tehát. Adja Isten, hogy legyünk ebben a kérdésben is nagy Megváltónk követői, és nyerjük el az üdvösség drága honát!
Bátkai Sándor (Arad)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!