Úgy érzi, még jobbat tudna kihozni magából. Mindenesetre Tóka Ágoston orgonista így is második helyezett lett egy nagyon komoly versenyen.
Pár napja még a Londontól északra található St. Albans városában küzdött a győzelemért Tóka Ágoston orgonaművész, aki a minap már egy fehérvári kávézóban mesélt arról, milyen megpróbáltatásokkal járt az egyik legkomolyabb nemzetközi orgonaversenyen való részvétel. Az ifjú művész tavasszal nevezett be a St. Albans Organ Festivalra, ahová két, meghatározott zenemű felvételét kellett elküldenie. Mivel a zenei anyagnak vágatlannak kell lennie, ezért az is komoly kihívás, hogy elejétől a végéig hiba nélkül vegye föl a darabot, különben kezdheti elölről az egészet. Ágoston addig csiszolta a műveket, míg végül sikerült olyan felvételt készítenie, ami a zsűri tetszését is elnyerte.
Bejutott az első fordulóba, ahol tizenhatan versenyeztek a világ számos pontjáról. Magyarországról ő volt az egyedüli orgonista. Ekkor kezdődött az igazi kihívás. A verseny ugyanis két hétig tartott, s a művészek ez idő alatt három fordulóban öt orgonán számos zeneművet – főleg barokk és 20–21. századi darabokat – játszottak. A kötelezőkön felül pedig szabadon választott művekkel is bizonyítaniuk kellett. Az elmondottak alapján ez a megmérettetés nem csupán a technikai tudást, de az alkalmazkodó- és az állóképességet is próbára teszi. Nem beszélve az idegekről, hiszen a végén, a döntő előtt már Ágoston is igencsak várta, hogy véget érjen a verseny – mesélte. Eléggé elfáradt ugyanis az előző napok izgalmaiban, a folyamatos versenyszituációban. Ám – Európából egyedüliként – ő is finalista lett.
Az előzményekről ezt mondta: – Minden forduló két részből állt. Az elsőben szerepelt egy teljes Bach-blokk, amikor Johann Sebastian Bach műveit kellett játszanunk. Ez amolyan verseny a versenyben volt, s a legjobban szereplőnek járt a Bach-különdíj. Illetve egy kifejezetten erre a versenyre komponált darabot Philip Moore kortárs angol zeneszerzőtől, ezt szintén elő kellett adnunk. A felkészülésre egyszer sem volt túl sok időnk, így ez megnehezítette a különböző orgonákhoz való alkalmazkodást és a darabok beregisztrálását. Igyekeztünk kihozni magunkból, amit lehetett.
A második fordulóra nyolcan maradtunk, akkor például Petr Eben harsonás kamaradarabja volt az egyik feladat. Onnan is sikerült továbbjutnom, jött a döntő, ahol többek között a két másik versenyzővel ugyanazt, Francis Poulenc orgonaversenyét játszottuk – mesélte Ágoston, aki gyönyörű hangszerekhez ülhetett le. Önmagában már ez is megtiszteltetést jelentett. Az egyik egy 1735-ben épült, eredeti állapotra restaurált londoni orgona, ami nagyon híres, és zenei szempontból is nagy élményt adott. Számára kiemelkedő volt még a St. Albans-i katedrális nagy angol orgonája. Mint kiderült, az sem mindegy, mechanikus vagy elektromos vezérlésű-e az orgona.
Ráadásul az angoloknál a pedálok nem párhuzamosan állnak, mint nálunk, hanem legyező alakban helyezkednek el. Ehhez is meg kellett tanulni ott helyben alkalmazkodni. Ezért mondta Ágoston: a jó orgonaművész egyik legfontosabb tulajdonsága az alkalmazkodóképesség. Mindemellett persze lényeges a technika, és ehhez jön még hozzá a mesterségbeli tudás, az előadói képesség. – A végén, a döntő előtt már nagyon kifacsartnak éreztük magunkat. Több versenyzővel kerültem jó kapcsolatba, próbáltuk egymást bátorítani, és itthonról is rengeteg biztatást, segítséget kaptam. Ez nagyon jólesett – mondta Ágoston, akinek a közösségi oldalán valóban szinte folyamatosan frissültek a humorral átszőtt bejegyzések. Olyan volt, mintha az orgonamuzsika minden hazai pártolója, képviselője érte szorítana. Végül a második díjat sikerült elnyernie, s övé lett még az említett Bach-blokkban nyújtott kiváló teljesítményért a Bach-különdíj. Mindez nagy büszkeséggel tölti el, és egy percig sem csalódott, hogy nem övé lett az első hely. Ugyanis – jegyezte meg Ágoston – az új-zélandi nyertes fiatalember produkcióját ő is jobbnak érezte.
– Érdekes, hogy ezen a versenyen nem osztanak harmadik díjat. Sajnáltam is a döntőben szereplő harmadik versenyzőt, egy japánt lányt. Viszont vannak különdíjak – tette hozzá az orgonista, aki fontosnak tartotta, hogy az egyik forduló szabadon választható részében Kodály-művet játsszon. Hiszen itthon Kodály-emlékév van, s a zeneszerző művei külföldön is híresek. A másik, általa választott magyar zenemű pedig kedves barátja, Virágh András Gábor zeneszerző, orgonaművész orgonaszonátája volt. Ez olyan darab, amely a kortárs nemzetközi termésben is párját ritkítja. Ágoston összességében rengeteget tanult a versenyből, s vagy háromórányi zenei anyagot gyakorolt be. Ezekből később is tud meríteni tanítói és előadói munkája során. St. Albans a verseny mellett sok más élményt is adott. A résztvevőket családoknál szállásolták el, ő például egy idős házaspárhoz került, akikkel remekül kijöttek. Ebédelni pedig egy igazi angol pubba jártak, ahol jó volt összejönni, beszélgetni a sokféle versenyzővel.
A fiatalember most pár nap pihenést tervez, majd visszafogottan kezd újra dolgozni. Itthon tovább folytatja a tanítást a tatabányai iskolában, valamint orgonál az Újpesti Baptista Gyülekezetnél. Most úgy érzi, hosszabb távon is inkább a pedagógiai pálya tölti majd ki az életét, bár nem elhanyagolható mennyiségű koncerten is szerepel. Versenyből sem a St. Albans-i volt a legutolsó, jövőre, a nyugodtabb nyári időszakban talán ismét megpróbálkozik valamivel. Szerinte ugyanis tudna még jobban játszani – ami persze nem jelenti azt, hogy ezért biztosan első díjat nyerne valahol. – Mindig az elért eredménynek örülök. Hívő emberként úgy érzem, a hitem nem függhet attól, hogyan szerepelek. Hálás vagyok azért, ami sikerül – mondta Ágoston.
Bokros Judit
Forrás: http://feol.hu/hetvege/toka-agoston-a-masodik-dijert-is-nagyon-halas-1848304
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
