Tükröződések

2017. augusztus 5-én délután gyülekezetünkben két fiatal Isten és a jelenlevők színe előtt egy életre szóló szövetséget kötött egymással.

Amint néztem őket, ahogy ott ültek, az jutott eszembe, amit Pál apostol mondott: „felettébb nagy titok ez”. Amikor Nagy Sándor lelkipásztorunk a szeretet himnuszával (1Kor 13) kapcsolatos üzenetet tolmácsolta számukra, folyamatosan az a csoda és kérdés zengett bennem, hogy két ember életét miképp kapcsolja össze Isten el nem múló szeretetben és kitartásban egymás felé.

Sinkovicz Balázs és Szűcs Anna életében új időszámítás kezdődött ezen a napon. Ismeretlen helyzetekkel, ismeretlen örömökkel és próbákkal fognak szembesülni, amelyeket együtt fognak átélni, mert ma úgy döntöttek, hogy egymással kívánják életüket továbbfolytatni. Isten vezette őket egymáshoz, és hisszük, hogy ő volt, aki egymás iránti vonzalmukat szerelemmé formálta, és döntésükre is ő vezette őket.

Mivel manapság a házasságot sokan csupán egy papírnak tekintik, és ezért annak jelentősége előttük csekély, így ma a házasságok már több mint fele válással végződik.

A házasság azonban hála Istennek ennél mégis összehasonlíthatatlanul több: „Vele élek, vele szenvedek” – mondják a fogadalomban, és ez visszhangzik a hallgatóság azon részének lelkében is, akik házasságban élnek/éltek vagy szeretnének élni. Hiszen csak az ilyen mély kötelezettség és felelősségvállalás ad olyan biztonságot, amely az élet minden viharát – Isten segítségével – ki tudja állni. Ketten elkötelezik akaratukat, gondolataikat, álmaikat, örömeiket, teljes valójukat a másik személy felé.

Az élet azonban súlyos tesztnek teszi ki minden ilyen döntésünket, elköteleződésünket, amelynek során felszínre jönnek kisebb-nagyobb önzéseink, próba alá kerül hűségünk, szeretetünk is. Előfordulhat, hogy a szeretet meghidegül, az önzés elhatalmasodik, a házasság ellaposodik. De mi ad erőt ilyen helyzetben? Miből és hogyan lehet új erőre szert tenni a kitartáshoz, a szeretethez?

Isten, aki a házasságot szerezte, ezt mintegy tükörképként adta nekünk, bátorításként. Hiszen ő maga kötött velünk szövetséget Jézus Krisztus által, aki az irántunk érzett szeretet miatt vállalta a kereszthalált értünk. Ő egy olyan „házasságot” kötött velünk, amelyben ő soha meg nem változik, az ő szeretete sohasem fakul irántunk, soha nem türelmetlen, és mindig kész megbocsátani. A házasság intézménye az ő hűségét és szeretetét tükrözi felénk, arra emlékeztet bennünket, hogy van remény a legrosszabb házasságban is, hiszen Isten is megbocsát, és szeretetét sohasem adja fel irántunk! Tanuljunk tőle! Ez adhat erőt, reményt minden házasságban élőnek is, akár most kezdi ezt az életet, akár már évtizedek óta benne él.

Amikor a két fiatal örömteli arcát láttam tele reménnyel és rajongással a másik iránt, arra gondoltam, hogy nem tudom, e két fiatal eddig min ment keresztül, és azt sem, hogy mi vár rájuk, de a kezdet pompásan sikerült! Csak Istennel együtt, így tovább! – Mi, a gyülekezetetek veletek és mellettetek vagyunk!