2017. január 29-én új testvérünket köszönthettük a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetben, akinek nem volt elég, hogy csak ’titokban’ kövesse az Úr Jézust, hanem meg is tette, amit ő kért tőle: víz alá merítkezett, s ennek sokan lehettünk tanúi. Istennek hála, e jeles esemény új gyülekezeti helyünkön történhetett, melynek méltó felavatása volt egy ilyen lépés. Új év, új élet, új hely, Új Remény!
Varga Richárd Istenhez vezető útját a következőképpen foglalta össze:
„Keresztény, de nem gyakorló hitű családban nevelkedtem. Már általános iskolában elkezdtem járni hittanra, később pedig egyházi gimnáziumba jártam, ahol megtanultam a bibliai történeteket, valamint megkeresztelkedtem és konfirmáltam is, de nem volt személyes kapcsolatom Istennel. Gyakran voltam magányos, és állandóan ürességet éreztem magamban. Úgy gondoltam, hogy egy párkapcsolat tudná ezt betölteni – attól lenne boldog és teljes az életem. Mivel a lányoktól mindig visszautasítást kaptam, az önbizalmam, az önbecsülésem és az önértékelésem is nagyon mélyen volt. Úgy éreztem, teljesen értéktelen ember vagyok, nincs célja és értelme az életemnek, emiatt depresszióba estem és gyakran foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata. Ekkor találkoztam a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezettel egy munkatársam által. Nagyon megragadott, hogy mekkora szeretettel fogadtak, milyen kedvesek és közvetlenek. Részt vettem egy öt alkalomból álló előadás-sorozaton (KeddV), ahol jobban megismerhettem Istent, és megtudtam, hogy mennyire szeret a bűneim ellenére is.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
Úgy döntöttem, átadom az életem Jézus Krisztusnak, és elismerem őt Megváltómnak, Uramnak. Azóta járok az istentiszteletekre és házicsoportba is, valamint naponta olvasom a Bibliát és imádkozom. Egy teljesen új identitást kaptam az Úrtól, ami arra épül, hogy Jézus annyira szeret, hogy meghalt a bűneimért a kereszten, majd legyőzte a halált, harmadnapon feltámadt, felment a mennybe, és így lehetőségem van személyes kapcsolatban lenni vele, és üdvözülni általa.
„Jézus így válaszolt: »Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.«” (János 14,6)
Beláttam, hogy valójában nem párkapcsolatra van szükségem, hanem Jézus Krisztusra! Ő tud boldog és teljes életet adni, egyedül ő tudja betölteni a bennem lévő ürességet. Már nem vagyok magányos, nem érzem magam értéktelennek, és nem gondolom, hogy értelmetlen és céltalan lenne az életem. Egy teljesen új életet kaptam az Úrtól!
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Korinthus 5,17)
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy már akkor is közeledett felém, amikor én még nem is kerestem őt, nem hagyott elveszni, és a gyermeke lehetek.
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében…” (János 1,12)
Köszönöm az Úrnak a tőle kapott bátorításokat is és a gyülekezetet!”
A bizonyságtételt és fogadalomtételt követően Sipos Márk, gyülekezetünk lelkipásztora merítette be Ricsit.
Különleges alkalmunkon Kovács Géza bácsi osztotta meg velünk a Krisztusról szóló örömhírt. Az etióp főember megtéréstörténetét hallhattuk, aki elment Etiópiából egészen Jeruzsálemig, mert kereste Istent. Ezért kész volt áldozatot is hozni akár a hosszú utazással is. Mikor Fülöp találkozott vele, éppen egy Ézsaiás-tekercset olvasott hangosan, de nem tudta értelmezni a szavakat. Bár nem értette, ami le van írva, alázattal beismerte ezt, de mégis kereste Isten igazságát. Ebben segített neki Fülöp, aki elmagyarázta az Írásokból, kicsoda Jézus Krisztus, és hogyan válhat valaki a megtérés és hitvalló bemerítés által az ő tanítványává. Isten újjászülő kegyelme folytán az etióp főember teljes szívével belátta, hogy szüksége van Jézus megváltására, és a megtérését bemerítkezésével is megpecsételte.
Hálásak vagyunk Krisztusnak, aki gyarapítja gyülekezetünket, valamint mindennap megtart minket kegyelme és szeretete által, amellyel megváltotta életünket a bűn fogságából!