Isten kegyelméből a tavalyi év utolsó hónapját feleségemmel az Egyesült Államokban töltöttük a TCM Nemzetközi Intézet vezetőségének meghívására. Ezen idő alatt az otthonunk Indianapolisban volt, ahonnan lehetőségünk nyílt számos gyülekezet meglátogatására. Mindenképpen a szívünkön volt az, hogy ismét eljussunk Detroitba is, ahol utoljára hét évvel ezelőtt jártunk – akkor gyermekeinkkel együtt.
A Detroiti Magyar Baptista Gyülekezet – korábbi nevén az Első Magyar Baptista Hitközség – 1911-ben jött létre az imaház falán elhelyezett emléktábla szerint. A Detroit nagyvárosának egy kedves részén, a Lincoln Parkban működő közösségben korábban három évtizeden keresztül dr. Herjeczki Géza lelkipásztor szolgált. Tőle vette át a közösség lelki vezetését 2017-ben Huli Sándor.
Sándorral szép barátságot ápolunk hosszú évek óta. Tanítványom is volt, és szép eredménnyel szerezte meg mesterfokú diplomáját a gyakorlati teológia tárgykörében a TCM Nemzetközi Intézetben. Feleségével, Valikával együtt már évekkel korábban is elhívást éreztek a külhoni magyarok között végzendő szolgálatra. Emlékszem, hogy hogyan imádkoztunk Isten vezetéséért Sándorral az ausztriai Heiligenkreuzban a tanítási órák után, hogy ami lehetetlennek tűnt, az váljon valóra – ha valóban Istentől van ez.
Az Úr hűséges volt, és valóra váltotta azt, aminek a vágyát elhelyezte testvéreink szívében. Sándor és Valika átvették a szolgálatot. A nyugalmazott lelkipásztor testvér és felesége szerető támogatást nyújtanak nekik ehhez.
Szükség is van segítségre, támogatásra, mert nem könnyű ez a szolgálat. Nem érdemes úgy gondolkodnunk, hogy „ugyan mi lehet nehéz Amerikában”… A kihívás mibenlétéhez a következőket szükséges átgondolnunk:
A magyar nyelven működő gyülekezetek tömegbázisai mára nem léteznek.
Magyarországról pedig nem érkezik számottevő utánpótlás.
Mindenekelőtt érdemes átgondolni a magyarok kivándorlásának okait. Miért költöztek honfitársaink az USA-ba? A fő okok között találjuk az Osztrák–Magyar Monarchiában a 19. sz. végén megjelenő társadalmi, politikai feszültségek sokaságát. A megélhetési kényszer, az elszegényedés először a családfőket kényszerítette az Újvilágba, majd nagyon gyakran követte őket a család is. Később a két világháború és az 1956-os forradalom leverése vezetett sokak kivándorlásához. Az úgynevezett „56-osok” mára egyre inkább elgyengülő, de még mindig jól látható gerincét képezik az észak-amerikai gyülekezeteknek.
A kivándorlások eredményeként az első magyar baptista gyülekezetek elsősorban a nagyobb amerikai városok magyar kolóniáiban alakultak. Ezen kolóniák jelentős méretűek voltak, és viszonylag kis földrajzi területen több ezer magyar anyanyelvű lakost tömörítettek. Ezekben a városrészekben megtalálhatóak voltak a magyar éttermek, élelmiszerboltok, katolikus, református, evangélikus templomok, és egyre inkább baptista közösségek is. A létszámbeli csúcspont az 1930-as évekre tehető, amikor 46 gyülekezetet és több mint 2400 tagok számlált az Észak-amerikai Magyar Baptista Szövetség.
Detroitba a 20. sz. első felében a gépkocsigyártó üzemek munkaerő-szükséglete és vonzó anyagi juttatásuk vonzotta a bevándorlók sokaságát. A magyarok a Delray nevű városrészben telepedtek le elsősorban, olyan nagy számban, hogy ezt „Little-Hungary”-nak (Kis Magyarország) nevezték akkoriban.
Mára ezek a magyar városrészek megszűntek. A legfőbb ok az amerikai életformának tudható be: a családok sokszor költöznek, különösen is a nagyvállalatok munkaerő-politikájának köszönhetően.
Az Egyesült Államokban a szakképzett dolgozók áthelyezése – akár több száz vagy ezer kilométernyi távolságra – bevett gyakorlat. Emellett az asszimiláció, a vegyes házasságok és személyes és családi folyamatok is megtalálhatóak az okok között. Az 1980-as években erdélyi családok jelentettek utánpótlást a magyar nyelvű misszió számára. Ugyanakkor tény az is, hogy jelenleg az USA nem számít kivándorlási célországnak a magyar nyelvű emberek körében – tömeges méretekben semmiképpen. Huli Sándor lelkipásztor és elöljárótársai mindezek miatt nagy küzdelmet folytatnak az élő misszióért. Azonban ezt nem küszködve teszik, hanem örömmel, mosolyogva.
A gyülekezet nagyon családias, a szó legnemesebb értelmében. Életszerű közösség, változatos szolgálatok (kóruséneklés, zenekar, bizonyságtétel stb.), vendéglátás, lelkigondozás, családlátogatás jellemzi a közösség vasárnapjait és hétköznapjait. A magyar szövetség mellett aktív kapcsolatban vannak a Déli Baptista Szövetséggel és az Amerikai Baptista Szövetséggel (ABC) is.
Az istentiszteletek továbbra is magyar nyelven folynak rövid angol nyelvű összefoglalásokkal, illetve kétnyelvű feliratokkal. Örömmel láttuk, hogy a gyülekezetben az idősek mellett a középgeneráció, a fiatalok és a gyermekek is jelen voltak mind a január elseje estéjén tartott istentiszteleten, mind pedig másnap délelőtt, az év első vasárnapján.
Megható volt számunkra az, hogy a gyülekezet vezetői és tagjai lelkesen imádkoztak értünk ezen a napon – hiszen pontosan 2022. január elsejei kezdettel tettünk meg egy hitlépést Csillával: főállásban a TCM munkatársaiként szolgálunk tovább. Magam mint a globális tanítványképzésünk igazgatója és a missziológia és tanítványképzés professzora, feleségem pedig mint missziói és oktatási asszisztens. Bár első renden ez nem Amerikába irányul (45 nemzetben szolgálunk jelenleg), és nem is a magyar nyelvű szolgálat a meghatározó, most mégis, az Örökkévaló végzése szerint egy Amerikában, magyar nyelven működő gyülekezetben kezdhettük ezt el.
Hálával gondolunk feleségemmel arra, hogy sok ezer kilométerre az otthonunktól, családunk tagjaitól, ezen az ünnepen lelki otthonra lelhettünk, befogadást és kedves vendéglátást kaphattunk, gyülekezeti környezetben lehettünk! Pontosan úgy, ahogyan a Detroiti Magyar Baptista Gyülekezet jelenlegi tagjai egyszer ide betoppantak – majd utána otthonra leltek. Áldott szolgálat ez.
Dr. Steiner József