Ünnepre készülve

Minden évben eljönnek szokásos ünnepeink: karácsony, újév, húsvét, pünkösd, születésnapok és még sorolhatnánk. De vajon mit jelentenek ezek a számunkra?

Kiskoromban én is, mint a legtöbb gyermek, az ajándékokat értékeltem talán leginkább az ünnepekben. Karácsonykor nem kellett iskolába menni vagy tanulni, anyukám sok finomságot készített, a karácsonyfa alatt ajándékok vártak arra, hogy kibontsam őket. Különleges napok voltak ezek, mivel találkozhattam a nagyszüleimmel, játszhattam az unokatestvéreimmel is, akiket ritkán láthattam.

Néhány éve azonban már egészen mást jelentenek számomra az ünnepek. Nem a kézzel fogható ajándékok számítanak többé, hanem a legnagyobb ajándék, amelyet Isten adott Jézus Krisztusban.

Minden ünnep alkalmat ad arra, hogy újra és újra rácsodálkozzak Isten kegyelmére és szeretetére, amelyet nem érdemeltem meg, még­is az enyém lehet.

A karácsony ennek a végtelen szeretetnek a megnyilvánulása, amelyet sosem tudok igazán felfogni, de évről évre egyre többet jelent nekem.

Isten már a teremtéskor gondolt az ünnepekre, világítótesteket helyezett az égboltra, hogy azok meghatározó jelei legyenek ezeknek a különleges napoknak (1Móz 1,14). Mennyei Atyánk nagyon jól tudja, mennyire szükségünk van ezekre. Ilyenkor lehetőségünk van arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapok sodrásából, a munkánkból, a tanulásból, és elcsendesedjünk. Megállhatunk, visszatekinthetünk az elmúlt időszakra, végiggondolhatjuk, mi minden történt velünk, és közben megláthatjuk Isten áldó kezét és szeretetét, amely végigkísért minket.

Az ünnepek engem egy ideje arra hívnak, hogy csendesedjek el Isten előtt, nézzek vissza és emlékezzek mindarra a sok áldásra, amellyel elhalmozott. A visszatekintés hálával tölt el, mert mindig meglátom Isten munkáját, vezetését. Szükségünk van arra, hogy újra és újra megemlékezzünk az Úr jóságáról, mindarról, amit értünk tett, amit tőle kaptunk, és ezekért hálát adva megerősödjünk a hitben. Valójában azonban nemcsak az ünnepek idején, hanem sokkal gyakrabban kellene megállnunk és elcsendesednünk, hogy meglássuk, hogyan egyengeti Isten minden utunkat, és fordít mindent a javunkra. Az ünnepeink Isten hatalmát és szeretetét hirdetik számunkra és a világ számára is. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy ezt közvetítsük mások felé is, és megvalljuk hitünket. Olyan jó lenne, ha az ünneplésünk tiszta lenne, világítana a környezetünkben, és Istenre irányítaná az emberek figyelmét. De még csodálatosabb lenne, ha mindez a hétköznapjainkban is megvalósulna, ha a cselekedeteink és megnyilvánulásaink Jézus szeretetét közvetítenék a környezetünk felé.

Sokszor vannak kísértéseink az ünnepek táján. Hajlamosak vagyunk elveszni a részletekben. Sütünk-főzünk, díszítünk, ajándékokat vásárolunk, utazást tervezünk, rokonokat látogatunk, miközben a lényeg olyan sokszor háttérbe szorul. Csodálatos dolog úgy időt tölteni a családunkkal, barátainkkal egy ünnepi ebéd mellett vagy a készülődés alatt, hogy közben nem azon izgulunk, hogy minden tökéletes legyen és mindenkinek megfeleljen, hanem mindannyian arra tekintünk, aki teremtett minket, szeret bennünket, és aki nélkül értelmetlen lenne minden ünnepünk, az egész életünk.

Karácsonyra készülve azt kívánom mindannyiunk számára, hogy tapasztaljuk meg egyre inkább Isten kimondhatatlan szeretetét és az ő jelenlétét az életünkben. Lássuk meg az ő jóságát és áldásait, töltsön el örömmel és hálával minket a kegyelem, amelyben részesít, és a gondviselés, amely végigkísér egész életünkön.

Szóljon az idei karácsonyunk és minden ünnepünk Istenről, legyen ő a középpontban most is és életünk minden napján! Engedjük meg neki, hogy betöltse a szívünket, hogy megerősítse a hitünket! Vigyük tovább magunkkal a hétköznapokba, amit kapunk tőle, hogy világíthassunk, és mások is megláthassák az ő szeretetét!

Kívánom, hogy legyen mindennap ünnep a szívünkben, hiszen Isten megváltott gyermekei vagyunk Jézus Krisztus által, és többé semmi nem választhat el a mi mennyei Atyánktól.