Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin „Buzz” Aldrin az Apolló–11 személyzeteként közel háromnapi űrhajózás után elérte a Holdat 1969-ben.
Armstrong és Aldrin a leszállást követően hat óra elteltével – leválva az űrhajóról és a holdkomppal elérve a felszínt – július 21-én 2.51-kor megkezdte a holdsétát, ami 2 óra 31 perc 40 másodpercet vett igénybe.
Eközben Collins a parancsnoki űrhajóval Hold körüli pályán keringett. Armstrong, az Apolló parancsnoka 1969. július 21-én 2 óra 56 perckor mondta el a következő mondatot: ”That’s one small step for a man, one giant leap for mankind – Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.”
Űrsétájuk a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatison) vette kezdetét, a Hold innenső oldali lávasíkságán. Ez idő alatt 21,55 kg holdkőzetet és holdpormintát gyűjtöttek. Miután 1969. július 20-án 20.17-kor a leszállás megtörtént, a Holdra lépést megelőzően a holdkompon az esetleges idő előtti felszálláshoz előkészítő műveleteket kellett végezni. Ezt biztonsági okokból kellett megtenni, hogy mielőbb elérjék a parancsnoki űrhajót, ha bármi probléma történne, és a holdfelszínt mihamarabb el kellene hagyni.
Ezen előkészületek végén, még a holdséta előtt Aldrin váratlanul furcsa szöveget mondott el a rádióban: „Itt a holdkomppilóta beszél. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden ember, aki hallgat bennünket, legyen az bárki és legyen bárhol, álljon meg egy pillanatra és gondolkodjon el az elmúlt néhány óra eseményein, és adjon hálát mindenki a maga módján.”
Aldrin csak évek múlva hozta nyilvánosságra, hogy ez után a beszéde után úrvacsorát vett. A kenyeret és a bort Dean Woodrufftól kapta, aki akkoriban a Websteri Presbiteriánus Gyülekezet vezető lelkipásztora, Aldrin pedig egyik elöljárója volt.
Ezen tervéről még feleségének sem tett előre említést. Nem akart újabb perbe keveredni, ugyanis a NASA ez idő tájt még mindig perben állt egy ateista aktivistával, mivel az Apolló–8 űrhajósai 1968. decemberi holdutazásuk során a Teremtés könyvéből idéztek.
Armstrong 82 éves korában, 2012. augusztus 25-én elhunyt. Mindazok az űrpilóták, akik később is részt vettek hasonló űrutazások során, egybehangzóan gyönyörű ékszernek látták a Földet, amint kikerültek a Föld körüli pályáról.
Richard Nixon a mintavételek közben váratlanul bejelentkezett Armstrongéknál, s többek között az alábbiakat mondta: „Helló, Neil és Buzz! A Fehér Ház Ovális Irodájából beszélek, és ez bizonyosan a legtörténelmibb telefonbeszélgetés, amelyet valaha lebonyolítottak. Csak el akarom mondani, milyen büszkék vagyunk mindannyian önökre…
Az emberiség történetének erre az egyetlen, kivételes pillanatára az emberiség tényleg eggyé vált, egyrészt büszkeségünkben azért, amit önök tettek, másrészt az imában, ami az önök biztonságos hazatéréséért szól.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
