Út a Fényhez, a járvány alatt is

Az idei évben nem tudjuk úgy várni a karácsonyt, ahogyan azt szoktuk. Így van ez a gyülekezeteinkben is, köztük Pécsett is. Ebben az új helyzetben született meg az a gondolat, hogy, ha az embereket nem lehet behívni az imaházba, akkor az imaházat vigyük ki.

Így jött létre az Adventi sétány – út a Fényhez nevet kapó szervezésünk, amellyel az imaház közvetlen környezetét igyekeztünk megeleveníteni. Az adventi időszakban hétről hétre egy-egy installációt helyeztünk el, amivel a karácsony üzenetére szerettük volna irányítani a figyelmet. Célunk volt, hogy egy olyan sétányt hozzunk létre, ahol a járványügyi előírásoknak megfelelően, szabadtéren, gyülekezés nélkül meg tudjuk szólítani az arra sétálókat.

Az első vasárnap a fényé volt a főszerep: megemlékeztünk róla, hogy Jézus születésével maga a világosság jött el a földre. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1,3–4)

Második vasárnap arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a világosságot el is lehet takarni. „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (János 1,5)

Ehhez kapcsolódóan egy árnyjátékot készítettünk. A felszerelt reflektornál kezünkkel ki tudjuk takarni a fényt, árnyékokat látunk, amelyek ebben az esetben akár szép képeket is tudnak mutatni. A lelki életben viszont a sötétség nem egy megfelelő állapot.

Advent harmadik vasárnapján egy raklapokból készült, kivilágított keresztet tettünk ki. Ha alatta átmegyünk, világosabb részre érünk, ahol az imaház falára kihelyezett adventi elmélkedéseket lehet elolvasni. Ez az installáció kifejezi, hogy Jézus az ajtó, akin keresztül a fényre juthatunk.

Az utolsó vasárnap raklapokra felfestett betlehemest helyeztünk ki. Ez azt az üzenetet közvetíti, hogy a karácsonyi történetben megjelenő kis Jézuson túlláthatunk, akárcsak a kép lécei között. Hiszen mi már nem egy csecsemőt várunk, hanem magát a dicsőséges Királyt. Egy egyszerű kisbabán túl a reményt, életünkre a megoldást, magát az örökkévalóságot is megláthatjuk.

Az elmúlt négy hét egy izgalmas tapasztalat volt. Közösségi alkalmaink most csak online történnek, de a gyülekezet mégis együtt dobbant ebben az időszakban. A sétány kialakítása, fejlesztése hétről hétre bizony nem volt kis feladat, amibe sokan be tudtak kapcsolódni valamilyen módon. Az óvodás gyermekek pedig mindenképp a fények felgyulladása után akartak csak hazamenni.

2020. december 20. Egri Gábor és Krisztina