„Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” (1Móz 2,24)
Februárban a házasság és a család az átlagosnál jobban a figyelem középpontjába kerül, mivel a már közel két évtizede Angliából indult házasság hete kezdeményezés ezt a célt tűzte maga elé.
A házassági és családi bajok, konfliktusok ellenére Magyarországon továbbra is kedvvel házasodnak fiatalok és felnőttek egyaránt. De hogyan tartható fenn az a nagyfokú elkötelezettség, az a forró szerelem, az a ragaszkodás, ami kezdetben természetes? Mert az, hogy szerelmes lesz az ember, a legtöbbször nem választás vagy döntés kérdése, viszont hogy szerelmes is maradjon a házasember, az már igen.
De hogyan tegye?
Talán érdemes onnan kezdenünk, hogy egyáltalán mire való a házasság.
A házasságnak több célja is van. Egyrészt az egyedüllétben ad olyan társat, akivel összefogva és egymást segítve eredményesebbek tudunk lenni életfeladatainkban, foglalkozásunkban, hivatásunkban, amelyek a világban való helyünket jelölik ki. Amit a teremtéstörténetben Isten így mond nekünk: „Hajtsátok uralmatok alá a földet!” Vagyis legyünk gondoskodó gazdái a világnak ott, ahol a munkánk, a feladatunk. Másrészt a házasság az élet továbbadásának ad biztonságos keretet: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”
Harmadrészt pedig a mindegyikünkben ott levő egyesülési vágyunk megvalósulását biztosítja egy életre: „A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, eggyé.”
Egyedül a bibliai kijelentés használja ezt a már-már misztikus képet a házasságról. Nincs is még egy ilyen kapcsolat az emberi közösségen belül.
Semmilyen más kapcsolatra nem használja a Szentírás ezt a képet: egy test. Ez nem idea, hanem egyszerre valóság és feladat. Hinni kell benne, és ennek alapján dolgozni rajta és érte.
Hogyan szerkeszti egybe Isten a házastársakat, amire azt mondja, hogy ember szét ne válassza? Mit jelent ez az összeszerkesztettség? Azt, hogy a páromat mint házastársamat minden más kapcsolat elé helyezem, legyen az akár a szülőm, a barátom, a munkám, a karrierem, a vagyonom, a gyermekem vagy bármi. Az összeszerkesztettséget először is el kell fogadnom ugyanúgy, mint Krisztus megváltó kereszthalálát.
Semmit sem ér addig számomra Krisztus megváltó műve, amíg nem fogadom el a magam számára is, amíg be nem engedem az életembe Jézust, amíg nem akarok hozzákapcsolódni.
Illyés Gyula Nélküled című verse megindítóan foglalja össze az egység valóságát:
Nélküled, mint az olló egy fele
– van árvább ennél?
suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!
Vagy nézd, hogyan ivel,
vagy nézd a madarat!
Nem is én vágyok szállani, hanem
a két hű igen ütemeivel
a győztes szerelem!
Add párba szárnyul hát magad
s megköszönöm, hogy veled volt közöm
ahhoz, amire szánt a végzet –
Azaz, hogy köszönöm
ezt a tíz évet,
az örömöm,
hogy élek.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
