Vasárnapi „leczke” az 1895. április 1-jei Békehírnökből

Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Mk 11,1–11

Aranymondás: „Hozsánna! Áldott, aki jött az Úrnak nevében.” (Mk 11,9)

Bevezetés

A két utolsó előtti leckében, mely szintén Jézus élettörténetét tárgyalta, Jézust a fővámszedő házánál hagytuk. De ő a Jeruzsálembe vezető úton volt. Csak kevés nap van a Zákeus házát üdvözítő esemény és aközött, amivel a mai leckénkben foglalkozunk. Zákeus történetéhez csatolva előhoz Lukács egy példázatot a girákról, melyeket egy előkelő nemesember osztott ki szolgái között, hogy azokkal kereskednének, míg ő megjön. Ehhez fűződik aztán Jézus érkezése és tartózkodása Be­thániában (Mt 26,6–13; Mk 14,3–9; különösen Jn 11,55 – 12,11).

Hogy maga részére mit jelentsen a bevonulás, ő jól tudta. El is volt reá készülve, az akadályokat is ismerte, de mégis, hogy e hétre előkészüljön s magát megerősítse, Bethániában időzik. A tanító fel­adata lesz tehát azt kimutatni, hogy Jézus bevonulása mennyire megegyezőleg történik a próféta (Zak 9,9) szavával. Nincs talán oly esemény az evangéliumban, mely oly alkalmas volna a szíveket megmozdítani, mint ez; s ezen leckével alkalmas lesz, különösen virágvasárnapján, a gyermekekre hatást tenni.

Elosztás

1. A bevonulási előkészület, 1–6.
2. A népmenet, 7–10.
3. Bevonuás a városba, 11.

Magyarázat

1. v. Az első versnek jobb megérthetése végett és további bevezetésül olvastassa fel a tanító valamely tanítványával a Jn 12. r. 12. és 13. versét, amely úgy tekintendő, mint a lecke előtt álló. Bethfagéhoz (fügeház). Egy többé pontosan meg nem határozható hely. És Bethániához (datolyaház). Valószínűleg ezek egymáshoz közel voltak. A hagyományos vélemény Bethfagét Bethánia és a hegy csúcsa közé helyezi. Mások Bethániától keletre gondolják, mivel Bethánia előtt neveztetik. A hagyományos vélemény nekünk jobban tetszik. Elkülde kettőt az ő tanítványai közül. Egyik valószínűleg Péter volt.
2. v. E faluba stb. az átellenben fekvőbe, valószínűleg Bethfagéba és nem Bethániába, amint fentebb említettük. Vemhet; egy szamárt (Jn 12,14) egy vemhével egybe (Mt 21,2). Melyen senki sem ült stb. Fontos és szent célokra még nem használt állatokat szoktak a zsidók felhasználni (4Móz 9,2; 5Móz 21,3; 1Sám 6,7). Oldjátok el és hozzátok nekem. Az Úr jól tudta, hogy ha a tulajdonos megérti az Úrnak kívánságát, nem tesz semmi ellenvetést.
3. v. Miért mívelitek ezt? Az Úr tudta, hogy mi történik, ha az eloldásra kerül a sor. Azért mondá meg nekik, hogy mit feleljenek: az Úr szűkölködik enélkül, mit a tulajdonos azonnal érteni fog. És ezt azonnal idebocsátja, anélkül, hogy valamit szólna.
4. v. Elmenének azért és találának stb. Úgy történt, amint az Úr előre megmondotta. Kívül a kettős útnál. Ez a pontos ecsetelés feltételezi a szemtanúságot.
5. és 6. v. És némely emberek, kik ott állanak stb. A tanítványok tudták, hogy mi mondanivalójuk van, ezt megmondták, és a tulajdonos elengedé a szamárt vinni.
6. v. Elhozzák azért a vemhet Jézushoz, oda, ahol ő volt. Felső ruháikat arra hányják. Nem valami drága arannyal és selyemmel általvert keleti nyereg volt ez, amelyre ült az Úr, hanem az ő tisztelőinek ruhája; nem valami pompás, tüzes paripa, hanem szamárnak egy vemhéje, mert nem mint harchős akarja bevonulását megtartani, hanem mint békefejedelem (Zak 9,9). És reá üle. Az egész cselekmény királyias, de a vezéri tulajdonság mégiscsak: az alázat.
7. v. Jó lesz eleibe menni annak, ami itt közöltetik, azt, amit Mt 21,4–5-ben tudat. Olvastassa fel egy tanítvánnyal (hasonlatosképpen Jn 12,15). Sokan pedig stb. (2Kir 9,13), kik részint Jerikóból jöttek, részint pedig attyok, kik Jeruzsálemből jöttek eleibe (Jn 12,12–13). Felsőruháikat… ágakat az útra hányják. Ez képezte a szőnyeget, melyen az Úr ment.
8. v. És akik elöl mentek, Jeruzsálemből jövők, valószínűleg galileai tisztelők és követők, kik már Jeruzsálemben voltak, és (akik) hátul követik vala, Jerikóból jövők, talán az ő kísérői voltak. Hozsánna (Zsolt 118,26), egy ótestamentomi szó, mely a királyi méltóságot jelenti; ennek megfelel a magyar: „Üdv, Király, neked!” Áldott, aki jött = a jövendő. Az Úrnak nevében; a szentséges Jehova, kinek szándékát jött teljesíteni az Úr Jézus.
9. v. Áldott (az) országa stb. A jövendő ország jelentését látták Jézus belovaglásában Jeruzsálembe. Máté még hozzáteszi a „Dávid fiának”. Ezáltal meg lesz mutatva, hogy úgy az ország, mint a trónbirtokos Dáviddal viszonyban áll (Zsolt 89,21–38; Csel 13,34; Lk 2,14).
10. v. És beméne Jeruzsálembe az Úr és a templomba. Miután a városba belépett, egyenesen a templomba. És mindeneket elnézett csendesen. Meg akarta látni, mitévő legyen a mostani fellépésnél. És (mikor) késő estvéli óra volna. A bevonulás tehát délután történhetett, ez annyiban is valószínűnek látszik, hogy ez esetben a zarándokok Jerikóból jövet hozzá csatlakozhattak. Méne Bethániába, valószínűleg az ő barátaihoz, kiknél ezt és a következő éjet töltötte.

Oktatási jelek

Leckénkben látjuk Jézust mint Királyt, melyben iránta való kötelességünket megismerjük. J. bevonulása Jeruzsálembe s itt látni fogjuk:

I. Jézust mint Királyt.
a) Egy királyi bátorság (1. v.)
b) Egy királyi hatalom (2. v.)
c) Egy királyi birtokjog (4–7)
d) Egy királyi származás (8–10)
II. Kötelességeinket.
a) Engedelmesség (1–2)
b) Bizalom (2–5)
c) Alávetés (5–6)
d) Szíves fogadtatás (Jn 12,12–14)

Kicsinykéinknek

Az Úr Jézus tanítványaival egybe Bethániában volt, most be akart vonulni mint király ünnepélyesen Jeruzsálembe, de nem mint földi király. A páskaünnep előtt volt még egy néhány nap, és a zsidók mindenfelül gyülekeztek az ünnepre Jeruzsálembe. Jézus a „Békefejedelem”, azért nem egy harcias lovon, hanem egy békés szamáron akar a városba lovagolni. Volt Jézusnak szamara? Nem. És mégis minden az övé. (Magyarázd meg miként Jézus elküldött két tanítványt Bethfagéba elvezetni a szamarat.) Ki Jézust szereti, szívesen odaadja neki amije van. A tanítványoknak el kellett az anyaszamarat is vezetni, mert a fiatal talán még sohasem volt távol az anyától. Mikor a szamarak megérkeztek, a fiatalabbra ráterítették a tanítványok ruháikat, és szeldeltek zöld ágakat az útra, s énekelték: „Üdv néked a győzelmi koszorúban.” Ők persze azt hitték, hogy Jézus földi fejedelem akar lenni, s őket meg fogja szabadítani a rómaiaktól. De nemcsak a felnőttek énekeltek, hanem a gyermekek is. Ti kicsinyek, zengjetek ti is Jézus tiszteletére. Jeruzsálemből is jöttek ki Jézus eleibe, és ezek is kiáltották: „Hozsánna!” Vajon örült-e Jézus? Jézus örült ugyan, de szomorkodott is, mert a nép nem látta be, hogy ő a bűnből és az ördög igájából jött szabadítani. Így bevonulva a városba Jézus egyenesen a templomba ment. Itt azonban oly sok ellensége volt Jézusnak, hogy a hozsiánna kiáltások megszűntek; csak a gyermekek nem törődtek semmivel, hanem még itt is kiáltozták: Hozsiánna. A gyermekek szerették Jézust; de ő is szerette azokat.

Amint elment Jézus a templomba, úgy eljön ő a vasárnapi iskolába is, habár láthatatlanul. Ő hallja énekünket. Jézus a mennyei király. Ő eljő ismét e földre mint király. Akkor fogunk mi hatalmasan Hozsiannát énekelni!