Veszprém–Kapolcs: együttes szolgálat

2016 és 2017 után 2018-ban immár harmadik nyáron kapott meghívást a Baptista Központi Énekkar a Művészetek Völgye fesztivál Völgykomolyzene rendezvénysorozatába.

A Völgykomolyzene helyszíne minden alkalommal a kapolcsi római katolikus templom. A Művészetek Völgye fesztivál az Európai Unió által meghirdetett 2018-as kulturális örökség európai évének kiemelt eseménye.

Miután eldőlt, hogy az énekkar el tudja vállalni ezt a szolgálatot, felvetődött, hogy a kapolcsi éneklés előtt hol és hogyan tudnánk megszervezni egy négynapos nyári zenei tábort. Ez többfunkciós lenne, egyrészt felkészülés a július 22-i kapolcsi éneklésre, másrészt egyfajta zenei továbbképzés az énekkar számára, harmadrészt néhány különféle zenei témájú előadás meghallgatása. A nyári zenei tábor helyszíne hosszas keresés után a veszprémi Hotel Magister diákszálló lett, ahol igen elfogadható körülmények között tudtuk a kijelölt napokat eltölteni.

Együtt a család

Az énekkar vezetősége úgy döntött, hogy az énekkari tagok mellett igény szerint családtagjaik is eljöhessenek erre a hosszú hétvégére. Ez nagymértékben elősegítette azoknak az eljövetelét is, akik egyébként nem biztos, hogy részt tudtak volna venni ezen a nyári zenei táboron. Fodorné Bálint Andrea kórustitkár fáradhatatlan szervezése végül is nagyszerűen előkészítette ezt a négy napot, és így 2018. július 19-én a Hotel Magister diákszálló negyedik emelete benépesült a Központi Énekkar tagjaival és hozzátartozóikkal. A napok délelőtti és kora délutáni részében mindenki saját szabadidős programját valósíthatta meg. A Balaton közelsége és a nagy meleg miatt többen átrándultak a közeli vízpartokra, ahol kellemesen tölthették el szabad idejüket. Mások a különleges látnivalókban gazdag Veszprém városát fedezték fel, vagy a környéken található egyéb kiemelkedő és történelmi értékeket hordozó látnivalókat.

Együtt az Ige mellett

Minden este 18–21 óráig tartottunk kóruspróbát, amelyek végén egy záróáhítattal fejeztük be a napot. Az esti próbákon hallgatóként az érdeklődő családtagok is részt vehettek. A napokat lezáró áhítatot első este Fodorné Bálint Andrea vezette, aki Ézs 42,1–9 alapján szólt Isten helyreállító szeretetéről, repedt nádat nem eltörő döntéséről. Szemléletes volt a példa, a vízhordó, aki a vállán minden alkalommal két korsóval vitte a vizet haza. Mivel az egyik korsója repedt volt, abból folyamatosan elfogyott a víz, és mire hazaért, az a korsó már csak félig volt. Azonban a repedt vízhordóedény életet sarjasztott az út azon oldalán, ahol elfolyt belőle a víz, hisz folyamatosan öntözte az azon az oldalon élő virágokat. Isten használni tud és akar. Bálint Andrea testvérünk emellett összeállított a négy nap reggelére is egy áhítatosfüzetet, ami lehetőséget biztosított mindenkinek a reggeli elcsendesülésre is. Második este Csuhai József lelkipásztor az első zsoltárt hozta elénk. Az a boldog ember, aki az Úr törvényében gyönyörködik, mert ez jó irányt ad, és segít az életben előre. Harmadik nap Kiss Emil lelkipásztor a 66. zsoltár alapján szólt hozzánk. Az ige alapján felhívást kaptunk Isten dicséretére egy önmagától megittasult világban. Mint kórusnak testületileg is feladatunk a tanúskodás arról a szabadításról, amelyet Isten végzett el Fia, az Úr Jézus Krisztus által.

Együtt a „mi fiunkkal”

Nagy örömünkre közöttünk volt dr. Pátkai Imre orgona- és zongoraművész testvérünk, aki doktori tanulmányai elvégzése után az Amerikai Egyesült Államokban maradt, és ott végzi munkáját, valamint gyülekezeti szolgálatát. 2018-ban egy különös megbízatást kapott, kinti zenei professzorok egy hathetes európai kurzust tartottak az ausztriai Grazban, amelyen Pátkai testvér is hivatalos oktató volt. Kapóra jött Imrének az időpontok egyezése, a két város közelsége, és sikerült részt vennie a négynapos zenei táborunk három napján, sőt közre is tudott működni a kapolcsi hangversenyen.

Együtt a munkában

Az első foglalkozáson Oláh Gábor karnagy testvérünk elmondta, hogy bár az énekkar teljesítményét jegyzik zenei szakmai körökben is, és az idei esztendőben igen sok gyülekezeti szolgálat is volt, azonban sok olyan beidegződés van az előadásmódunkban, amelyeket ki kell javítani, ezekre ez a három nap kiváló lehetőséget ad, mint például az éneklés közbeni légzéstechnika, a helyes intonáció, a zenei mondatok megfelelő összefogása, és több az előadással kapcsolatos egyéb gyakorlati dolog.

A kapolcsi hangversenyre kiválasztott művek gyakorlása közben részletesen el tudtunk mélyedni a hibák javításában. Jó ízt adott a próbák vége felé kottaolvasási gyakorlás címén teljesen ismeretlen, új művek megismerése, melyek között több Ráduly-mű is volt. Az új művek megismerése mellett „tananyag” volt az Evangéliumi karénekek gyűjteményből kiválasztott énekelemzés, a szöveg és a zene kapcsolata, a különféle zenei eszközök használatának üzenete is.

Együtt Isten lábainál

Vasárnap délelőtt istentiszteletet tartottunk. A liturgus Oláh Gábor testvérünk volt. Az énekkar több éneket is elénekelt, melyeket Oláh Miklós testvér vezényelt. Az igehirdetésben Fodor Péter lelkipásztor a 2Kor 4,10 alapján szólt arról, hogy mit jelent magunkban hordozni Krisztus halálát. Amíg a mi életünk dominál, addig Krisztus nem látható bennünk. A halálba adott „én” az, amely után Krisztus növekedhet bennünk. Az ő jelleme, személyiségi jegyei, szeretete, igazsága, bocsánata jellemezheti életünket. Ekkor is meglesznek a kísértéseink, de az ő segítségével győzhetünk azok felett. Az igehirdetés és az imaközösség után több szolgálat is színesítette az istentiszteleti alkalmat. A családtagok közül Gyaraki József bizonyságtétele, Kovács Pálné szavalata, míg az énekkarból Magyarné Kulcsár Piroska szavalata, Szabó Apollónia és Bíró Zsuzsa zenei szolgálata gazdagította az alkalmi gyülekezet együttlétét. Végül ki kell emelnünk Oláh Miklós gordonkaművész és Pátkai Imre zongoraművész testvéreink csodálatos kamarazenei szolgálatát és Pátkai testvér a „Messzi hegynek ormán” kezdetű ének dallamára játszott improvizációját.

Együtt a fesztiválon

A délelőtti alkalom után Kapolcsra utaztunk, ahol már a járókelők kérdezték: „Maguk a baptista kórus?” 13 óra előtt néhány perccel elhelyezkedtünk, majd Erdélyi Zsófi fesztiválszervező köszöntötte a kórust a szervezők nevében. Oláh Gábor üdvözölte a templomot betöltő hallgatókat, röviden bemutatta az énekkart, majd a felcsendülő énekek előtt mindegyiket ismertette. Lisznyay: Szent érzelem, Gasparini: Adoramus te Christe, Saint-Saëns: Ave verum corpus. Kamarazenei szolgálat következett, Oláh Miklós gordonkán és dr. Pátkai Imre zongorán Fauré Álom után című művét adták elő. Eztán következett a hangverseny fő üzenete, a „Mi Atyánk” többféle megzenésített előadása. Rinck: Mi Atyánk; Liszt Ferenc: Pater noster, Giuseppe Verdi: Pater noster, végül Csemiczky Miklós kortárs zeneszerzőnk Pater nostere csendült fel egymás után. A különböző stílusok és a különböző zeneszerzők habitusából eredő megfogalmazások többször is komoly tetszést váltottak ki a hallgatókból. A négy „Mi Atyánk” eléneklése után ismét kamarazene következett. J. S. Bach egy zongoraversenyének gordonkára és zongorára készült átiratából a versenymű második tételét játszotta el Oláh Miklós és Pátkai Imre. A hangversenyt két Kodály Zoltán által megzenésített imádság zárta, a „Psalmus Hungaricus” fő dallamából a szerző által készített unisono énekszólamra és kíséretre írt „Mikoron Dávid” fohásza, majd Sík Sándor Te Deuma. Az utolsó ének végén szólt a szilárd elhatározás: „hogy tegnap azt mondhattam, úgy legyen, és ma is kiálthatom, úgy legyen, holnap és holnapután és azután is akarom énekelni, hogy úgy legyen!… Hála légyen, Uram!”

A teljesen megtelt templom hallgatósága nagy tetszéssel fogadta a különös hangversenyt, és végül abban maradtunk a közönséggel, hogy ha a jó Isten engedi, akkor jövőre újra találkozunk.

Együtt a szolgálatban

Az énekkar óriási értéke, hogy komoly hívő emberekből áll. Ez a napi próbákat záró áhítatokon elhangzott imádságokból és a kapolcsi éneklést átható szellemiségből, az énekek által közvetített üzenettovábbításból is látható volt. Az éneklés is oltárra tett áldozat, amelyből adottságaink szerint a legszebbet, a legjobbat tehetjük oda Isten oltárára és hallgatóink elé. Hálásak vagyunk az értünk elmondott imádságokért is. Köszönjük!