Mindannyian, akik értesültünk a Baptista Nők Világszövetsége által kontinensenként összeállított imakérésekről, fontosnak tartjuk együttérzően, hittel hordoznunk azokat szívünkben.
Énekeljük is, hogy a Jézus nevében elmondott imát az Úr meghallgatja, jóvolta ez, nem érdem… (BGyÉ 465). 2016. november 13-án délután a budapesti és Pest környéki nőtestvérek Cinkotán bekapcsolódtunk a világimanapi vérkeringésbe. Közösségben, egy ünnepi istentiszteleten tettük ezt, mert hisszük, hogy a Szent Szellem még inkább kiárad és bátorít, buzdít mások terhének hordozására. Ez küldetésünk.
Az igei üzenetben a közösségépítésről gondolkodtunk együtt Varga Anikóval, a magyarországi baptista Női Misszió Munkacsoport vezetőjével. Az Isten szerinti közösség – hasonlóan az erős várhoz – távolról is felismerhető, környezetét bevilágítja. „Kelj fel és tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!” – mondja az ige (Ézs 60,1) A közösség lelki, szellemi alapja az újjászületés, kötőanyaga Krisztus kegyelme, vé- delmi rendszere pedig az ima és a munkálkodás Isten Lelke által. Vannak bástyák, fontos szellemi őrhelyek: kapcsolódás istenimádatra dicsőítéssel, istenfélelemmel, a megszentelődési folyamatban alázattal, tisztelettel egymást építve, lelki ajándékainkkal jól sáfárkodva. Örömteli felelősségünk megtalálni szolgálatainkat, éberen vigyázva a résekre állni!
Ne hagyjuk el a közösséget, legyen az Úrtól látásunk és engedelmességünk, hogy tudjuk, hol kell erősíteni! Erről és a gyülekezeti szolgálatban eltöltött hosszú évek megtapasztalásairól, imaharcokról és győzelmekről Mónus Dánielné Ági néni tett bizonyságot közöttünk. Bátorított a közösségi élet áldásainak átélésére.
A szeretetben (1Kor 13) és a testvéri szeretetben (Zsolt 133) megerősödve közösségi közbenjáró imákkal járultunk a kegyelem királyi székéhez, amit Borosné Kübler Ágota vezetett. A kontinensekről vetített aktuális fotók segítettek a megfogalmazott imatémákhoz kapcsolódni, kéréseinket hálaadással feltárni. A szükségekbe bepillantva a kontinensek, nemzetek, társadalmak, keresztény szövetségek, családok és gyülekezetek anyagi és lelki problémáival közösséget vállalhattunk. Hisszük, az Atyához jó illatként szállhatott fel minden ima, akár csendben, kiscsoportban vagy mikrofonban hangzott el, és folytatása lehet a hétköznapokban is, mert Isten Szelleme indít, mert felejthetetlen áldást nyertünk, és az erő is továbbárad.
A köszöntés, üdvözlés és adakozásra buzdítás tisztét a helyi lelkipásztor felesége, Eszes Tünde végezte. Bevezető imádságra Kovácsné Blaskó Mariannt, a záróimára Szegedi Tivadarné Zsuzsát kérte fel testvérnőnk.
A dicsőítőcsapattal együtt örvendezve zengtük a lelki énekeket: Lelkem, áldd az Urat, egyedül őt imádd…; Azért élek, Uram, hogy imádjalak…; A mennybe’ fenn a trónusnál… Jól tettétek, kedves nőtestvérek, hogy vállaltátok az áldozattal, lemondással járó találkozást egymással és velünk (cinkotaiakkal), lélekben az Úrral és a világ összes baptista közösségével! – és nem utolsósorban a körzetből szeretetvendégséggel köztünk szolgáló férfi testvérekkel is!
Mennyi áldás származik egy közösségi imaalkalomból! Köszönjük.