Virágvasárnapot ünnepelünk

Megemlékezünk arról, hogy Jézus éljenző, hozsannázó tömeg kíséretében bevonult Jeruzsálembe, hogy azután öt nappal később keresztre feszítsék a világ bűneiért, az én bűneimért, a te bűneidért.

Virágvasárnap előtt azonban Jerikóban történt valami. Egy vak koldus ült a Jeruzsálem felé vezető út szélén alamizsnáért könyörögve. Amikor megtudta, hogy Jézus közeledik az úton, az alamizsnát félrelökve kiáltozni kezdett:

– Jézus, Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Néhányan ugyan csitították, hogy ne zavarja a Mestert, de Jézus meghallotta a kiáltozását, és megállt.

Mások biztatni kezdték a koldust:

– Kelj föl, hív téged!

És ekkor történt valami: Jézus meggyógyította a vakot!

2000 év telt el azóta, de ez ma is megtörténhet, akár itt, Magyarországon is. Ülünk az élet zajos országútján, és alamizsnáért könyörgünk.

Várjuk, hogy nyitott markunkba szeretetet, megértést dobjanak. Hogy észrevegyenek, elismerjenek. Hogy mi is legyünk valakik. De pénz helyett sokszor csak kavicsot, szeretet helyett gúnyt, megértés helyett megvetést kapunk. Vagy átnéznek rajtunk, mintha ott sem lennénk. És vakok vagyunk. Nem fedezzük fel a csodálatosan működő univerzumban, a természet csodáiban a tervező, teremtő és fenntartó erőt, a mindenható Istent, mert a bűn és a modern ideológiák elvették istenlátásunkat. Vakok vagyunk. Nem látjuk a teremtett világ szépségeit, a virágokat, madarakat, a felhős égboltot, mert csak a kalapunkba dobott pénz csengése tölti be a szívünket. Vakok vagyunk. Nem látjuk meg a másik emberben a testvérünket. Nem fedezzük fel a hajlott hátú öregasszonyban édesanyánkat, nagymamánkat, a kérges kezű, barázdált arcú öregemberben édesapánkat, nagypapánkat. Vakok vagyunk. Még a hozzánk hasonló koldusokat sem vesszük észre, nem látjuk az éhezőket, a mezíteleneket, a foglyokat. Közömbösen megyünk el a hajléktalanok mellett. De kereszténynek valljuk magunkat, és szigorúan böjtölünk. Pedig az Isten szerinti böjt meglátogatni az özvegyeket és árvákat, felkarolni a szegények ügyét, és az igazság mellett kiállni. Jézus, Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!

De ma történhet valami!

A megfeszített és feltámadt Krisztus Szentlelke által ma is köztünk jár, és megszólít téged. Látja keserűségedet, látja vakságodat, és azt akarja, hogy láss. Lehet, hogy már többször elindultál Jézus felé, de mindig akadt valaki, aki visszahúzott: „Ne foglalkozz Istennel, jó vagy így, ahogy vagy! Miért akarsz más lenni, mint mi? Ne akarj a vak, koldus seregből kilógni!” Ne hallgass ezekre a hangokra, nekik az a jó, ha vak és koldus maradsz. Ne felejtsd el, virágvasárnap közeledik, és Jézus Jeruzsálem felé tart! Nem kell többé alamizsnáért könyörögnöd embertársaid felé, mert az Élet Ura, Jézus Krisztus közeledik feléd. Ő élettel és reménységgel tölti meg szívedet.

Kelj fel, indulj el, ő hív téged, és megtörténik a csoda (Lk 18,35.40–43)!

Dobos Péter