Október 27-én a Pozsonyi úti Református templomban, 28-án pedig Gödöllőn, a Művelődési Házban került sor Felix Mendelssohn Bartholdy 42. és 95. zsoltárjának előadására.
A Baptista Központi Énekkar – karigazgató Oláh Gábor – és a Gödöllői Városi Vegyeskar – karigazgató Pechan Kornél – előadásában a Gödöllői Szimfonikus Zenekar kíséretével. Az előadások karmestere Horváth József, a Kolozsvári Magyar Opera vezető karnagya volt.
A szólókat Sáfár Orsolya szoprán, Huszár Anita alt és Pivarcsi Gábor énekelték. Gödöllőn a zenekar a két zsoltár között az Athalie nyitányt adta elő.
A bibliai zsoltárok mondanivalóját közvetítő zenei eszközök megindítóan fejezték ki az ember Isten iránti vágyódását a szövegnek megfelelően. „Mint a szarvas vízre vágyik, úgy vágyom terád én Istenem”… „Szomjas lelkem áhítja Őt” Könnyhullatás volt kenyere, mikor kérdezgették: „Hol van Istened?” Közben feltör a vágyakozás: „Bárcsak újra indulhatnék… nagy sereggel… az Úr házába”. Válasz rá biztatás: „Várd Istened! Mert még néki mondok hálát…” A szoprán tovább mondja panaszát: „…a zúgó áradat fölöttem összecsap… csügged immár bennem a szív.” Alatta már hangzik a kórus (gyülekezet) biztatása: „Az Úr Isten elküldi nappal nagy kegyelmét… éjjel imádságra nyílik ajkam.” Az Úr érkezésének valósága mondatja ki: „Áldjátok Őt, az ég Istenét, és mindörökké szent nevét.” A karmester a szövegnek és a zenének az egységét igen érzékenyen kezelte, kifejezően vezette az együtteseket.
Prózával lehetetlen elmondani az élményt, amit ezek a zsoltárok jelentenek Mendelssohn hitével együtt. Meg kell hallgatni, Bibliánkkal a kezünkben. Akkor úgy járunk, mint többen közülünk: Nemcsak meghatott, hanem felértékelte hitünket a mi Urunkban.