„Majdnem napra pontosan 20 éve egy nappaliszobából indultunk 10 fiatallal, akiket az Úr hívott el gyülekezetplántálásra. És az Úr kegyelméből most itt vagyunk több mint 150-en!”
Tóth Sándor lelkipásztorunk köszöntőjével kezdetét vette két évtizedes gyülekezetünk megálmodójának és Urának, Jézus Krisztusnak az ünneplése.
Papp János egyházelnök testvérünk igehirdetésében visszaemlékezett, hogy hogyan támogatta Isten „tüzét” a 20 évvel ezelőtti indulás idején, akkor még missziói igazgatóként. A kirendelő istentiszteleten is ő hirdette az igét Isten királyságának növekedéséről. Többen talán kételkedtek, hogy a kis mag tényleg kikel majd, de az elhívottak maroknyi kis csapata ebben egyszer sem kételkedett.
Igehirdetésében testvérünk a Jelenések könyvének 3. részében olvasható, filadelfiai gyülekezethez szóló üzenetet továbbította számunkra:
„Nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be.”
János testvér által Jézus bátorító üzenete szólt hozzánk, hogy a megpróbáltatások és könnyek között hordozott isteni látás megtermi a gyümölcsét, és kiterebélyesedik közöttünk. Ezután is, ahogyan eddig is.
Az ünnepi köszöntések sorában szívből jövő és szívhez szóló gondolatok és igeversek hangoztak el a szegedi leánygyülekezetünk, valamint a Debreceni Pásztorkörhöz tartozó gyülekezetek lelkipásztorai tolmácsolásában. Az istentiszteleten a városi televízió is készített felvételt, ami az Erőnk forrása című műsorban 2021. 10. 07-én került adásba.
Az összejövetelen lelkipásztorunk újra felidézte a gyülekezetünk Istentől kapott látását:
„Új, kultúraközeli gyülekezet plántálása, amely kész és képes elérni, tanítványozni és szolgálatba állítani a Krisztust még nem ismerő embereket.”
Ha megnézzük az éves gyülekezeti missziós naptárunkat, akkor láthatjuk, hogy ez a mondat nem csupán egy jól hangzó szlogen, hanem az evangélium hirdetése életünk és szolgálatunk középpontja.
Ennek a látásnak a Krisztus ereje által működő megélésére magam vagyok az egyik élő példa. 18 éve én is egy evangelizáción, főiskolai kollégiumi Jézus élete filmvetítésen találkoztam az Új Remény Gyülekezet tagjaival, és fél évre rá be is merítkeztem. Azóta is itt szolgálok családommal együtt.
A gyülekezetünk első bemerítkező csapatának egyik tagjaként én is visszaemlékeztem, hogy az emeleti polgári lakásban, a kis gyülekezetünkben azelőtt soha nem vettem még részt olyan istentiszteleten, ahol szinte „harapni lehetett” Isten szeretetét és erőteljes jelenlétét. Az első istentiszteleten, amelyen részt vettem, egy kedves testvérnő megkérdezte tőlem:
– Hogy tetszett az alkalom?
– Csodálatos volt!
– Máskor is jössz istentiszteletre?
– Ez egy istentisztelet volt?
– Igen…
– Nálatok máskor is ilyen egy istentisztelet?
– Igen, hasonló.
– Akkor persze hogy jövök!
És úgy is lett. Krisztus kegyelme engem is foglyul ejtett. Hitünk szerint ezt még sokkal több leendő testvérünkkel is megteszi Megváltónk csodájának kézzelfogható eredményeként.
Szabóné Vali
ÚRBGY