Időnként sűrű lepel borul a Kárpát-medencére. Fölénk húzódik egy sajátos légköri képződmény, és „felhőpaplan” borul országunkra. Ilyenkor nem látjuk a napot, ködös, hűvös az idő.
2020 talán ilyen év volt, nem fizikailag, de lelki-szellemi módon, nemcsak országunk, hanem az egész világ számára. A COVID–19-járvány és annak következményei bekorlátozták a terünket, megváltoztatták az életünket, lehűtötték a kapcsolatokat. Nehezen, keveset láthattunk előre, és alig tudtuk tervezni az életünket. Tudjuk, tapasztaltuk, Isten kegyelme, Lelkének ereje ezekben a helyzetekben is segítségünkre volt. Persze azt is átélhettük, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra munkál…”. Ezzel együtt egy emlékezetesen nehéz és soha előtte nem látott eseményeket hozó év volt 2020.
De itt van 2021. Ez egy másik év. Más év. Egymás éve.
Amikor imádkozva, Istenre, közösségünkre és a világ egészére figyelve kértünk vezettetést, hogy milyen hangsúlyt adjunk ennek a következő évnek, akkor Pál apostol galáciabeli levelének 6. fejezetéből a 2. vers jött elénk:
„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”
Mindannyiunknak vannak terheink. De vannak testvéreink is, akiknek segíthetünk.
Mindannyiunknak vannak örömeink, de vannak testvéreink, akik velünk örülhetnek.
Mindannyiunknak vannak kérdéseink, de vannak testvéreink, akikkel együtt találhatjuk meg a válaszokat.
Mindannyiunknak van szolgálatunk, de vannak testvéreink, akikkel együtt szolgálunk.
Az elmúlt év sok nehézsége között veszteségeket is elkönyvelhettünk. Elmaradó istentiszteletek, táborok, konferenciák… a közösségápolás sok lehetősége. Betegeink lettek, sokan, sokat szenvedtek. Vannak, akik az Úrhoz költöztek a járvány miatt. Veszteségek, hiányok, károk.
De 2021 egy más év. EGYMÁS éve. Tegyünk tehát hangsúlyt a közösség ápolására! Pótoljuk be a kimaradt fontos alkalmakat, de legfőképpen törődjünk egymással! Figyeljünk oda, mi van a lelki testvéreinkkel: hogy van a lelkipásztor, az a fiatal család, a legutóbb jött érdeklődő fiatalember, a mindig elöl ülő idős házaspár… Mi van a testvéreinkkel? Mi van másokkal?
Egymás terheinek a hordozása azt is feltételezi, hogy készek vagyunk többet hordozni. A magunkén kívül másokét is. Elfogadjuk az alaptételt: közünk van egymáshoz! Ha ezt tesszük, akkor át fogjuk élni a csodát: megújul az erőnk, és sokkal többet fogunk elbírni. Másrészt azt a csodát, hogy a mi terheinkbe is belekapaszkodnak mások, és lendítenek, visznek bennünket előre. Legfőképpen pedig azt a csodás ajándékot, hogy Krisztus társai leszünk. Ő hordozta a világ terhét, minden búját-baját, és elbírta. Pedig neki senki sem segített. Krisztus társaiként egy általa alapított ország csodás igazsága tárul föl a számunkra: egymás terhét hordva egyre könnyebbek a terhek. Egymás terhét hordva egyre erősebbek az összetartó kötelékek. Egymás terhét hordva egyre közelebb a menny, és egyre távolabb a baj.
Időnként a Kárpát-medence „felhőpaplanját” is fújni kezdi a szél. Odébbfújja, szétszakítja. Sütni kezd a nap, és felszabadul a lélek. Tudom, az év elején még csak a reményteli jeleit látjuk ennek. Imádkozzunk, hogy Isten hozza el a felüdülés idejét, amikor megváltoznak ezek az egyedien negatív körülmények is!
Legyen tehát 2021 egy más év, EGYMÁS ÉVE!
Szeretettel, reménységgel és hittel:
Papp János
egyházelnök
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
