„Amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2Tim 2,2)
Az evangélium hirdetése alkalmas és alkalmatlan időben minden keresztény feladata, ezt mindannyian jól tudjuk. Életünk különböző szerepeiben – munkahelyen, családban, gyülekezetben, a hétköznapok sodrásakor készen kell állnunk a hitünkről beszélni, vagy cselekedeteinkkel Jézust képviselni.
Ám itt Pál apostol mindezeken felül egy kicsit konkrétabb feladattal bízza meg Timóteust: olyan megbízható embereket kell keresnie és felkészítenie, akik maguk is alkalmassá válnak majd a tanításra.
Többször érdemes nekifutnunk az érintett szakasznak, és a teljes részt lassan, alaposan átgondolva végigolvasni. Vajon ez csak a gyülekezeti szolgálattevőkre érvényes? Nem gondolom. Legyünk őszinték magunkhoz! Ha életvitelünk, munkához, emberekhez való hozzáállásunk, beszédünk, viselkedésünk, gondolkodásmódunk mások előtt nem példa – és nem is törekszünk erre –, akkor valami gond van a Krisztussal való kapcsolatunkkal vagy akár a hitünkkel. Természetesen nem tudunk mindig helyesen, megfelelően reagálni, cselekedni. De a bukásaink, botlásaink felvállalása is tanítás lehet mások számára.
Elsődleges környezetünkben, a családban különösen figyeljünk arra, hogy gyermekeink vagy a mellettünk élők minket látva vágyjanak Jézus Krisztus követésére! Ugyanakkor keressük a kapcsolatokat – például házi csoportokon keresztül –, ahol lehetőség adódik a tanításra alkalmas emberek közt megtalálni azokat, akiknek mi lehetünk a „felkészítői”!
A hónap kérdései:
Kik azok, akiket tanítvánnyá kell tennem? Én felkészült vagyok erre a szolgálatra?
A hónap imádsága:
Add, Uram, hogy elsősorban én legyek alkalmas és nyitott tanulni tőled és a te tanítványaidtól! Ne engedd, hogy felfuvalkodjak és gátoljam a Szentlélek működését az életemben! Tégy késszé arra, hogy időt szánjak és energiát fektessek más emberek tanítására!