Az ember = a test, lélek, szellem egysége (leegyszerűsítve és csak részleteket említve):
Test: nem hagyhatjuk figyelmen kívül a testi korlátainkat. A testünk elfárad és vég nélkül nem fosztható ki, a következményekkel számolnunk kell. Alvásra, regenerálódásra van szüksége. Testi adottságaink, képességeink nem egyformák. Ezért felesleges másokhoz mérnünk „teljesítményünket”. A határainkat nekünk kell felismernünk, de ebben nagy segítségünkre vannak azok, akiket közel engedve magunkhoz megismerhetnek minket.
Lélek: Az ember kapcsolatra lett teremtve. Nem tud lelkében megfrissülni, ha nincs kapcsolatban másokkal. A legfelemelőbb, azokkal együtt lenni, akik előtt nem kell alakoskodnunk, mert maguk is egyenesek, őszinték, de ezzel együtt tapintatosak. A lelki egészség kihat a testi állapotunkra is.
Szellem: Az emberi személyiség legmélyebbre ható, szerves alkotóeleme. Vágyik visszatalálni a Teremtőhöz, fürkészi a természetfelettit, az örökkévalót, hogy oda utat találjon. Nem jó elnyomni, figyelmen kívül hagyni jelzéseit. Az emberi szellem része a lelkiismeret is. A szellemi élet kihatással van a lelki és testi egészségre is. Amíg a szellem nem találkozik a Teremtővel, a benne lévő „keresés űr” nem tud beteljesedni. A Krisztussal való találkozás, közösség azonban teljessé teszi az emberi szellemben a békességet, megnyugvást és boldogságot. Úgymond elönti a „Hazataláltam” élmény és bizonyosság.
Jézus mondja a János 16:33-ban: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”