Mi történt 50 évvel ezelőtt? Mi történt 1974-ben? Számunkra meghatározó döntések és események születtek ebben az évben. Én Tahi táborból hazatérve kértem a gyülekezetet, hogy csatlakozhassak a bemerítkezőkhöz.
Társaim más úton haladtak, de a cél már akkor egy volt: elkötelezni magunkat Isten mellett – a bemerítkezésben –, mert úgy szeretett Isten, hogy Fiát adta, és ebben olyan erő van, ami képes megszabadítani és megtartani!
1974. augusztus 25., vasárnap, Bükkzsérc. A noszvaji körzet testvérisége együtt volt, hogy kilenc fehérruhás tanúságtételét meghallgatva együtt örüljön a mennyeiekkel. Felkészítő lelkipásztoraink (Almási Mihály és Almási Tibor) egyenként hívtak minket a bemerítőmedencéhez, hogy a hullámsír megpecsételje döntésünket: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus…” (Gal 2,20) Kik voltak a hitvallók? Két idős testvérnő (Homonnai és Szabó néni), Balogh Katalin, Kovács József, Csuhai József, Füge István, Molnár József, Molnár Zoltán és Venyige Ida. Négyen már átlépték a célvonalat, mi még futunk.
Ötven évvel később Szomolyán 2024. szeptember 8-án visszaemlékezhettünk a megtett útra. Hadd idézzek Pető Andrásné bizonyságtételéből:
„Örömmel és hálaadással gondolok vissza arra az ötven évvel ezelőtti augusztusi vasárnapra, amikor bemerítkeztem. Hálát adok azért, hogy a bűnfelismerés és bűnvallás után megtörténhetett az elköteleződés Krisztus mellett, amit kinyilváníthattam népes gyülekezet előtt. Ezzel tettem nyilvánvalóvá önmagam előtt is, hogy: »Nincs visszaút!« A sok évvel ezelőtt kapott igém pedig, ami változó körülményeim között nehéz helyzetekben is erőt adott, és ami ezutáni életemre is biztosíték: »Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.« (Zsid 13,8)”
Erről szólt az igehirdetés – amit Pető András lelkipásztor testvér hirdetett –, a bizonyságtételek (özv. Molnár Zoltánné Balogh Katalin, Csuhai József és Füge István) is. Örömmel hallgattuk dr. Almási Tibor testvér „telefonos bejelentkezésében” a bátorítást: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Jel 2,10)
Cserés Attila lelkipásztor testvér bátorító szavaival fejeztük be a találkozót, majd a szomolyai testvérek vendégszeretete mellett folytatódtak a személyes beszélgetések, imádságok a betegekért, megfáradtakért.
Jó volt együtt lenni! Jó volt viszszaemlékezni, erőt gyűjteni a következő évekhez, egészen a célig!
CsJ
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
