Kegyelemből – együtt egy életen át az úton

Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.” (Jn 14,6 – EFO)

Boldog gyermekkor, és ami közös bennünk

Mindketten Jézus Krisztusban hívő családba születtünk, abban az időszakban, amikor Magyarországot még népköztársaságként jegyezték az országok között. Szüleink a kommunista évtizedek alatt is nyíltan vállalták hitüket, és bennünket is ebben az értékrendben és hitben neveltek. Fizikai értelemben nem voltunk a hitünk miatt bántalmazva, azonban az iskolában a tanárok és a diákok részéről is sokszor kellett szembesülnünk megvető, lenéző és megalázó megnyilvánulásokkal, amiket nehéz volt gyerekként, fiatalként elviselni. Mindezen hatások mellett a szeretetteljes szülői, családi és gyülekezeti közösség biztonságot adott. A gyülekezetben a gyermekfoglalkozásokon mindent megtanulhattunk az élő Istenről és Fiáról, Jézus Krisztusról. Mindketten 15 éves korunkban megértettük, hogy Jézus Krisztus által, kegyelemből van üdvösségünk, ezért átadtuk neki az életünk feletti uralmat, és ezt bemerítkezéssel is megvallottuk, mert a megtérésünk olyan döntés volt, amit cselekedet követett. Isten gyermekeivé váltunk Jézus Krisztus halála és feltámadása által, és ez életünk folyamatát meghatározó igazsággá vált.

Kornél: Teltek az évek. 22 évesen becsaptak a munkahelyi sikerek – középvezetői munkakör és felelősség, jó fizetés, népszerűség, büszkeség. Megvettem álmaim autóját (1980-ban), egy Fiat 127-est, ami akkor nagyon vagány autónak számított. Nagyon büszkén jártam vele dolgozni, de nem sokáig. Egyik téli hajnalban sűrű hóesésben haladtam a munkahelyem felé. Figyelmetlen voltam, ezért nem adtam meg az elsőbbséget az oldalról érkező autónak, és összeütköztünk. Mindkét autóban jelentős kár keletkezett. Az ütközés következtében nem sérült meg senki. A „büszkeségem” tárgya semmivé vált, az autóm totálkáros lett. A karambol előtt három nappal – édesapám többször elhangzott javaslatára – kötöttem az autóra Casco biztosítást, így az autó értékének 90%-át kifizette a biztosító. Ezeket az eseményeket Isten felhasználta arra, hogy megszólítson. Megértettem, engedetlenségem ellenére Isten nem engedett el, hanem kegyelmet adott, kiragadott a céltévesztett állapotomból, és kivezetett a bajból. Megértettem, hogy eltávolodtam tőle, de ő visszavezetett a helyes útra, és ekkor bocsánatot kértem Istentől, és elhatároztam, hogy Jézus Krisztust követem egész életemen keresztül.

Egymásra találva – igen Isten hívására

Anna: Amikor fiatal lány voltam, a fekete és magas fiúk tetszettek, de a férjem alacsony és szőkés hajú férfi lett. Csodálom, ahogy Isten átformálta a gondolkodásomat. Több csalódás után megértettem, hogy nem a külső a legfontosabb, amikor arra a férfira várok, akivel az egész életemet le szeretném élni. Kornélban megtaláltam azt a társat, akivel együtt járhatom végig az életünk útját. Közös életünk indulásakor megkértük Jézus Krisztust, hogy ő irányítsa és védelmezze közös életünket, és a Szent Szellem által mutassa meg azt az utat, amelyen nekünk együtt kell haladnunk.

Egy hétköznapi estén, amikor Kornél elment egy gyülekezeti alkalomra, és otthon maradtam egyéves gyermekünkkel, kinyitottam a Bibliát. A Szent Szellem által Isten szelíd hangon szólt hozzám, és azt kérte tőlem, hogy amit kér tőlem, azt hitből tegyem meg. A kérése az volt felém, hogy menjek oda, ahova ő küldeni fog. Imádságban igent mondtam Istennek, de nem tudtam, hogy ezt miként mondom el a férjemnek. Kornél fizikailag másik helyszínen, de ugyanazt az üzenetet kapta Istentől: engedje el azokat a dolgokat, amelyek jelenleg fontosak az életében, vagyis biztonságot nyújtó családi, baráti és gyülekezeti hátteret, a vállalkozását, az építés alatt és beköltözés előtt álló családi házat. Még azon az estén hálát adtunk Isten imádságainkra való válaszáért és hívó szaváért, megértettük, hogy a rászoruló emberek közé hív bennünket. Igent mondtunk Istennek!

Néhány hónap múlva (1987-ben) egy Somogy megyei kicsi faluba, Bodrogra költöztünk a Menedék Alapítvány missziómunkásaiként. Közel két év elteltével a családunkba befogadtunk öt gyermeket, így rövid időn belül kilencgyermekes család lettünk.

Bodrogon éltünk 25 évig. Az eltelt évtizedek alatt Isten az ő kegyelme által többféle felelősséget bízott Kornélra: Bodrogon megalakult egy evangéliumi (baptista) gyülekezet, melynek egyik szolgálattevője volt, 13 évig polgármestere volt a falunak, a Menedék Alapítvány bodrogi vezetőjeként szolgálhatott 20 évig.

A sokféle szolgálat, megélhetés gondjai, a gyermeknevelés nehézségei mindkettőnket kimerítettek. Észrevettük, hogy elfáradtunk.

Együtt motorozunk

Kornél: Szinte észrevétlenül elröppent 20 év. Gyermekeink felcseperedtek, és elég nehéz volt összeegyeztetni a sokféle iskolai és szabadidős programjukat. Elő-előfordult, hogy valamelyikük feszegette a tűrőképességünk határait olyanformán is, hogy ki akart egymás ellen játszani bennünket. Ezek az esetek feszültséget gerjesztettek kettőnk között, és mire rájöttünk arra, hogy mi a kettőnk közötti probléma oka, érzelmileg és lelkileg is elfáradtunk. A helyzetünket az is nehezítette, hogy éveken keresztül nem tudtunk több napra kettesben lenni, kikapcsolódni és pihenni. Elérkezett az a pillanat, amikor nem kerülhettük ki a kettőnk közötti nehéz beszélgetést. Isten jó és kegyelmes! Egymásnak megbocsátva és felszabadultan ért véget ez a beszélgetés, mert kiderült, hogy külön-külön Jézus Krisztusba kapaszkodtunk, és a beszélgetés végén már együtt álltunk Urunk és Szabadítónk elé.

Barátaink azt tanácsolták, hogy keressünk egy olyan kikapcsolódási formát, amelyben mindketten jól érezzük magunkat. A választásunk a motorozásra esett, mert Anna visszaemlékezett arra, hogy engem az udvarlás időszakában egy Pannónia P 21-es motoron érkezve ismert meg. Megvásároltuk 2003-ban első közös motorunkat.

Anna 42 évesen megszerezte nagymotorra a vezetői engedélyt, és ezután Isten megajándékozott minket öt olyan évvel, amikor külön motoron sokat motorozhattunk együtt. Megismerkedtünk Jézus Krisztusban hívő motorosokkal, akikkel barátság alakult ki. A közös motorozások és találkozások alatt megfogalmazódott bennünk, hogy megalapítjuk a Magyar Keresztény Motorosok Közösségét (MKMK). Az elhatározást tettek követték, és 2007-ben 12 keresztény motorossal megalakult a közösség. Isten különleges ajándékaként éljük meg, hogy mindketten az alapítók között lehetünk. Jelenleg az MKMK pásztoraként és elnökeként szolgálhatom az élő Istent és Fiát, Jézus Krisztust.

Megbocsátás – út egy új barátság kezdetéhez

Az MKMK tagjaival és családtagjaikkal 2014 pünkösdjén egy hosszú hétvégére Gyulára motoroztunk. Húsba és csontba vágó élményben volt részünk pünkösdhétfőn. Vétlen félként szereplőivé és sérültjeivé váltunk egy közlekedési balesetnek. Egyik körforgalomban oldalról fékezés nélkül nekünk jött egy autó, és 12 m-re az ütközéstől értünk földet. Anna jobb lába a kerékjáratba nyomódott, és ezért lábfejének rengeteg apró csontja eltörött, és nyílt seb is keletkezett, valamint a 12. csigolyája megrepedt. Nekem a jobb lábam rápréselődött a motor oldalára, és ezért eltörött a bokám, és nagy nyílt seb keletkezett, 7-8 cm lágyszövet tartotta csak a bokámat. Gyorsan jött a mentő, és már az orvosok kezei között voltunk. Műtétek következtek, majd három hónap gyógyulás és három hónap rehabilitáció. A gyerekeink és szüleink ápolására voltunk szorulva három hónapig. A helyszínelési adatok a bizonyítékok arra, hogy amikor földet értünk, az „Isten karjaiba estünk bele”. A szakértők szerint csoda, hogy életben maradtunk.

A kórházi ágyon eszünkbe jutott egy ígéret és igazság: „Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik.” Ennek az ígéretnek az igazságáról beszélhettünk a balesetet okozónak, mert a baleset napján bejött hozzánk bocsánatot kérni. Elmondhattuk mindketten, hogy megbocsátunk, mert Isten, Jézus Krisztus kereszthalála miatt, nekünk is megbocsátott. Hálásak voltunk és vagyunk Istennek, hogy adott hitet és erőt ehhez. A baleset okozója és a társa mindennap meglátogattak bennünket, amíg a gyulai kórház vendégei voltunk. Sokat beszélgettünk megbocsátásról, hitről, Isten szeretetéről. A beszélgetések által egyre jobban megismertük egymást, és így elkezdődött egy új barátság. Meglepett bennünket a kedvességük – ezzel akkor szembesültünk legfőképpen, amikor meghívtak minket egy szűk körű családi eseményükre, a házasságkötésükre. Örömmel utaztunk Gyulára, hogy velük együtt örülhessünk. Örömünk még nagyobb lett, amikor megkértek arra, hogy az étteremben imádkozzam értük, a házasságukért, és áldjam meg őket. Hálaadással és örömmel teljesítettem kérésüket.

Már több mint három évtizede haladunk együtt az úton. Közös utunk néhány epizódját osztottuk meg veled, aki olvasod a történetünket. Az a reménységünk, hogy életünk részleteiben meglátod az Úr Jézust, a Megváltót, a Szabadítót, a Gyógyítót, és az igazságos, önzetlenül szerető, kegyelmes Istent, aki a mi Édesatyánk.

„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezus 2,8–9)