Bemerítés Kecskeméten

A Kecskeméti Baptista Gyülekezetben már több éves hagyománya van annak, hogy az új esztendőt a helyi közösség ima- és böjthéttel kezdje meg.

Az ott elhangzó fohászok rendszeresen visszatérő témája az új megtérőkért történő könyörgés, illetve a gyülekezet élő hittel megáldott tagokkal történő gyarapodása. Az imahét méltó lezárása volt a január elején lezajlott tagfelvételi istentisztelet, illetve az azt követő bemerítési ünnepély, mely alkalomra még a természet is hófehérbe öltözött… Az eseményen kilenc megtért személy tett bizonyságot Jézus Krisztusról, mint személyes Megváltójáról. A zsúfolásig megtelt kecskeméti imaházban a bemerítés szolgálatát Mike Sámuel helyi lelkipásztor végezte, a bemerítettek részére szóló személyes igeüzenetet Papp Géza gyülekezetvezető olvasta fel.

Bruder Gergő (24) igencsak rendhagyó módon és helyen, a Váci Fegyház és Börtön gyülekezetében tért meg, és adta át életét az Úrnak. Testvérünk rendkívül szuggesztív bizonyságtételében őszintén beszélt múltjáról és arról a göröngyökkel teli útról, ami egészen a bemerítő medence hullámaiba vezette el őt. – Életem korábbi szakaszában számos súlyos bűnt követtem el, melyek nemcsak Isten, de az emberek alkotta törvényekbe is beleütköztek – kezdte élettörténetét Gergő. Már tizenévesen rossz társaságba keveredtem, az éjszakázás, a drogok, az alkohol, és a cigaretta életem mindennapi részévé vált. A legmélyebbre akkor süllyedtem, amikor ezt az igen „költséges” bűnözői életmódot már csak úgy voltam képes fenntartani, hogy más személyektől erőszakkal vettem el értékeket. Állandóan „okosságokon” törtem a fejemet melyek célja egytől egyig az volt, hogy minél kisebb befektetéssel tarthassam fenn ezt a „piszkos szabadságot”…

Szégyenteljes ámokfutásom 21 évesen Gyulán, egy csoportosan elkövetett rablás alkalmával ért véget, mely tettért első fokon 5 év, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. A bezártságban – ha lehet ezt mondani – még mélyebbre süllyedtem…

Aztán egyik nap, egy hívő rabtársam bizonyságtételét végighallgatva úgy éreztem, hogy a világ elkezd változni körülöttem – a Szentlélek kegyelméből megértettem, hogy a börtön falai között is lehet új életet kezdeni, ott is lehet az Urat szolgálni, és hinni abban, hogy Isten hív, és azt akarja, hogy megtérjek. Egyre biztosabb voltam abban is, hogy az Úr nekem is feladatokat szeretne szánni.  A másodfokú tárgyaláson az ügyész büntetésem további súlyosbítását kérte. A végső  ítélethirdetés előtti szünetben – a külvilág minden zaját kizárva – elcsendesedtem és imádságban kértem Istent, hogy Ő legyen a bírám, és ő határozza meg, hogy mennyi időre van még szükségem ahhoz, hogy a kinti életben megálljam a helyemet…  Nos, valóságos csodát élhettem át, amikor a bíró 3 évre csökkentette büntetésemet, és kedvezménnyel, egy év után már szabadulhattam is. A börtönbe rendszeresen belátogató baptista testvéreim hívták fel figyelmemet a lakóhelyemen, Kecskeméten működő Baptista Gyülekezetre, mely már hónapok óta méltó keretet biztosít számomra ahhoz, hogy szolgálataimmal itt magasztaljam Jézus Krisztust és terjeszthessem az Evangéliumot.

Bild Ágoston (19) megtérése kiváló példa arra, hogy az Édesanyák kitartó, sokszor könnycseppeket sem nélkülöző imádságait minden esetben meghallgatja az Úr. Fiatal testvérünk bemerítkezésével két bátyja korábbi döntését követte, így most már a teljes család az Urat szolgálja. – Édesanyánk kitűnő körülményeket teremtett számunkra gyermekkorunkban – kezdte bizonyságtételét Ágoston. Családunkat korábban elhagyó édesapánk halála azonban hatalmas traumát jelentett a számomra, úgy éreztem, mintha egy hatalmas, biztonságot jelentő fa dőlt volna ki mögülem. Miközben az élet értelmét kerestem és önmagamat szerettem volna megvalósítani, egyre mélyebbre kerültem – az éjszakai élet, a számítógépes játékok, az alkohol, és a kábítószer mind elterelték a figyelmemet az Úrhoz vezető útról. Testemet különféle erősportokkal szinte a végletekig kizsigereltem, boldogságot és elégedettséget mégsem találtam sehol, a békesség elkerült, állandó hiányérzet volt a szívemben, már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben. Komolynak induló magánéleti kapcsolatom mélypontján láttam be, hogy én is gyarló ember vagyok, egészen egyszerűen nincs más út, csak Istenhez kiáltani. Döbbenetes élmény volt megtapasztalni, hogy imáimat meghallgatja az Úr, eláraszt szeretetével, bölcsességet és erőt ad ahhoz, hogy lezárjak az életemben minden olyan kapcsolatot és szenvedélyt, melyek áthatolhatatlan gátként tornyosultak a Hozzá vezető ösvényen. Most már örömmel elmondhatom, hogy teljes békességem van Istennel, elkötelezetten szeretnék Krisztus követője lenni.

Vörös Norbert (18) – elmondása szerint – a „kérjetek és adatik” igerészt kissé félreértelmezve korábban csak akkor fordult Istenhez, amikor valamilyen „életbevágóan fontos” kérése volt Hozzá. Az Úr ennek ellenére minden esetben meghallgatta ifjú testvérünk könyörgéseit, a hálaadás azonban rendre elmaradt… Norbert nem is olyan régen még bűnös tervekkel a fejében készült arra, hogy a nagykorúság határát átlépve „legálisan bűnözzön” és élhessen az olyan szenvedélyeknek, mint az éjszakázás, a cigaretta vagy az alkohol. Istennek azonban más terve volt testvérünk életével – egy múlt évben Perén megtartott nyári ifjúsági tábor során szólította meg őt és hozta el számára a megtérést. Norbert itt szembesült bűneivel és tört össze azok súlya alatt, hogy új erőt kapva szíve megteljen örömmel és a keskeny ösvényre lépve elkezdje szolgálni Jézus Krisztust.  – Ahhoz képest, hogy a nyarat bulizással akartam eltölteni, rátaláltam egy új családra, a Kecskeméti Baptista Gyülekezetre, ahova mostantól én is tartozni szeretnék. Úgy látszik Isten csak fél évet adott arra, hogy kiélvezzem a nagykorúság minden „előnyét”… – fejezte be a gyülekezet nagy derültsége közepette bizonyságtételét Norbert.

Polyák Ildikó (39), az imént bemutatott Vörös Norbert édesanyja, katolikus családban nevelkedett, de az igazi megtérés örömét fia megváltozott életén keresztül ízlelhette meg.   Norbert gondolkodása, viselkedése, egyszersmind életszemlélete egy tavaly nyári keresztény táborban olyan szembetűnő fordulatot vett, hogy mindez édesanyját is egy alapos önvizsgálatra késztette. – Kíváncsi lettem, hogy Norbi milyen közösségbe jár – kezdte bizonyságtételét Ildikó. Elhatároztam, hogy az egyik istentiszteletre én is elkísérem őt, most már tudom, hogy alighanem ez volt életem legjobb döntése… Az akkor átélt élmények annyira magával ragadtak, hogy egészen egyszerűen itt maradtam, én is elkezdtem a gyülekezethez kötődni. Azelőtt is hittem Isten létezésében, imádkoztam is Hozzá, tanácsokat is kértem Tőle, de a jó irányt megmutató mennyei sugallatok utáni hálaadások, bizony, az én esetemben is elmaradtak. Egy évekkel ezelőtti súlyos autóbaleset túlélése volt az az esemény, melynek kapcsán erősen elkezdett foglakoztatni a kérdés: vajon mi vár ránk a halál után?  Most már tudom a választ, Jézus Krisztus nap, mint nap megmutatja nekem, hogy velem van, és hiszem, hogy velem is marad örökkön-örökké… Önös érdekeimet mostantól hajlandó vagyok a háttérbe szorítani, hogy teret engedhessek Jézus munkálkodásának. Most már teljes biztonságban érzem magam, és azért imádkozom azért, hogy merjem őt felvállalni a hétköznapi környezetemben is, annak érdekében, hogy mások is részesei lehessenek annak a csodának, melyet csak az Ő végtelen szeretetének és kegyelmének a megtapasztalása során élhet át az ember.

Kadáné Kiss Erika (51) hívő keresztény családban nőtt fel. Bár édesanyját már 8 éves korában elvesztette, az ő, illetve nagymamája hite, buzgalma és imádságaik a mai napig mély nyomot hagytak testvérnőnkben. Erika már istenkereső évei alatt rádöbbent arra, hogy az Úr mindig gondot viselt rá, hiszen a gyakorlatilag szülői felügyelet nélkül maradt fiatal életét sem hagyta soha kisiklani. Testvérnőnk vallja, hogy „csak az ördög által megkísértett ember hite hiteles”, és még a legnagyobb próbákból is csak Jézus Krisztus szabadító kegyelme emelhet ki mindenkit. – Mióta rátaláltam Jézusra megszabadultam minden korábbi rossz szokásomtól és káros szenvedélyeimtől – vallotta meg Erika. Úgy hiszem, hogy megtérésem, mely nem köthető sem egy konkrét eseményhez, sem egy adott időponthoz, hosszú évek folyamatának a beteljesülése. Mindezt egy valóságos kegyelmi állapotként élem meg, életembe nyugalom és békesség költözött, hiszen mostantól nem létezhet olyan probléma, vagy nehézség, amit ne tehetnék le az Úr elé. Értékrendem átalakult, korábbi életszakaszomból még itt maradt nagyratörő terveimet képes vagyok könnyedén elengedni, annak érdekében, hogy teret biztosíthassak azoknak a céloknak, melyeket Isten tűz ki számomra. Nagyon szeretnék a kecskeméti gyülekezetbe beilleszkedni és annak hasznos tagjává válni – zárta tanúságtételét Erika.

Lévai Diána (31) – Amióta közétek járok, tudom mi az, hogy élő hit – kezdte tanúságtételét testvérnőnk.  Megtérésem előtt semmilyen vallást nem gyakoroltam, az ördög csábításának engedve a világ útját jártam, az anyagias és az ottani normáknak kívántam megfelelni. Hosszú évek óta keresem az élet értelmét, de amióta felismertem azt, hogy Jézus Krisztus a kereszten az én üdvösségemért is feláldozta életét rájöttem, hogy eddig rossz helyeken kutatgattam. Az utóbbi hónapokban – munkámból adódóan – számos gyülekezeti nőtestvérrel volt alkalmam megismerkedni. Őszintén áradó szeretetük, számos alkalommal elmondott személyes bizonyságtételeik, valamint a részemre átadott keresztény tanítások egészen egyszerűen  megnyitották szívemet a baptista közösség, ezzel együtt Krisztus felé. Imáimmal Istenhez fordultam – a barátkozók óráin hallott evangéliumi tanítások, a bibliatanulmányozás, valamint az ott átélt tanulságos beszélgetések segítségével fölismertem bűneimet, és arra az elhatározásra jutottam, hogy átadom életemet Jézusnak. Most már teljes meggyőződésből vallom, hogy ez a helyes út, életemmel és jócselekedeteimmel Isten terveibe szeretnék beilleszkedni.

Megtérésem a múltban szerzett lelki sebeimet begyógyította, a békesség minden képzeletet felülmúló nagyszerű érzése költözött be az életembe. Jézus személyében örök kapaszkodóra leltem, aki ha egyedül vagyok, elkísér, ha szomorú vagyok, megvigasztal.

Petrucz Rita (45) három gyermek édesanyja, legkisebb gyermekének óvodai elhelyezése kapcsán került gyülekezetünk vonzáskörébe. Rita korábban kizárólag csak a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával vett részt istentiszteleteken, megtérése és élő hitének kialakulása hosszú folyamat eredménye. Egy rendkívül súlyos családi tragédia következményeként Rita életét hosszú időre beteges aggódás járta át. Testvérnőnk ekkor fordult Istenhez. Az imameghallgatások meggyőzték őt arról, hogy összetört életének minden problémáját teljes bizalommal helyezheti le az Úr színe elé. Rita időközben bekapcsolódott az óvodai szülők részére szervezett imakörbe is, rendszeresen látogatja istentiszteleteinket, testvéri közösségünk békességgel és megnyugvással tölti el. – Bemerítkezésem nem csak egy hosszú folyamat lezárását, de egy új élet kezdetét is jelenti számomra. Mostantól Jézus Krisztust kívánom szolgálni, életemmel őt szeretném képviselni embertársaim előtt.

Horváthné Vera (59) első találkozása a hittel már gyermekkorában megtörtént. Azonban alkoholista életvitelt folytató apjának viselkedése nemcsak megkeserítette testvérnőnk fiatalkori életét, de eltántorította őt Jézus közelségéből is. Verának már eddig is igen sok próbában volt része, melyek közül – elmondása szerint a – a legjobban lánya külföldre költözése viselte meg. – Hosszú éveken keresztül a szorongás és a beteges aggódás uralta az életemet – vallotta meg testvérnőnk. Egyre inkább éreztem, hogy szükségem van egy olyan kapaszkodóra, akivel minden gondomat megoszthatom, és akinek mindenkor kiönthetem a szívemet. A megoldást Jézus Krisztusban, személyes Megváltómban találtam meg. Hálás vagyok neki azért, mert most már több ezer kilométerre élő családomat is nyugodt szívvel rábízhatom, hálás vagyok neki negyvenkét éve, jóban-rosszban kitartó férjemért, és hálás vagyok neki azért, mert képes lettem Édesapámnak is megbocsájtani… Bemerítkezésemmel a Jézus Krisztussal történt szövetségemet kívánom megpecsételni, és a hullámsírból úgy szeretnék kilépni, hogy életem minden eddigi nyomorúságát magam mögött hagyva, tiszta lappal kezdhetek meg egy új életet.

Czene Péter (28) már másfél éve látogatja a kecskeméti gyülekezet alkalmait, de csak a közelmúltban ismerte fel el a jól ismert igazságot, miszerint minden ember szívében ott van egy Isten-formájú űr, melyet egyedül az Úr tölthet be – minden más megoldásnak előbb-utóbb kizárólag kellemetlen következményei lehetnek. Péter életében a céltalanságot és az ürességet a Jézus Krisztussal megélt teljesség váltotta fel.  Fiatal testvérünk megtérése óta teljes lényével érzi Isten szeretetét, mely élményt – elmondása szerint – csak az fokozhatja tovább, ha ezt a szeretetet továbbadhatja az őt körülvevő felebarátainak, munkatársainak és családtagjainak. Péter igazi otthonra lelt a kecskeméti gyülekezetben, mostantól együtt szeretné viselni a közösség terheit és részesedni annak minden öröméből. – Elkötelezetten szeretném követni Jézus Krisztust, és vinni az Örömhírt képességeim legjava szerint – fejezte be bizonyságtételét Péter.