Kovács Ferencné Erzsikét választották díszpolgárrá Aszódon

Augusztus 20-a alkalmából Kovács Ferencné Erzsikét választották díszpolgárrá Aszódon a bölcsődei nevelésben kifejtett több évtizedes pedagógiai és intézményvezetői munkájáért, továbbá a városi civil szervezetekben és a baptista gyülekezetben folytatott önkéntes közösségépítő tevékenységéért, melyek által gyermekek, családok, idős emberek hétköznapjai és ünnepei váltak színesebbé, tartalmasabbá.

Szeretettel gratulálunk az elismeréshez!

Kovács Ferencné munkában és sikerekben gazdag életútját a díjátadón Szilágyi Zita, a Podmaniczky Júlia Nőegylet elnöke méltatta:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő Vendégek!

Kovács Ferencné Csukás Erzsébet, ahogy az aszódi családok ismerik: „Kovácsné Erzsike” a Hajdú-Bihar vármegyei Kokadon született 1954-ben. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában és Debrecenben végezte. Ezt követően a Dienes László Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnáziumban tanult, ott szerzett rendelőasszisztensi, csecsemő- és gyermekgondozói és általános ápolónői végzettséget 1972-ben.

Szociális érzékenysége fiatal kora óta jellemzi őt, és egész jellemének origójában a szolgálatkészség, az emberek segítő szolgálata áll. Elhivatottan képezte tovább magát számos felsőfokú intézményben. A szegedi Állami Védőnőképző Iskolában védőnői, majd az Orvos Továbbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Kar Védőnőképző szakán 1985-ben szerzett kitüntetéses, okleveles védőnői diplomát, végül a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Egészségfejlesztő szakán Egészségfejlesztő és Mentálhigiénikus szakdiplomát szerzett.

A védőnői hivatást Monostorpályiban kezdte és párhuzamosan szülőfalujában, Kokadon is gyakorolta. 

1975 egy bűvös év volt Erzsike számára. Egy udvarias, humoros fiatalember, gépészmérnök, villamosmérnök tanár egy baptista gyülekezeti rendezvény szeretetvendégségén rabul ejtette a szívét. Hat hónapi ismeretség után Kovács Ferenccel házasságot kötött, és ezt követően érkezett Aszódra. 

A Városi Tanács által működtetett Védőnői Szolgálatnál kezdett dolgozni, 15 évig volt védőnő. Ez idő alatt felelősségteljesen gondozta, védelmezte a csecsemőket, várandós nőket és a fiatal anyákat. Munkája révén egyre jobban megismerte a lakóhelye szűkebb és tágabb környezetét.  

Felejthetetlen élmény maradt számára, amikor munkavégzés közben egy oxigénhiánnyal küzdő csecsemő életét sikerült megmenteni. Ez az életmentő élmény egy „határkő” volt az életében. 

„Határkőnél hittel megállni, és csodákra emlékezni jó” – hangzik a Túrmezei-vers. 

Az életmentés önigazolásul szolgált Erzsike számára, hogy jó pályán van, az Isten erre a feladatra teremtette, segíteni és védelmezni a csecsemőket, anyákat, családokat, azaz az embereket – ahol csak lehet. 

Keresztény hiten keresztül szemléli a világot. A Szentírás valódi útmutató életének minden pillanatában. Elkötelezett az embereken való segítésben, az emberi közösség számára nyújtott hasznos cselekedetekben. 

A boldog házasévek alatt megszülettek a gyermekek. 1976-ban Fruzsina, három évvel később Alida, majd 1986-ban Dorottya. Időközben felépült a Régész utcai kertes ház, ahol Erzsike most is él férjével, táplálja a családi tűzhely melegét, immáron mint ötunokás boldog nagymama.

A szakmai életutat tekintve újabb határkő volt a bölcsőde. 

1988-ban Bagyin József tanácselnök Erzsikét kérte fel az intézmény vezetésére.

Erzsike életében ez lett a második szerelem, és munkatevékenységében a teljes kiteljesedés. 

Ambiciózus természetével, innovatív elképzeléseivel mindig formálni és megújítani kívánta a bölcsődét, annak szellemiségét. Fontos volt számára a jó munkatársi közösség. Bölcsődevezetőként munkatársainak legalább húsz közösségépítő kirándulást szervezett, ahová előzetesen mindig elment Ferivel, gondosan körbejárta a terepet, hová is viszi a kollégáit kirándulni. 

Amikor egy csoporttal csökkentették a bölcsődei gyermeklétszámot, a veszteségérzetét azonnal valami újjal töltötte meg. 

A megüresedett helyiségben 2000 szeptemberétől létrehozta a Csiri-biri játszóházat. Ezzel kaput nyitott a külsős, majdan beérkezni szándékozó gyermekek számára. A bölcsőde színes, mesefigurákkal díszített falai egy nyugodt, szeretetteljes világba repítették az odaérkező családokat.

És ha már kaput említettem, akkor újabb határkő volt Erzsike életében a sikeres bölcsődepályázat, amivel lehetőség nyílt egy új, korszerű épület felépítésére. 

Szívügye lett az új bölcsőde épülete. Mint gondos gazda, felelős vezető szinte naponta kijárt az építkezésre. Volt, hogy télapónak öltözött, szaloncukorral kínálta az építőmunkásokat, sok praktikus gyakorlati tanácsot adott az építésvezetőnek, olykor harcosként irányított, hova kerüljön és hová ne a homokozó, a kisszékek, a szekrények stb. 

Nem ismert lehetetlent még akkor sem, amikor kiderült, a pályázati pénzből már nem futja az udvari homokozó és játékok bővítésére. 

Csapatjátékos. Hisz a közösség és az összefogás erejében. A szülőkkel, munkatársakkal összefogva kupakokat és papírt gyűjtött, az összegyűlt 96 000 Ft-ból megvalósult az udvari homokozó bővítése. A bevonásra ítélt 1-2 Ft-osok gyűjtéséből 24 900 Ft gyűlt össze, azokból sikerült új játékokat vásárolni.

Intézményvezetői munkájának örömteli ünnepe volt 2008. április 28-a, amikor átadták az Aranykapu Bölcsődét. 

„A haszontalant hasznosra fordítani, úgy élni, hogy mindig hasznosnak lenni, hasznosat tenni” – ez példaértékű erénye Kovácsné Erzsikének. 

Bölcsődevezetőként kiemelt figyelmet fordított önmaga és az intézmény szellemiségének módszertani megújulására. Nagy erénye a szakmai alázat. 

A Bölcsődék Regionális Módszertani Intézetének megbízásából 2004-től régiós referensként a térség bölcsődéinek szakmai munkáját segítette.

1998-tól nyugdíjba vonulásáig aktív tagja volt az Országos Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaságnak.  

Főállású munkaköre mellett számos drogprevenciós és drogkoordinátori akkreditált képzésen vett részt. Példaként a FÉK (Fiatalok az Élet Küszöbén), továbbá a CHEF-HUNGARY Egészségnevelési és Oktatási Alapítvány képzéseit említem.

Erzsike férje, Feri igazgatóhelyettesi, majd igazgatói munkaköre révén kapcsolódott be a középiskolai diákságot érintő személyiségfejlesztő, drog-, dohányzás- és alkoholmegelőző programok megszervezésébe. 

Már nemcsak a csecsemők, de az ifjúság egészségvédelme iránt is felelősséget vállalt. Több éven át oktatott életmód-életvitel tantárgyat a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában, valamint a Gödöllői Madách Imre Szakközép és Szakmunkás Iskolában.

A szociális szakvizsga letételét követően a Gyermekjóléti Alapellátásban hatékonyan közreműködött. 

A Családvédelmi Szolgálat keretében közel tíz éven át folytatott lelki beszélgetést heti egy alkalommal válsághelyzetben lévő nőkkel, akik nem akarták megtartani a terhességüket. Ehhez a feladathoz a képesítést a Czeizel Endre által szervezett képzésen szerezte meg. Lelki beszélgetései hatására több várandós nő megtartotta a terhességét.

A szakmai elhivatottság mellett aktív közéleti tevékenységet folytat a városban, számos civil egyesület tagja.

Érdekli őt a politika és a közélet. A rendszerváltás után az első szabadon választott önkormányzati képviselő-testület tagja volt 1990–1994-ig. Azt követően inkább külsős bizottsági tagságot vállalt. 

Több mint tíz évig volt a Városi Vegyes Kar tagja, majd ennek megszűnte után a Stellaria Media Női Karban énekel a mai napig. Életében a zene, az éneklés lélekápolást, feltöltődést jelent, ebből tud adni másoknak is.

Gyermekkorában édesanyja miközben a tésztát gyúrta, rímes verseket mondott, akkor szerette meg a verselést. Mindig van a táskájában egy vers. Képes fejből 20-30 verset azonnal, minden felkészülés nélkül elmondani. Nagyszerű értéke a vers- és irodalomszeretet. Évtizedeken keresztül önkéntes szolgálatban szavalt városi rendezvényeken, ünnepi alkalmakon, megannyiszor megnemesbítve lelkünket.

A Podmaniczky Júlia Nőegylet alapító tagja, és 2010 óta az egyesület aktív közreműködője, a szervezet elnökhelyettese. 

Több éven át vezette az Aszód Ifjúságért Alapítványt. Nyaranta az ökumenikus nyári táborokban aktív, önkéntes kézműves foglakozásokat tart. 

A Városi Nyugdíjas Klub vezetőségi tagja, lelkes résztvevője.

Az aszódi baptista gyülekezet tagja. Több évtizede kimeríthetetlen energiával vezeti vasárnaponként a gyermekbibliakört. Bibliai történeteket mesél a kicsinyeknek, énekléssel, játékos formában. 

Istentől áldott szolgáló lélek. Elkötelezetten vett részt (2013–2018-ig) az aszódi körzet hospice-szolgálatában, a rákbetegek lelki gyógyításában, lelki támogatásában. 

A jézusi szolgáló szeretet megnyilvánulásának példaértékű emberi szolgálata a cigánypasztoráció. Ferivel önkéntes elhivatottságból és önerőből élelmiszerrel, ruhákkal, olykor pénzzel támogatnak egy Galga-menti településen élő cigány asszonyt és egy Alsó-Zsolcán élő, árvízkárosult, sokgyermekes cigány családot több mint egy évtizede. 

A Baptista Szeretetszolgálat koordinációjával 2015-től öt éven át keddenként az Udvarházban önkéntes munkában nyolc segítőtárssal legalább 80-100 aszódi ember számára osztott ételt, ingyenes és kedvezményes ebédet. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Kovács Erzsike jellemében példaértékű erény a közösség megbecsülése. 

Család, szomszédok, munkatársak, egyházközség, civil közösségek, városközösség, hazaszeretet. 

48 éven át önzetlen segítőkészséggel szolgálta a település fejlődését, a helyi közösség érdekeit és javát, szellemi és lelki gyarapodását. Az elhivatott munkássághoz kellett a szerető és támogató családi háttér, amit Feri és a gyermekek jelentettek Erzsike számára. Köszönet érte.

2013-ban Aszód Városért Díj-ban, majd ugyancsak ebben az évben a szociális munka napja (2013) alkalmából Nívódíjban részesült Kovács Ferencné Csukás Erzsébet.

Különleges díj vagy inkább ajándék, hogy Háló Gyula baptista költő-lelkész a Mindenütt látlak című versét Kovácsné Erzsikéhez írta. 

Tisztelt Ünneplők! 

Nagy tisztelettel és örömmel jelentem, hogy Aszód Város Önkormányzata a Z-122/2023. (VI.21.) önkormányzati határozatban az Aszód Város Díszpolgári címet Kovács Ferencnének adományozza.

Szívből, őszinte szeretettel gratulálok!

Kívánom, hogy mindig legyen időd

– nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje

– olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve

– dolgozni, mert ez a siker ára

– játszani, mert ez az örök ifjúság titka

– szeretetet adni, mert gyógyítja az embert,

 azt is, aki adja, azt is, aki kapja

– egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere

– néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!

Frajna Miklós nyugalmazott gimnáziumi igazgató (szintén Aszód díszpolgára) is köszöntötte Erzsikét:

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm az ünnepség résztvevőit – külön is kiemelve a most megválasztott díszpolgárt: Kovács Ferencné Erzsikét.

Engedjék meg, hogy néhány percben vázoljam, mit jelentett számomra az Aszód város díszpolgára cím elnyerése!

Sok évet töltöttem már a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában, amikor megpályáztam az intézmény igazgatói posztját azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az idegen nyelv oktatásában lényeges változás következzék be ezen a vidéken. Mindenhol próbálkoztam a tervem megvalósítása érdekében, nem sok sikerrel. Végül írtam a francia köztársasági elnöknek. Kedvező válasz jött, és megkaptuk az engedélyt, megszülethetett Aszódon a gimnáziumban a francia–magyar két tanítási nyelvű tagozat, és nagy-nagy örömömre ma is működik. Elismerte munkámat a magyar, de főleg a francia állam, a legmagasabb kulturális kitüntetéseket kaptam. De nem ez volt a lényeges, hanem az, hogy Aszód város díszpolgárává választottak 2010-ben. Ez volt a csúcs, azok értékelték a munkámat, akikért cselekedtem.

Kedves Erzsike! Most téged ért – teljesen megérdemelten – ez a megtiszteltetés. Úgy hiszem, te is még fiatalon mélyen elgondolkodtál Szent Pál szavain: „Ha… szeretet nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” Benned hatalmas szeretet és munkabírás van. Bölcsődét építettél, verset mondasz és énekelsz mások örömére, feleség, anya és nagymama vagy, és mindezek mellett van szemed meglátni bárki baját, és azonnal, szinte gondolkodás nélkül sietsz a segítségére gyereknek, felnőttnek, betegnek, öregnek úgy, hogy közben mindig derűsen mosolyogsz, mintha te kapnál és nem adnál.

Hadd mondjak most minden megsegítetted nevében köszönetet, és kívánjak neked az elkövetkező évekre minden jót szeretettel!