Gyülekezetünkben újból hálaadónapot tartottunk, ahol Szilágyi Sándor lelkipásztor volt a vendég igehirdető.
A délelőtti gondolat a tíz leprás példázata volt a Lukács evangéliuma alapján, amikor csak egy gyógyult ment vissza hálát adni Jézusnak (Lk 17,16). Szilágyi testvér Nagy Zsigmond lelkipásztor egy régi igehirdetésének vázlata alapján mondta el az ige üzenetét, hálaadással emlékezve a korábbi lelkipásztor munkásságára. Délután az elveszett, de megtalált drachmának örülő asszony példázatából szólt az igehirdetés, szintén Lukács evangéliumából (Lk 15,8).
Az alkalmakat énekkarunk hálaadó énekeivel színesítette.
A délutáni szolgálatok sorában a legkisebb bibliakörös gyermekektől a felnőttekig hallhattunk énekeket, verseket és bizonyságtételeket. Isten igéjével buzdította a gyülekezetet Eszes Zoltán ügyintéző lelkipásztorunk is a délutáni alkalmon.
Gyülekezetünk örömmel készült erre az ünnepre, mert igen sok ajándékkal halmozott el bennünket Istenünk, amiket egy ünnepnappal nem lehet megköszönni.
Így adtunk hálát gyermekeinkért, akik immár 18-an vannak közöttünk. Közülük idén két újszülöttet hoztak szüleik az Úr és a gyülekezet elé bemutatni: Bíró Ádámot és Gellén Mátyást. Anyagilag is áldások sokaságának örülhettünk: felújításra került a fűtési rendszer és az imaház utcafronti tetőszerkezete. Valamint új konyhabútort is sikerült venni a gyülekezet számára, amit ezen az ünnepen már fel is avattunk. Amire pedig még költeni sem kellett: a város felújította a kapubejárónkat, és parkolókat épített az utcában, így az imaházunk előtt is.
Amire pedig nem szoktunk gondolni, mert sokszor természetesnek vesszük, de igazi hálára ad okot: minden vasárnap szólt Isten igéje az imaházunkban! Minden vasárnap délelőtt volt igehirdető, és nem kellett bezárni imaházunk ajtaját. Mivel Monoron nincs állandó lelkipásztor, ez is nagy hálára ad okot a gyülekezetnek, mert a mai világban ezt nem lehet természetesnek venni.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
