Gyakorlati ismereteken túl lélektani és teológiai megfontolások is előtérbe kerültek Illés Zita, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa, Kézdy Anikó pszichológus és Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a főiskola tanára előadásában március 8-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
Bár Az örökbefogadás és az örökbe adás lélektani és teológiai szempontjai az előadás címe, éppen ezek a szempontok csak másodlagosak a Családteológiai Intézet által szervezett programon. Sokkal több szó esik adatokról, statisztikákról, szabályokról, előírásokról. A rendszerről, amelyben valaki gyermeket adhat vagy fogadhat örökbe Magyarországon, és azokról a civil szervezetekről, amelyek ezt segítik. Egy olyan rendszerről, amelyben gyakran négy-öt évet kell várniuk az örökbefogadásra vágyó, vállalkozó szülőknek, ami indokolatlanul soknak tűnik.
A bevezetőben Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológiai Tanszékének és Családteológiai Intézetének vezetője azt a kérdést veti fel, Isten miért engedi, hogy egyáltalán legyen meddőség, és hogy legyenek olyan gyerekek, akiket a szüleik nem akarnak felnevelni. Majd Weissmahr Béla jezsuita szerzetest, filozófust, teológust idézi, aki szerint Isten „szabadon engedi a teremtést”, és ezzel egy drámát indít útjára, amelynek azonban végső soron az ura marad. A felelősséget pedig a kereszten, Jézus áldozatában vállalja mindenért.
Illés Zita, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa statisztikai adatokat ismertet. Magyarországon 2016-ban mintegy 93 ezer élve születés, 30 ezer abortusz és 890 örökbefogadás volt (ezek közül 160 újszülöttkorban), miközben 2500 körüli az örökbefogadásra váró párok száma.
Fontos tisztázni, hogy más az örökbefogadás és a nevelőszülőség. Az utóbbi átmeneti időre szól, és pénzt kap érte a nevelőszülő, akinek vagy a családba való „visszagondozás”, vagy az örökbefogadásra való felkészítés a feladata. Ezzel szemben az örökbefogadással szinte vérségi kapcsolatba kerülnek a szülők a gyermekkel – teszi hozzá Kézdy Anikó pszichológus, a harmadik előadó. Ez örökre szól, és bonyolult procedúra vezet el hozzá. Szigorú kritériumai vannak annak, hogy ki fogadhat és ki fogadható örökbe, emiatt a folyamat évekig tart.
Az örökbefogadásnak két fajtája van: a nyílt és a titkos. Fontos, hogy az emberkereskedelemnek még a gyanúját is elkerüljék az előkészületek során, a kismama nem kaphat pénzt a gyermek kihordásáért – hangsúlyozza Papp Miklós.
Ahogyan az is üdvös lenne, hogy a társadalom ne ítélje el, sőt becsülje azokat az anyákat, akik az örökbefogadás mellett döntenek, bármilyen okból is tesznek így. Sokféle oka lehet a döntésüknek, tartsuk azt tiszteletben, becsüljük őket azért, hogy az élet oldalára állnak. Segítségre és biztatásra érdemesek, nem megszólásra – teszi hozzá a lelkész.
Illés Zita azon hét civil szervezet egyikének munkatársa, amelyek örökbe adásokat segíthetnek elő Magyarországon: krízistanácsadással, szociális segítségnyújtással, lakhatási gondok megoldásával, anyaotthoni elhelyezéssel, titkos szülés lehetővé tételével járulhatnak hozzá a nehéz élethelyzetek megoldásához.
Kézdy Anikó a nyílt örökbefogadás mellett érvel, amely lehetővé teszi az örökbe adó anya számára, hogy nyomon kövesse gyermeke sorsát, és az örökbefogadó szülőket is hozzásegíti, hogy „legyen mit mesélniük” gyermeküknek: elmondhassák neki, hogyan fogadták örökbe, ki a vér szerinti anyukája. Hangsúlyozhatják, hogy szülőanyja jót akart neki, hiszen megfelelően gondoskodott a sorsáról, arról, hogy jó helyre kerüljön.
A továbbiakban a gyermekre várakozókról, az ő nehézségeikről hallunk. Mivel sokan vannak, akik régóta szeretnének gyermeket, a meddőség orvosi kezelését nem szabad hitbeli okból, reflexből elutasítani. Sokféle terápia van, amelyekkel szemben semmilyen erkölcsi ellenvetést nem lehet felhozni.
Az örökbe fogadó szülők is sokféle segítséget vehetnek igénybe, tanácsot kérhetnek, tanfolyamokra járhatnak. Ezek révén minden félelmükön, téves hiedelmükön túltehetik magukat. Például azon, hogy csak újszülöttet szabad örökbe fogadni, vagy hogy bizonyos nevelési nehézségek öröklött adottságokból fakadnak. A gyermekre ajándékként kell tekinteni, és nem szabad tőle várni a házasság megjavulását, vagy azt hinni, csak gyermekkel, a szülői hivatás betöltésével lehet teljes az emberi élet. Ilyen terheket nem szabad a gyerek vállára tenni, és az Erik H. Erikson fejlődéspszichológus által oly sokat emlegetett generativitás – azaz alkotó tevékenység, mely során valami olyat hozunk létre, ami fennmarad utánunk – sem csak a gyermeknevelés által valósulhat meg – mondja Kézdy Anikó.
A biológiai, vérségi kötelékekhez nem szabad váltig ragaszkodni, egy kereszténynek ezt fontos tudatosítania. Hiszen bennünket is „örökbe fogadott” az Isten Krisztusban. Szülőként a teremtő Isten munkatársai lehetünk, hozzátehetünk valamit a teremtéshez. Örökbe fogadó és vér szerinti szülők számára egyaránt minta lehet a Szent Család. Hiszen József is „örökbe fogadta” Jézust, Isten Fiát.
Fotó: Thaler Tamás
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
