A hónap témája 2018. márciusban: Krisztus rajtunk keresztül éri el az embereket

A hónap igéje

„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” (1Kor 1,23–24)

A hónap gondolata

Pál apostol személyes tapasztalatából és vallomásából egyértelmű: számára Krisztus erő és bölcsesség is volt. Hogy válik számunkra is erővé és bölcsességgé Krisztus? Mert a bölcs képes lelkeket megnyerni Krisztusnak, az örök és isteni életnek (Péld 11,30). Sokan szeretnénk, hogy a falunkban, a városunkban, Magyarországon minél több ember Istenhez térjen haza.

A hívőkről és a megtérőkről szóló számok viszont nem mutatják azt, hogy nagy eredményeknek örülhetnénk a misszióban. Mink nincs, ami kellene ahhoz, hogy gyümölcsözőbb legyen rajtunk keresztül Isten ereje és Isten bölcsessége a misszióban, az emberek megtérésében? Milyen akadályok vannak bennünk és körülöttünk, amelyek gátolják az evangélium vetését? Az örömteli és boldog emberek vonzzák a többieket is az élő Istenhez.

Ahogy egy 20. századi hívő mondta: „Az öröm háló, amellyel az embereket Istenhez vonzzuk.”

Ezért elsősorban örömhírvivő a krisztusi evangélium embere. Azok vannak különös hatással a többiekre, akiknek tetteit, mindennapjait és életstílusát is a krisztusi életminőség hatja át. A mások iránt önzetlenül érdeklődő hívők keltik fel maguk iránt is az érdeklődést. Az evangélium elválaszthatatlan az evangéliumot, örömhírt közvetítő személytől, mert az evangélium Krisztusa bennünk ölt testet környezetünk számára.

Sok esetben óriási különbség van egy hívő szolgáló testvér gyülekezeten belüli eredményessége és a lakó- és munkahelyi környezetét megváltoztató hatása között. A hívők valóságos jelenléte őrzi, sőt áthatja és irányítja a kultúrát, ahogy ezt Jézus Krisztus is hangsúlyozza:

„Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13–16)

A hívőnek nem sóvá kell válnia, nem világossággá, hiszen már az, hanem Jézus Krisztussal kell egyre jobban összefonódnia, hogy Krisztus hatása fölerősödhessen benne és rajta keresztül.

Ezért láthatjuk azt, hogy Jézus általában nem hívőségre hívta meg az embereket – hogy ebben vagy abban, ezt vagy azt hittel elfogadjanak –, hanem követésre. Sokkal jobban szerette azt mondani az érdeklődő embereknek, hogy „Kövess engem!”, mint ezt: „Hidd ezt vagy azt!” Aki követte Jézust, aki vele élt, az megértette, hogy mit is hisz valójában, megértette abból, ahogyan evett, pihent, vándorolt, beszélgetett, vitatkozott, tanított, gondolkodott…

Alapvető feladat, hogy kialakítsuk tudatos és személyes hívő (nem hívőies!) életmódunkat és életstílusunkat.

Mert ha mi – mint hívők – nem tudjuk, hogy mit miért teszünk, a környezetünknek ez még nagyobb találós kérdés lesz. Hogy Krisztus rajtunk keresztül elérje az embereket, ahhoz kevés, hogy őt szavainkkal hirdetjük, mert az „evangelizálás nem csupán tevékenység, hanem életstílus” (Jim Peterson). Ennek viszont a legnagyobb akadálya a fogyasztói életstílus. Tudniillik a keresztény fogyasztói szemlélet és gyakorlat lényegében alig különbözik az átlagos nem hívő materialista embertársaink felfogásától: mindkét rétegnek hasonló a gyakorlata az anyagiak gyűjtése és felhalmozása terén.

A hónap kérdései

Tudunk-e időt szánni arra, hogy szomszédainkkal, munkatársainkkal, osztálytársainkkal, ismerőseinkkel úgy töltsünk időt együtt, hogy abból megérezzék az őszinte érdeklődést?

Megtapasztalják-e közben életük és a számukra fontos dolgok megbecsülését részünkről? Megérezhetik-e bennünk az egymáshoz ragaszkodás, a szeretet és a szolgálat addig nem tapasztalt légkörét?

A hónap imája

Krisztusom, ha az emberek közé viszel, követlek. Ha úgy gondolod, hogy társuk legyek, velük leszek.

Ha azt akarod, hogy beszélgessek velük naponta, megteszem. Ha azt kéred, hogy hívjam őket otthonomba, ajtót nyitok nekik. Ha azt szeretnéd, hogy mutassam meg a hitem, kitárom a szívem nekik. Ámen.