Mi is megünnepeljük az apák napját a Kárpát-medencében többnyire június harmadik vasárnapján. Érdemes foglalkoznunk ezzel az új ünneppel, már csak azért is, mert az apaság válságos állapotban van. Lássuk egy nem édesapa példáján az apaság jelentőségének megvilágítását Méfibóset életén keresztül (1Sám 31,1–6; 2Sám 4,4; 9,1–13).
Az apátlanság következményei
Méfibóset ötéves volt, amikor apja, Jónátán, Dávid legjobb barátja egy csatában elesett. A királyi unoka megmentése érdekében „fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult.” (2Sám 4,4) Így vesztette el édesapját, és lett nyomorék, mi több: szerencsétlen.
Az apanélküliség torzító hatású
Jellemtorzító lehet
Erről árulkodik Méfibóset neve: a gyalázat terjesztője. A gyalázat ólálkodott körülötte. Ez ma is sok gyermeket fenyeget: az apátlan fiúk kétszer olyan gyakran maradnak ki az iskolából, kétszer olyan gyakran kerülnek börtönbe, és négyszer olyan gyakran szorulnak érzelmi és magatartásbeli problémák miatti kezelésre, mint az apjuknál nevelődő fiúk. Az apátlanság nemcsak elárvulás következménye lehet. Statisztikák szerint az apák átlagosan csupán napi 11 perc időt fordítanak gyermekeikre.
Sorstorzító
Méfibósetnek Saul király unokájaként erős, férfias vezetővé kellett volna lennie. Ehelyett összetört életű, mindenre alkalmatlan áldozat, aki egy „Lódebár” nevű szörnyű helyen tengeti életét. (A tudós rabbik szerint a vitatott jelentésű Lódebár szó szerint fordítva „kapcsolatoktól mentes hely”.) Méfibóset elveszítette születési jogait, anélkül, hogy erre egyetlen gonosz cselekedettel okot adott volna. Felnőve legföljebb álmodozni tudott arról, hogy mi is lehetett volna belőle. Voltál-e már valaha „Lódebárban”? Összezárva emésztő gondolatokkal: „Lehettem volna…” Az elméjével nem volt semmi baj. Parancsolni tudott a lábainak, de azok nem engedelmeskedtek. Szándéka bármily komoly volt, nem tudta véghez vinni. Íme, egy riasztó torzkép! Méfibóset elrontott élete azt szemlélteti felnagyítva, hogy mi következhet be, ha egy gyermek apa nélkül marad.
Az Úr által a jó apaság példájává lett Dávid
Milyen egy jó apa?
Könyörületes
Igénkben Méfibósettel már felnőtt férfiként, sőt apaként találkozunk. Elfeledett ember, de a Dávidban lakó irgalom mégis felkutatja, bár erre semmi érdek nem kényszeríti.
Szótartó, hűséges
Meghalt barátjának, szövetségesének, Jónátánnak tett ígéretét Dávid nem felejti el. – Uram, hova tűntek a szótartó, szavukon fogható apák!
Nem él vissza erő- és helyzetfölényével
Amikor a magatehetetlen Méfibóset Dávid előtt arcra borult, a király lélekben is fölemelte: „mindenkor az én asztalomnál étkezel.” Méfibóset döbbenetet tükröző szava korábbi életének nyomorúságairól is vall: „Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya?”
Nem nyomaszt, inkább fölemel, gyógyít
Méfibósetet Lódebárból, „a némaság, kapcsolatnélküliség helyéről” Jeruzsálembe, a „béke városába” telepíti, templomközelbe. Bár testileg soha nem gyógyult meg, de volt már embere, és rajta keresztül érzékelhetővé vált Istene.
Gondoskodó
Attól kezdve, hogy Dávid fölkarolta Méfibósetet, a hosszas nyomorúság után végre olyan bővelkedésben lehetett része, amilyenről nem is álmodhatott. Így amikor a többiekkel együtt asztal mellé telepedett, ugyanolyan „herceginek” tűnt, mint a Dávidtól született királyi gyermekek.
A Méfibóset nyomorúságos életét apaként fölvállaló és megszépítő Dávid követésre méltó példája ellenére sem tökéletes. Ám mégis bátorítónk lehet, hogy tekintetünket vele együtt minden apa egyetlen erőforrására, a mennyei Édesatyára irányítsuk.
Miközben illesse tisztelet a jóra igyekvő édesapákat, mi magunk az örömmel fogadott ünneplésben se feledkezzünk meg arról, amit az igei példa is igyekezett fölébreszteni bennünk. – Figyeljünk jobban a Bibliára, mely arra int, hogy a magunk háza népét jól vezessük (1Tim 3,4.12). gyermekeink érzéseit ne sértsük meg bárdolatlanul (Ef 6,4a; Kol 3,21). Ugyanakkor ne mulasszuk el világosan megmutatni a korlátokat is (Ef 6,4b). Vállaljuk felelősségünket gyermekeink hitbeli neveléséért (Zsolt 78,1–6). Beszéljük el nekik a bibliai történeteket (5Móz 6,7.20–25).
Mi nem tudjuk hívővé tenni gyermekeinket, de azzal mégis segíthetjük Jézusra találásukat, ha magatartásunkkal ismételten érzékeltetjük velük azt a szeretetet, amit mi is az Egyszülöttjét értünk áldozó Édesatyától kaptunk.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
