Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Miközben készültem erre a beszélgetésre meglepődtem azon, hogy zeneszerzéssel is foglalkozol. Tehát az érzéseidet, gondolataidat a saját szerzeményeiden keresztül is ki tudod fejezni. Hogyan jött az életedbe a zeneszerzés? Milyen zeneműveket írtál eddig?
Gyerekkoromban volt egy álmom, hogy zeneszerző leszek, de később ez alábbhagyott, amit nem is bánok. Mindig eszményképem volt a „barokk zenész”, aki több hangszeren játszott, és megtanulta a zeneszerzés alapjait is. Amikor már tudatosan készültem zenésznek, akkor én is igyekeztem több hangszert kipróbálni és foglalkoztam zeneszerzéssel is, amivel az volt a célom, hogy ha jön egy gondolat, akkor azt ki tudjam fejezni. Nincs túl sok opusom, de több olyan művem van, ami egy-egy ismert dallamvariációs feldolgozása különböző összetételű kamaraegyüttesekre, vagy szólóhangszerre. Egyik legkedvesebb ezek közül a Jézus Te égi szép kezdetű énekünk dallamára írt orgonadarab. Megzenésítettem verseket is, például Pilinszky János költeményeiből. Vannak korál feldolgozásaim, és szereztem zenét mesejátékokhoz is.
Honnan indultál? Milyen kisgyermek voltál?
Egy Tolna megyei falusi kisgyerek voltam. Édesanyám falusi tanító volt. Négyen voltunk testvérek. A kis faluhoz ma is kötődöm, van is ott egy tanyánk, ahova szívesen megyünk kikapcsolódni a feleségemmel, vagy bátyámmal. A tanulmányaink érdekében hat éves koromban költöztünk be Pécsre, ahol nehéz volt megszokni a városi zsongást. Alapvetően jó gyerek voltam, de elég lassú. Általános iskolában mindig a sor végén álltam. Sok minden érdekelt, sok mindenen gondolkodtam, a szabályokat betartottam. Középiskolában viszont úgy felpörögtem, hogy iskolán kívül tíz féle elfoglaltságom volt, zene, sport, egyéb.
A családodban volt zenész?
Édesanyám tanító volt, ő tudott egy kicsit zongorázni. Édesapám a kis falusi gyülekezet imaházában harmóniumozott. A szüleink fontosnak tartották a zenét és mind a négyünket beírattak zeneiskolába.
Mikor köteleződtél el a zene mellett?
Sokáig a zenét egy szerelemnek tekintettem. Nem akartam ezt a szerelmet elrontani a munka-szerű elköteleződéssel. Jó ideig úgy gondoltam, hogy fizika-kémia szakos tanár leszek, hogy egész életemben kísérletezgethessek. Később ez átalakult, mert a zene lett a legfontosabb és elkezdtem ebbe az irányba sodródni. Gyerekkoromban zongorázni szerettem volna, de nem volt pénzünk hangszerre, ezért kezdtem el csellózni. Majd tizenkilenc éves koromban beiratkoztam zongorára és zeneelméletet is tanultam. Közben matematika-fizika szakra jártam a főiskolán, de rájöttem, hogy ha ének-zene szakos lennék, akkor egy helyen tudnék mindent tanulni, ami érdekel, ezért a fizika szakot lecseréltem ének szakra. Miután ott végeztem, a pécsi zeneművészeti főiskolára jelentkeztem nagybőgő szakra, a korábban megszerzett tudásom elmélyítésére. Ebben az időben már tanítottam is, majd amikor lediplomáztam, a Pécsi Szimfonikus Zenekarnál kaptam állást. Így lett belőlem hivatásos koncertzenész. A főiskola alatt házasodtam meg és a diplomám megszerzésekor született meg első gyermekünk.
Hogyan hangoltátok össze a család és a hivatás működését?
Az egyik legnagyobb nehézség az volt, hogy sokszor nem voltam otthon este a koncertek miatt. A másik nehézséget a turnék jelentették, amelyek során hosszabb, rövidebb időre elutaztam és ilyenkor a feleségem, Edit egyedül maradt otthon a gyerekekkel. Visszatekintve azonban előnye is volt zenész munkarendemnek, mert napközben sokat tudtam segíteni a gyerekek körül.
Négy fiúgyermeketek van. Mivel foglalkoznak?
Kolos a teológián végzett mesterképzésen. Gyermekként csellózott, később járt magánénekre, tanult gitározni is. Örülök, hogy szereti a zenét és műveli is. A két középső fiú ikerpár és mindketten hivatásos zenészek lettek. András oboista, a Zeneakadémia doktori képzésén vesz részt jelenleg. Mátyás a tanítványom volt, nagybőgős lett, a Zeneakadémián végzett, most a Pannon Filharmonikusok tagja. A legkisebb fiam, Barnabás a tanári vonalat viszi tovább, földrajz-történelem szakos egyetemista Pécsett.
A Bodrogi Bölcsesség Kezdete Baptista Iskola zenei tagintézményének vezetője vagy. Mi a szereped a bodrogi zenei táborok működtetésében?
Először 2009-nem jártam a táborban tanárként és nagyon megtetszett a zenei színvonal és a keresztény lelki töltés, amit akkor megtapasztaltam. Öt évvel ezelőtt kerek 25 éves zenekari pályafutást hagytam magam mögött és elmentem Bodrogra tanítani. Azóta az én feladatom a zenetáborok szervezése és vezetése is. Természetesen a munkatársaimmal csapatban dolgozunk!
Hogyan érzékeled az Úr vezetését a zenei pályádon?
Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan valósul meg az életünkben a vezetés. Visszatekintve a pályámra kérdéses, hogy szükséges volt-e az összes tanulmányomat véghez vinni, vagy a zenekari vargabetűt leírni, de most végül is azt látom, hogy Bodrogon minden képzettségemet tudom használni. A zenetanári, karmesteri, zeneszerzői tudásom, a zenekari tapasztalataim, sőt a matematika tanári hivatásom is együtt van jelen a munkámban, ebben az iskolában. Vezérigém a Római levél 8:28. alapján: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” Illetve van egy kérdés, amire emlékeztetni szoktam magamat minden helyzetben. Miért vagyok itt?
A pécsi gyülekezet vezetője vagy. Hogyan éled meg a testvéri közösség áldásait?
Volt időszak az életemben, amikor keveset tudtam részt venni a gyülekezeti életben. Ezért is nagy öröm, hogy később belevethettem magamat a közösség életébe és, hogy bizalmat szavaztak nekem a vezetésre. Nagyon jó elöljárói csapatban dolgozhatok. Feltöltekezést, barátságokat, a közösség erejét jelenti számomra a gyülekezet, ha ki kell hagynom egy-egy alkalmat, mindig úgy érzem, hogy elmulasztok valami fontosat, ami csak akkor és csak ott, a gyülekezetben történhet meg.
Hogyan gondolkodsz a művészet és a misszió kapcsolatáról?
A misszió azt jelenti, hogy Isten felé fordítjuk és vezetjük az embereket. A művészeteknek sajátja, hogy közvetlenül is tud hatni a lélekre. A kettőt összekapcsolva, művészként feladatunk, hogy az erre alkalmas művészeti alkotásokat elérhetővé tegyük, és általuk bemutassuk, megláttassuk Istent. Ahogyan a Római levélből is kitűnik, a világ értelmes tanulmányozásából Isten láthatóvá válik. Ezt kell nekünk művészeti alkotásokon keresztül elérnünk. Meggyőződésem, hogy az egyházi művek átadásában azok a művészek hitelesek, akik tudják és értik, hogy miről szól a mű. Nekem 25 éves zenekari pályafutásom alatt rengeteg katarzis élményem volt, amikor úgy álltam fel egy-egy koncert után a helyemről, hogy tudtam, hogy sikerült az üzenet átadása. Az 50. születésnapom alkalmából rendezett szerzői estem a gyülekezetben pedig végső soron egy Istentisztelet volt. Ezek olyan állomások, amelyek meghatározóak a művészet és misszió összekapcsolódásával bennem.
Milyen változásokat hozott az életedben a járványhelyzet?
Gyenge tünetekkel átestem a betegségen. Többször megfogalmaztam, hogy sok pozitívumot hozott az elmúlt időszak. Sok technikai dolgot kellett megtanulnom a távoktatáshoz, ami nehéz volt, de volt munkám és meg tudtuk tartani a gyerekeket a zeneiskolában. A gyülekezetben nagy fejlődést értünk el az Istentiszteletek közvetítése terén.
Milyen terveid vannak a következő évekre?
Szeretnék a bodrogi misszió hasznos tagja lenni, szeretném erősíteni az iskolát, és Isten akarata szerint betölteni hivatásomat
Milyen szabadidős tevékenységekkel töltődsz fel?
Nagyon szeretünk a feleségemmel kirándulni, leginkább a Mecsek kevésbé ismert részeit felfedezni. Ezen kívül szeretek kerékpározni, focizni, fallabdázni.
Mit üzensz a zenei pályára készülő fiatalok számára?
Ez egy nagyon szép pálya, amit nem mindig értékelnek úgy, ahogy kellene, tehát, ha valaki pénzt akar keresni, akkor nem biztos, hogy erre a pályára kell jönnie, ugyanakkor egész életében azt csinálhatja az ember, amit nagyon szeret. A zene nagyon sok örömteli élménnyel ajándékozza meg az embert. Ha a zenepedagógus bújik ki belőlem, akkor pedig azt üzenem, hogy: „Gyakorolni, gyakorolni!”.
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt hallgatható meg: