Az élet érték

Eszi az ember a pattogatott kukoricát, a csipszeket, issza a kólát, és közben kényelmes foteljéből nézi az akciófilmeket. Harcosok harcolnak, ölnek, halnak vagy győznek. Rettenetes? Nem, ez csak egy film a sok közül. Nem valódi. Csak egy film. Nem velünk történik. Csak nézzük. Nem fáj, nem bennünket ütnek, rúgnak. Csak nézzük és közben nassolgatunk…

Egy éve folyik az embertelen öldöklés és pusztítás a szomszédunkban. Egy éve nézzük a képeket, olvassuk a híreket az ukrajnai háborúról. Lassan hozzászoktunk. Véleményezzük, drukkolunk egyiknek, másiknak. Összeesküvés-elméleteket gyártunk és valós/valótlan információkat vitatunk meg a kóla és a csipszek elfogyasztása mellett.

Közben hatalmas tárgyalótermekben, kényelmes fotelekben tárgyalgatnak, vitatkozgatnak fontos emberek a világ különböző pontjain a háborúról, és megállíthatatlanul „etetik a háború démoni óriását” újabb milliárdokkal, emberi életekkel és könnyekkel épített kincsekkel. De hisz nekik nem fáj! Csak tárgyalgatnak, ihatják közben a kólájukat, és falatozhatják a különleges szendvicseiket.

Az Isten meg eközben sír. Sír felettünk, ahogy Jeruzsálem felett a Mester. Fáj neki az ember halála. Mindenkié. A leggonoszabbé ugyanúgy, mint az ártatlan kisgyermekeké. Fáj neki, ahogy látja az egymás pusztítását, a kíméletlenséget, a háborút tápláló gyűlöletet. Fáj neki az érzéketlenség, a káini lelkület: „Talán őrzője vagyok az én testvéremnek?”

Az Isten által kiválasztott Dávid élete egy jelentőségteljes pontján így beszél az őt megölni akaró Saulhoz: „Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól!” Megölhette volna a rá támadó Sault, de nem tette. Isten szíve tükröződik vissza Dávid szavaiból. AZ ÉLET ÉRTÉK! Minden élet érték! Jézus azzal tette mennyeivé és teljessé ezt az igazságot, hogy egyszülött Fiúként eljött az életünket megmenteni, hogy senki se vesszen el, aki hisz (Jn 3,16).

Az ukrajnai háború kitörésének az évfordulója nem ünnep. Szomorú hír. Még mindig nem tudták abbahagyni. Még mindig pusztulnak az emberek… A kólák és a szendvicsek fogynak, a kíméletlenség és a közömbösség gyarapodik. Csak az Isten sír felettünk. Vajon az ő türelme meddig tart még?

Papp János egyházelnök