Interjút készítettem egy kínai lelkésszel, aki két évtizedig ült börtönben, de ennek ellenére évente megrendez egy hagyományos folyóparti keresztelőt, ahol rendszerint több száz újonnan megtért hívő tesz tanúságot hitéről – miközben tudja, hogy ezért letartóztathatják és bebörtönözhetik.
„Mit tehetne önökért a világ többi részén élő keresztény?” – teszem fel a szokásos kérdést, de minden alkalommal ugyanazt a választ kapom: „Imádkozhatnak. Kérem, mondja meg az egyháznak, hogy imádkozzon értünk.”
Eleinte amikor meghallottam ezt a választ, még az volt az első reakcióm: „Igen, természetesen, de segíteni is szeretnénk. Mit tehetnénk még?” Azóta megértettem, hogy azok a keresztények, akiknek semmiféle földi hatalomra nincs befolyásuk, őszintén hisznek abban, hogy az imádság révén egy nagyobb hatalomhoz folyamodnak. Más szóval, a láthatatlan erőkkel vívott harcban az imádságot tekintik a legerősebb fegyvernek.
Igazán elhiszik Pál apostol szavait:
„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6,12)