Baptista Nők Világimanapja, 2016. november 7.

(Az angol nyelvű imanapi program rövidített fordítása)

A 2016-os imanapi programot az észak-amerikai baptista nőtestvérek állították össze. Adományainkkal az idén a helyi, európai misszió támogatása mellett a következő észak-amerikai missziós projekteket támogatjuk:

– keresztény lovas tábor lányok számára – Farmtown, Kanada;
– élelmiszersegély és tanfolyamok latin-amerikai bevándorlóknak – Toronto, Kanada;
– tanfolyamok és munkahelyi lehetőségek keresése volt prostituáltak számára – Victoria BC, Kanada;
– középiskolai szintű tanulmányok és bibliatanulmányok szegény nőknek – Middle Tennessee, USA.

Kelj fel, világíts Jézus világosságával a közösségben!

Az Úr Jézus így mondta: „én vagyok a világ világossága!” – de azt is mondta: „ti vagytok a világ világossága, mint a hegyen épült város, amely nem rejthető el.” Lehetünk e világosság továbbítói – olyanok, akik az Úr Jézus világosságát visszatükrözik a körülöttük élők felé.

Hogyan tehetjük ezt? A körülöttünk élő emberek sötétségben élnek. Szükségük van arra, hogy meglássák az Úr világosságát, a reménységet és szeretetet, ami ebből a világosságból fakad. Világosságot terjeszthetünk az otthonunkban, munkahelyünkön, az üzletben, az iskolában. A hely, ahova Isten helyezett, az a hely, ahol ő világíthat rajtad keresztül. Rámosolyogni mindenkire, akivel szembekerülsz: egy jó kiindulópont, amivel elkezdheted.

Az Észak-amerikai Baptista Nőszövetség missziós célja: „bátorítani a nőtestvéreket, hogy megéljék Isten országát a hétköznapokban, különösen a gyengébbek megsegítése területén”. Igyekszünk buzdítani az észak-amerikai nőtestvéreket, hogy figyeljenek oda a körülöttük élő kiszolgáltatott nőkre és gyermekekre, találják meg, hogyan segíthetik őket. A nőtestvéreknek, akik ebben a munkában tevékenykednek, közösséget biztosítani egymással, ahol megoszthatják tapasztalataikat, imádkozhatnak egymásért.
Valaki ezt mondta: „vannak emberek, akik számára te vagy az egyedüli személy, akiben megláthatják Jézust”. Imádságunk, hogy az Úr Jézus világítson általunk a megsebzett embertársaink felé a közösségeinkben, falvainkban, városainkban. Alakítsa át az életünket, hogy minél inkább munkálkodhasson rajtunk keresztül!

Moreen Sharp, az Észak-amerikai Baptista Nőszövetség elnöke 2012–2017 között

Imádkozzunk:

Afrika

Imádkozzunk az afrikai baptista női vezetőkért, akik az Afrikai Baptista Nőszövetség 2017. augusztus 24–25. között tartandó konferenciájára készülnek;
– hogy az afrikai baptista nőtestvérek folyamatosan részt vegyenek az éhség és szegénység felszámolásáért vívott küzdelemben;
– az adakozás lelkületéért a baptista nőtestvérek között a tervezett célok elérése érdekében;
– az Afrika legtöbb országában elterjedt súlyos betegségek: ebola, AIDS és rákbetegség visszaszorulásáért;
– békéért Nigéria és Kamerun északi részein, ahol a Boko Haram mozgalom sok zavargást okoz;
– istenfélő vezetőkért az afrikai gyülekezetekben;
– a javak egyenlő elosztásáért minden vidéken, a faji vagy törzsi hovatartozástól függetlenül.

Ázsia

Imádkozzunk, hogy az ázsiai nőtestvérek jobban figyeljenek a közösségek szükségeire;
– újabb szolgálati lehetőségekért a gyermekek, nők és idősek szükségeinek betöltése terén a közösségekben;
– hogy a nőtestvérek többet tegyenek a közösségek egészségi állapotának javítása érdekében, az AIDS és más ragályos betegségek megszűnéséért;
– hogy a baptista nők áldásul szolgáljanak a közösségekben, és missziózzanak a családok felé;
– hogy az ázsiai nők békekövetek, a béke előmozdítói legyenek;
– hogy a nőtestvérek aktívan részt vegyenek és betöltsék szerepüket a közösségekben;
– hogy a nőtestvérek részt vegyenek a környezet megóvásában a hulladékok megfelelő kezelése, újrahasznosítása, fák ültetése és zöldségtermelés által.

Ausztrália és csendes-óceáni szigetek

Imádkozzunk Isten vezetéséért az ausztráliai baptista vezetők munkájában;

– a pápua új-guineai baptista női vezetőkért, hogy a nők közötti munka továbbfejlődjön, a nőtestvérek világítsanak a családjukban, munkahelyükön, a közösségben, a társadalomban;
– a Fidzsi-szigeteki gyermekek között gyakori az öngyilkosság – imádkozzunk, hogy lépések történjenek a probléma megfékezésére: keresztény lelkigondozás az iskolákban, a szülők jobb odafigyelése a gyermekeikre stb.;
– Új-Zélandon a baptista női misszió erősödéséért, és hogy a kormány tegyen lépéseket a családon belüli erőszak megszűnéséért – amelynek gyakran az alkohol- és kábítószer-fogyasztás az oka;
– hogy a nyugat-pápuai baptista nők egységben és bátorsággal nézzenek szembe a politikai és vallási fenyegetettséggel – istenfélő egyházi és állami vezetőkért Nyugat-Pápuában;
– a Délnyugat-csendes-óceáni Baptista Nőszövetség vezetői bátrabbak legyenek az imádkozásban, és lélekben egyek a térség nőtestvéreinek szolgálatában.

Európa

Imádkozzunk, hogy az európai keresztények valóban keresztényként éljenek: só és világosság legyenek a környezetükben;

– hogy a keresztény nők a társadalomban, gyülekezetekben és a családban a szeretetet, irgalmat és egymás elfogadását képviseljék, és kapukat nyissanak a szomszédaik felé;
– Európa népeiért, ahogyan a különféle kultúrákból érkezett bevándorlók felé viszonyulnak, hogy Jézus Krisztus által hidat építsenek a kultúrák között;
– imádkozzunk a gyermekekért és fiatalokért, hogy ne csak magukra gondoljanak, hanem meglássák a másokkal való törődés és adakozás áldásait;
– hogy a fiatal és idős nőtestvérek nyitottak legyenek az egymással való közösségre, egymás tapasztalatainak megosztására és egymás elfogadására.

Észak-Amerika

Imádkozzunk az Észak-amerikai Baptista Nőszövetség vezetőiért, hogy bölcsességgel és tisztánlátással szolgáljanak;
– a 2016-os baptista női világimanapi gyűjtés által támogatott missziókért, hogy Isten dicsőségére használják az adományokat;
– az észak-amerikai nőtestvérekért, akik részt vettek a Dél-afrikai Köztársaságban tartott női vezetői konferencián, hogy a tapasztalataikat felhasználják a misszió terjesztésében;
– a baptista nőtestvérekért, akik az Észak-amerikai Baptista Nőszövetségnek az emberkereskedelem visszaszorítására irányuló kezdeményezésében vesznek részt;
– az Észak-amerikai Baptista Nőszövetség 2017 októberében tartandó ötéves közgyűlésének előkészületeiért, melynek a témája: „Együtt erősebbek vagyunk”;
– hogy az észak-amerikai nőtestvérek nagyobb számban vegyenek részt a baptista női világimanapon, és áldozatkészséggel adakozzanak.

Karib-tengeri szigetek

Imádkozzunk a Dominikai Köztársaság lakosságáért, ahol az Erika hurrikán pusztított, hogy az Úr gondoskodjon az ország helyreállásáról;

– hogy a családok meg tudjanak állani a kihívások ellenében: erkölcstelenség, munkanélküliség, gyermekek és fiatalok között a társaik befolyása, magas megélhetési költségek, a keresztény értékek hiánya;
– a fiatalokért, akiknek sok pénzbe kerülnek az egyetemi vagy főiskolai tanulmányok;
– nagyobb egységért a karib-szigeteki nőtestvérek között, hogy egymást bátorítva hirdessék az evangéliumot a térségben;
– hogy a karib-szigeteki keresztény nőtestvérek világítsanak az Úr világosságával, és cselekedjék, amit az Úr bízott rájuk;
– hogy a nőtestvérek erősödjenek meg a bizonyságtételben, és új területeken is hirdessék az evangéliumot.

Latin-Amerika

Imádkozzunk, hogy a latin-amerikai baptista nőtestvérek jobban részt vegyenek a gyülekezeti és közösségi munkában;
– hogy a baptista nők segítsék a hátrányos helyzetű közösségeket, a bennszülött amerikai népcsoportokat, a gyermekeket és nőket, akik az erőszak áldozatai;
– azokért a latin-amerikai nőtestvérekért, akik vezető pozícióban vannak politikai és társadalmi szinten, hogy bizonyságot tegyenek Jézus Krisztusról;
– hogy az Úr használja fel a latin-amerikai médiát: rádiót, televíziót, újságokat, keresztény irodalmat, könyveket, hogy ezek által Krisztus világossága betöltse az egész kontinenst;
– hogy az Úr töltse be kegyelmével a latin-amerikai baptista női tagszövetségek vezetőit, hogy kidolgozzanak missziós tevékenységeket a közösségekben;
– hogy a baptista nőtestvérek világosságot terjesszenek a latin-amerikai közösségek fejlődésének szolgálatában.

Bibliatanulmány – 2Kor 1,3–7

A második korinthusi levél első fejezetében Pál apostol arra tanítja olvasóit, hogyan lehet vigasztalást tálalni a nehézségek és megpróbáltatások között. Egy adott ponton mindenkinek szembesülnie kell valamilyen szenvedéssel: családi tragédiák, áthághatatlan akadályok, személyes megpróbáltatás. Pál arra tanít, hogyan kell másokat vigasztalni, míg mi magunk is szenvedésben vagyunk.

A üdvözlés után Pál apostol hálát ad Istennek a korinthusiakért. Pál tudta, hogy a keresztény élet során elkerülhetetlenek bizonyos nehézségek vagy szenvedések, de ugyanakkor ezek lehetővé teszik, hogy Isten gondoskodjon a szükségeinkről a megpróbáltatások idején. Mint Isten gyermekei, fontos hálát adnunk Istennek a könnyű és nehéz időszakokban is, mert ő az egyedüli, aki igazi vigasztalást tud nyújtani. Isten vigasztalta meg Pál apostolt is a megpróbáltatások között, ami által alkalmassá vált arra, hogy másokat is vigasztaljon. Mélyebb értelemben a vigasztalás által bátorítjuk a másik személyt, hogy a mennyei Atyára támaszkodjon, aki igazán törődik velünk, és képes tartós vigasztalást nyújtani. Isten könyörületes a megsebzettekhez. Ő mindig kész megvigasztalni azokat, akik segítségül hívják a nevét a nyomorúságban. Nincs olyan mély fájdalom, olyan helyzet, ami túl nehéz lenne Isten számára, hogy közbelépjen és szerettével megvigasztaljon.

Pál apostol a szolgálata során keresztülment szenvedéseken és nehézségeken, de Isten mindvégig gondoskodott róla. Fontos hűségesnek maradni a nehézségek között, hogy beléphessünk Isten országába (ApCsel 14,22). Könnyű engedni, hogy a nehézségek eluralkodjanak érzelmeinken és cselekedeteinken, és egyedül magunkra összpontosítsunk, és arra, ami velünk történik. Figyeljünk ilyenkor inkább Istenre, lássuk meg, hogy ő velünk van a nehézségek között – és figyeljünk arra is, hogyan tudnánk bátorítani a mellettünk levő nőtestvért. Isten könnyen félreteheti a nehézséget – de képesek vagyunk bízni benne, hogy ő velünk van az adott körülményben is? A szenvedés segít növekedni a hitben. Sokan bizonyságot tettek arról, hogy a szenvedések között Isten mellettük állt. A szenvedés állhatatosságot, kipróbáltságot és reménységet szül (Róm 5,3). A szenvedés és nehézség között Isten megőriz bennünket, hogy azután mi is képesek legyünk a szükségben levő nőtestvéreknek vigasztalást nyújtani.

Isten néha a fájdalmat és nehézséget használja fel, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, és a helyreállítás által az ő neve megdicsőíttessék. Krisztussal azonosulni annyit tesz, mint azonosulni az ő szenvedéseivel (Mk 8,34). Amint Krisztus is szenvedett, úgy nekünk is szenvednünk kell, de megtapasztalhatjuk a vigasztalást is a szenvedés között.

Pál apostol kifejezi reményét, hogy a jövőben a hallgatói képesek lesznek kiállni a keresztény életvitelből származó próbákat. Reménységgel tölt el a tudat, hogy amennyire részesülünk Krisztus szenvedéseiben, olyan mértékben nyerünk vigasztalást Istentől. A szenvedéssel együtt jár a szellemi kapcsolatok elmélyülése és a növekedés Krisztusban.

Ebben a levélben Pál nemcsak a személyes vigasztalódásért magasztalja Istent, hanem bátorítja olvasóit is, hogy vigasztalják egymást. Nincs olyan szenvedés vagy bántalmazás, amiről Isten ne tudna, mert ő mindentudó (Zsolt 139,1–4). Ha szenvedésben vagyunk, mindig emlékezzünk arra, hogy nem magányos hívők vagyunk, hanem Krisztus gyülekezetének tagjai. Ha egymás terhét hordozva szenvedünk, egymásnak vigasztalást tudunk nyújtani.

Engedjük, hogy Krisztus szeretete és együttérzése világítson általunk, hogy tanúskodhassunk róla a közösségben!

LaKeeyna Cooper – Egyesült Államok

Bizonyságtétel

2005 márciusában léptem be először az épületbe, amit ma Barátságháznak hívnak. Azt a feladatot kaptam, hogy megszervezzem a gyermekek számára az iskola utáni programot. Negyvenöt 4–14 év közötti gyermek szaladt be nagy hanggal az épületbe du. 15.30-kor, és hagyta el az épületet 17 órakor. Munkatársammal, Merrannal – aki nagyon szereti a gyermekeket – egyetértettünk abban, hogy komoly imádkozásra és tervezésre van szükségünk.

A Barátságház vendégei között sok a kábítószer- és alkoholfüggő. Szegénységgel és alultápláltsággal küzdenek, és sokaknál a mentális károsodás jelei láthatók. A Barátságház célja kapcsolatokat alakítani ki, segíteni az emberek anyagi és lelki szükségein – Krisztus feltétel nélküli szeretetét bemutatni a cselekedeteink és az emberek elfogadása által.

Tíz év után többféle tevékenységünk alakult ki. Minden héten találkozunk a gyermekekkel: főzni és más gyakorlati dolgokra tanítjuk őket. Ugyanezt tesszük az egyedülálló és éhes idősekkel, segítünk nekik megtalálni a reménységet adó Istent. Ruhatárunkra és ételosztó tevékenységünkre rendszeres igény van. A kis kávéházunkba, amelynek „Harmatcsepp fogadó” a neve, sokan eljönnek az utcákról egy tál meleg ételért, beszélgetésért és barátkozásért. A betegek (némelyek nagyon súlyosan) és olyanok, akik korábban börtönben voltak, szintén eljönnek hozzánk. Vannak, akik nemcsak látogatóba jönnek, hanem kötényt vesznek fel, és csatlakoznak dinamikus csapatunkhoz.

A programjaink és étkezéseink mindig ingyenesek. Úgy olvastam a Bibliában, hogy Jézus sohasem kért pénzt a szolgáltatásaiért. Úgy döntöttünk, hogy mi sem kérünk pénzt, hanem egyedül Isten bőséges gondviselésére hagyatkozunk. Örülünk, hogy ezt az utat választottuk, mert ezáltal naponta láthatjuk Istent munkálkodni közöttünk.

www.friendshiphousebrant.com

Carol Owen – Brantford, Ontario, Kanada

Angol nyelvű brossúra letöltése