Szeptember utolsó hétvégéjén a napfény városa fölött szürke volt az ég. Az újszegedi Erzsébet liget mégis megtelt a Tágas Tér Fesztiválra látogató emberekkel.
Péntek délután ötre a helyi keresztyén közösségek sátrai már állnak, az önkéntesek a helyükön, a nagyszínpad előtt sokan várakoznak. Gáncs Péter evangélikus püspök köszöntőjében a szűkösségtől és a tágasságtól való félelemről beszél. Arra bátorítja az egyházakat, hogy lépjenek ki „szűk kis” világukból a „tágas térre” a rájuk bízott örömüzenettel.
Utána Pál Feri atya mesél a mindennapi spiritualitásról. „… nem is értettem, hogy lehet Istenről unalmasan beszélni, amikor Isten annyira érdekes.” Egyre többen jönnek, hallgatják humoros előadását arról, hogy bár hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, Isten jelen van a mindennapjainkban, s valahol mélyen bennünk is ott van a vágy utána. Meg kell állnunk és vissza kell térnünk az élet értelméhez, ahhoz igazodva kell élnünk az életet; nem szabad kikerülnünk a mélységeket, de erőt meríthetünk a magasságokból. „Hallatlanul nagy dolog, hogy emberek vagyunk, hogy tágas tér van bennünk, hogy kapcsolatunk lehet az éggel” – fejezi be bizonyságtételét a katolikus pap.
Kezdjünk változni!
„Ezzel a fesztivállal jégtörés volt a célunk” – mondja Czagány Gábor, a főszervező.
Mint mondja, Szeged a napfény városa, az ide látogatókban az a kép él róla, hogy mediterrán mentalitás uralja, ugyanakkor iszonyatos távolságtartás van az emberekben, főleg az egyházak felé. „Szerettük volna ledönteni a falakat, megmutatni nekik, hogy milyenek vagyunk, mit csinálunk, milyen az, amikor só és világosság vagyunk a háttérben.” A fesztivál a város keresztyén felekezeteinek széleskörű összefogásából született meg. Helyi lelkipásztorok egy csoportja már évtizedek óta találkozik havonta; ökumenikus körben az Igére és egymásra figyelnek, imádkoznak Szegedért és lakóiért. Többen közülük – köztük Czagány Gábor, református egyetemi lelkész – elkezdtek azon gondolkodni, hogyan mozdulhatnának ki falaik közül. Egyik katolikus kollégájában fogalmazódott meg az ötlet: fel kellene állítani egy színpadot az Erzsébet ligetbe.
Sétálgatunk a ligetben, lassan beesteledik, a platánfák alatt mindenfelé emberek beszélgetnek. „Sietek, mert az unokám fog most fellépni és meg akarom nézni őket” – a közelünkben egy nagymama búcsúzik, majd elsiet a nagyszínpad felé, ahol a Gen Verde produkciója következik. Az olasz alapítású, nemzetközi női zenekar mind a 22 tagja saját egyéniségét, kultúráját teszi bele a dalokba, amelyeket közösen írnak. Az elmúlt hetekben az egyik helyi iskola diákjaival dolgoztak együtt, így állt össze a látványos, ugyanakkor elgondolkodtató koncert. Adriana, a csoport dél-amerikai tagja „egy világkörüli utazásra” hív mindenkit. A dalokban „végigjárjuk” Európát, Amerikát, még Korea megosztottságába és ennek szenvedéseibe is bepillantunk. Sehol nem találunk olyan helyet, ahol ne lennének gondok. És mégis arra motivál minket ez a „sokk”, hogy nézzünk magunkba. Merjünk saját félelmeink mélyébe hatolni, változzunk mi magunk – nagymamák, ismerősök, szegedi táncos fiatalok – és ezáltal hozzunk változást a környezetünkbe.
Lépések Isten felé
Összefogás. Mit is jelent ez mai világunkban? Mit jelent a mai kereszténységünkben? Hogyan lehet együtt tenni valamit, amikor mindenki mást tart fontosnak? „Amilyen sokszínűek vagyunk, annyira sokféleképp fogalmaztuk meg a közös célt – mesél Czagány Gábor a szervezésről. – A hétköznapokban talán nincs kapcsolat egy ortodox keresztény és egy evangéliumi újprotestáns hívő között, de a fesztiválon, ki-ki a saját programjaival, mégis egymás mellett vannak jelen.” A katolikus Fokoláre mozgalom által hívott nemzetközi csapat péntek este érzékenyíteni akarta a közönséget, a Hillsong London pünkösdi dicsőítőzenekar szombati koncertjén Szenczy Sándor evangelizált, a református egyetemi gyülekezet kiállítása a felnőtté váláson keresztül szólította meg az embereket. Isten sokféleképpen szól, mindannyian mások vagyunk, más módon tudjuk megérteni az Ő hívását.
Ahogy a főszervező fogalmazott: „van, akit nagy mélységekből hatalmas magasságokba emel, más lépésben halad Krisztus mellett.”
A fesztivál talán legjobban várt és a legnagyobb érdeklődést kiváltó rendezvénye Ákos szombat esti fellépése. Az ingyenes koncertre összegyűlt tízezres tömeget ifj. Csomós József református lelkipásztor – Ákos dalaiból vett részletekkel – köszönti: „Együtt fogom énekelni veletek, hogy »a véges nézi a végtelen«. De tudjátok, hogy a végtelen is nézi a végest. Nemcsak nézi, de különlegesnek tartja, szereti.” Aztán elindul a banzáj, melynek minden percét tökéletesen megkoreografálták. Ákos – láthatóan élvezettel – énekel szerelemről, társadalmi helyzetről, az ember és Isten kapcsolatáról. A program után hatalmas embertömeg indul hazafelé. Jól érezték magukat és hallottak valami olyat, amit talán már máskor is, talán most először: értékesek vagyunk Istennek.
Vasárnap különböző felekezetek tartottak istentiszteleteket a ligetben és környékén, készen arra, hogy fogadják azokat, akik olyan módon érintődtek meg ebben a három napban, hogy szeretnék közelebbről megismerni valamelyik közösséget. Délután pedig hálaadó gálával fejeződött be a fesztivál. A hétvége áldásait részben már tapasztalják a szervezők, tanulságait néhány hét múlva fogják levonni, azt azonban már most tudják, hogy szeretnének tovább menni az úton, melyen közösen elindultak. „Szeretnénk növelni az emberek nyitottságát – mondja Czagány Gábor –, hogy jobban odafigyeljenek egymásra, jobban megosszák egymással az ajándékaikat, a karizmáikat. Ez az első lépés Isten felé.”
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/11430/
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
