Megtaláltuk a bajban lévő kismamák és a kórházban felejtett kisbabák megmentőjét. Budai Evódiával beszélgettünk.
Amikor a kórházban születés után magára hagyott babákról hallunk, olvasunk, legtöbbünknek összeszorul a szíve. De azok már kevesen vannak, akik tovább is lépnek, és a gyermek származásától függetlenül meleg otthont szeretnének biztosítani neki. Ez pedig így van rendjén, mert nem mindenkinek ez az elhívása – vallja Budai Evódia, a Keresztyén Árvamisszió Alapítvány székelyudvarhelyi fiókjának vezetője. Az pedig, hogy ilyen családokat találjanak a piciknek, az ő gyönyörű és nehéz feladatuk.
Az alapítvány a magyarországi Kőszegi házaspár kezdeményezésére jött létre Bihar megyében Érszőllősön. Elnöke Veress Efraim, Evódia testvére, akinek a honlapon olvasható szavai egyértelművé teszik az alapítvány célkitűzéseit:
Világossá vált, hogy nem elég az abortusz ellen prédikálni, tenni is kell azokért, akik erre a prédikációra reagálva megszülik a gyermeküket, de sokféle okból képtelenek felnevelni, ezért a kórházban hagyják.
Evódia egy személyes élményről is beszámolt, ami számára még indokoltabbá tette vállalását az alapítvány vezetésével. Az ő családja is befogadott egy kislányt sok évvel ezelőtt, akit aztán hét év után elvitt tőlük az édesapja. Az vigasztalja, hogy tudja, tőlük olyan hét évet kapott, ami jó alap lehet egy normális élethez. Azért is vállalta ezt a munkát, mert tudja, mi a legrosszabb, és segíteni szeretne.
Hogy lehet feldolgozni, hogy hét év után elvitték azt a kislányt, akit már sajátotokként szerettetek?
Na, ez a nehéz ebben a munkában. Az alapítvány nem ígér örökbefogadást, csak gyámszülőséget. Amikor a kislány hozzánk került, angolt tanítottam egy zilahi óvodában. Hatéves volt, amikor az őt nevelő nagymamája meghalt, a szülei pedig külföldön éltek. Annyira megszokták az életet nélküle, hogy nem akarták magukhoz venni.
Én ezt anyaként nem nagyon tudom felfogni…
Pedig nagyon sokan vannak ilyenek Romániában. Az árván maradt gyerekek egyik része az, akiket a kórházban hagynak, a másik részük az úgynevezett külföldi árvák. Ez utóbbiakat legjobb esetben is rokon neveli.
A kislány édesanyjáról mit tudtatok?
Nem tudom hibáztatni az édesanyját, mert igazából áldozat volt ő is. Mivel az édesanya nem jelent meg a tárgyaláson, a bíróság az apának ítélte a kislányt. Sokszor éjszaka is felhívott, mert gyötörte a lelkiismeret. Akkor nyugodott meg, amikor hozzánk került a kislány.
Tudtad, hogy mibe vágsz bele?
Nem egyszerű úgy befogadni egy gyereket, hogy bármikor megfoghatja az édesszülő, és magával viheti akárhová, akármilyen körülmények közé. Nekünk is volt otthon négy saját gyerekünk, de a férjem és ők is olyan szívesen fogadták Anettet, hogy azóta is csodálkozom ezen.
A két lánynak meg kellett osztaniuk a szobájukat az új ‘testvérükkel’, de ez egy percig sem volt probléma. Ahhoz képest, hogy mennyire tartottam attól, hogy megszokjuk-e az új helyzetet úgy, hogy az a kislánynak és nekünk is jó legyen, minden nagyon gördülékenyen ment. Felkészítettem a gyerekeimet, hogy csak rövid időre kapjuk Anettet, és nagyon kell szeretni őt, mert nem tudjuk, meddig szerethetjük. Így könnyebben ment mind a befogadás, mind az elengedés is.
Mekkorák voltak akkor a saját gyerekeid?
A legnagyobb tizenkettő, a legkisebb kettő. Anett akkor volt hatéves. Aztán egyre sűrűbben jelentkezett az apuka, és mivel mi csak gyámjai voltunk a kislánynak, elvihette akármikor. Akkoriban nagyon szükségem lett volna egy alapítványi háttérre, ezért is dobbant a szívem akkorát, amikor rám bízták a fiók vezetését.
Az alapítvány hogyan tud segíteni az árván maradt gyerekeken?
Gyámság alá tudjuk helyezni a pici babákat, ami nem egyenlő az örökbefogadással. A gyámszülő az az önzetlen ember, aki tisztában van azzal, hogy bármikor elviheti a vér szerinti szülő a befogadott gyermeket, és ennek ellenére is szeretetteljes családi légkört tud biztosítani a kicsinek. Ezeket az önzetlen családokat támogatjuk lelkileg, esetleg anyagilag is.
A másik, hogy az alapítvány vállalja a gyámszülők és az igazi szülők között a közvetítő szerepet. Ha, mondjuk, felbukkan a szülő, vállaljuk, hogy elvisszük hozzá a gyereket, kikerülve az esetleges kellemetlen helyzeteket.
Mi van akkor, ha a gyámszülőknél sokkal jobb helyen lenne a gyerek?
Sajnos a romániai gyámügyi törvények nem adnak sok lehetőséget. Csak akkor történik valami, ha fizikai sérelem éri a gyereket. Anettet sokszor gyötörték rémálmok, amikor visszajött hozzánk, olyankor azt kértem a tanáraitól is, hogy legyenek türelmesek vele, olyan lelkiállapotban volt. Amúgy pedig nagyon ügyes és okos lány. Elvittem iskolapszichológushoz is, de az ott kapott eredmények sem jelentettek elfogadható érveket.
A gyámhatóságok között is ég és föld a különbség. Bihar megyében és itt Hargita megyében is nagyon nyitottak voltak, de volt, ahol élből elutasítóak a tevékenységünkkel szemben. Jobban mondva nem is érdekli őket, hogy mit szeretnénk, mert csak a munkájukat szaporítanánk. Amikor Anett hozzánk került, azt sem nézték meg, hová visszük.
Most a Hargita megyei gyámhatósággal kötöttetek szerződést. Miről szól ez?
Igen, nagyon örültünk a nyitottságuknak és a komolyságuknak, ahogy ezt a megkeresésünket kezelték. A mi felelősségünk lesz a szerződés szerint családot keresni például a kórházban hagyott babáknak.
A munkánk attól is függ, milyen helyzetben van a baba.
Ha teljesen lemondott róla az édesanyja, akkor a gyámhatóság talál örökbe fogadó szülőket. Ha viszont még nem mondott le a kicsiről hivatalosan az anyuka, de nem érdeklődik a gyerek iránt, keresünk neki egy befogadó családot, gyámszülőket. Később még az örökbefogadás is szóba kerülhet itt.
Nagyon szép példát tudok említeni Nagyváradról, ahol gyámszülőket talált az alapítvány egy félkarú roma kisgyereknek, és most sikerült a szülőknek örökbe is fogadni a kicsit. Bár nem mondom, hogy mindenkinek ekkorát kell vállalni, mégis ez olyan nagy elégtétel a számomra. Mert érdekek nélküli, igazi befogadásról van szó.
Van különbség az örökbe fogadó szülők és a gyámszülők „igényei” között?
Igen. Az örökbe fogadó szülők inkább ‘szőke’ gyereket szeretnének, és az is számít, hogy fiú vagy lány a kicsi. A gyámszülők mindenféle érdek nélkül választják ki a gyereket.
Még akkor is, ha a mostani törvények szerint az eddigi 90 lej helyett 600 lejt adnak a gyámszülőknek.
Ez legfeljebb megkönnyíti egy kicsit a dolgunkat, mert esetleg egy szegényebb család is meggondolja, hogy befogadjon egy gyereket.
De azt hogy lehet eldönteni, hogy valaki nem csak a pénz miatt jelentkezik gyámszülőnek?
Itt jövünk mi, mert a gyámhatóságnak megkönnyíthetjük a dolgát azzal, hogy mi keressük a befogadó családokat, így egyfajta szűrőn mennek át a jelentkezők, mielőtt gyámszülővé válnának.
Mi a különbség a gyám- és a hivatásos szülők között?
Eddig Hargita megyében csak ez utóbbiak voltak. Lehet szép is hivatásos szülőnek lenni, de eddig kevés ilyet hallottam sajnos. Van fizetése a hivatásos szülőnek, ezenfelül a gyerekek után is kap valamekkora összeget, de ennek fejében a gyámhatóság elhelyezhet nála több gyereket válogatás nélkül.
A gyámszülőségben figyelembe vesszük, melyik család mit bír, vállalkozik-e tiszta szívvel a feladatra. Érdekes, hogy a gyerekeken is meglátszik, hogy a szülőnél az anyagiak állnak-e a háttérben az ő nevelésüket illetően, vagy érdekek nélkül, sőt áldozatot vállalva vették őket magukhoz önzetlen emberek. Az alapítvánnyal táboroztatunk olyan gyerekeket, akik hivatásos szülőknél nevelkednek, és nem könnyű terelgetni őket.
Most itt Udvarhelyen mit tudtok, hány kórházban hagyott gyerek van?
Érdekes, hogy amikor múlt hónapban elindítottuk itt az alapítványt, volt két pici gyerek, de mire elkészültek a papírok, már találtak nekik családot. Az egyiküket majdnem hazavittem én, a családom nagyon biztatott… Most meg hála Istennek nincs egy gyerek sem a kórházban, ami jó.
De ettől függetlenül van munkánk, mert van most épp két család, akiknek intézzük a papírjait, és akikhez kimegy a gyámhatóság is. Amint pedig újra lesznek elhagyott gyerekek, már ki is tudjuk őket helyezni.
És Hargita megye többi kórházaiban vannak most elhagyott babák?
Csíkszeredában is szokott lenni, de most ott sincs. Mindenesetre igyekszünk az adott helység környékén találni jelentkező családokat, hogy könnyebb legyen a kapcsolattartás is. Van most Csíkszeredában is gyámszülőséget vállaló család, így ha lesz baba, tudjuk hová vinni őt is.
Itt Romániában egyébként nagyon nehézkes az örökbefogadás. Mire a szülőkhöz kerül a gyerek, eltelik két év.
Azzal telik az idő, hogy meg kell keresni az édesanyját, akinek el kell döntenie, hogy lemond-e a gyerekről vagy sem, ha igen, akkor is csak ezután kerül az örökbe fogadható gyerekek listájára a kicsi.
Ezt tudjuk mi áthidalni azzal, hogy addig is, amíg tart a huzavona, a gyermek jó körülmények között nevelkedik. Ha pedig az édesanya hivatalosan is lemond a gyerekről, elsőbbséget élvez a gyámszülő az örökbefogadás esetén.
Mennyire gyakran történik meg, hogy nem mond le az anyuka végül a gyerekről?
Megtörténhet. Én is találkoztam egy esettel, amikor a lányanya nem tudta eldönteni, mi legyen terhességének a sorsa, abortuszon gondolkodott. Felajánlottuk a segítségünket, ő mégis elment az abortuszra, csakhogy már késő volt. Megszülte a gyermeket. Már gyámszülőket is találtunk, akik nevet is adtak a még meg nem született kisfiúnak.
Akkor döbbentem rá, hogy nem mond le az anyuka a babájáról, amikor megszületett a kicsi, kihozták, és más név volt a karszalagján, mint amit megbeszéltünk. Na, de ez végül is jó, mert életben van, és az édesanyjával maradt a kisfiú. Bár a nagymama neveli, mert az édesanyja még nem nőtt fel a feladathoz, így is szép a történet.
Mindezek mellett azt mondom, ha egy anyuka nem tud gondoskodni megfelelően a gyermekéről, inkább mondjon le róla úgy, hogy tudja, jó helyen lesz a gyermeke. Ebben segíteni tudunk.
Miben tudjátok egymást még segíteni a gyámhatósággal?
Kértem azt is tőlük, hogy tudomást szerezhessünk az olyan esetekről is, mint Anetté volt. Bár itt Székelyföldön az esetek többségében a rokonok vállalják az árván maradt gyerekeket.
Ilyen esetben azonban abban is tud segíteni az alapítvány, hogy táboroztatja a gyereket, vagy a gyámszülőknek képzést tart, hogy kezelni tudja a felmerülő, váratlan problémákat. De célkitűzéseink közé tartozik az is, hogy nemcsak a velünk kapcsolatban álló szülőknek, hanem közösen a gyámhatósággal az általuk nyilvántartott szülőknek is tartunk konferenciákat.
Hány családdal álltok kapcsolatban Hargita megyében, akik gyámságot vállalnának?
Hat család van jelenleg, és érdekes, hogy a többségüknek már van saját gyereke. Talán azért van ez, mert a gyermektelen párok rögtön örökbefogadáson gondolkodnak. Az első esetek egy kicsit nehezen indulnak, és akkor bátorodnak meg mások is, ha van előttük pozitív példa. De ez normális, nem könnyű a döntés.
Milyen terveitek vannak még?
Nagy álmunk, hogy az elhagyott és fogyatékkal élő gyerekeket egy általunk létrehozott otthonban gondozhassuk, mert talán nekik a legnehezebb befogadó szülőket találni.
A fentebb említett kisfiú esete nagyon ritka, és nem is várhatjuk el senkitől, hogy akár anyagiakban is ilyen megterhelésnek tegye ki magát.
Nekem is volt egy testvérem, aki izomsorvadásos volt, és tudom, hogy nem könnyű senkinek ilyenkor. Hála Istennek most már épül is Nagyváradon az otthon uniós pályázatoknak, adományoknak köszönhetően.
Nőgyógyászati rendelőkben szeretnénk még elhelyezni szóróanyagot azzal kapcsolatban, hogy ha valami oknál fogva abortuszon gondolkodik valaki, felajánljuk a segítségünket, hogy bármi legyen is a probléma, a gyermek megszülethessen. Akár arról van szó, hogy lányanya az illető, és bár megtartaná a babát, nem látja a jövőjét, akár arról, hogy nem tartaná meg, de szeretné jó családban tudni a kicsit.
Nagyon sok segítséget kaphat ma egy kismama a terhessége idején, de a szülés után felmerülő gondok esetén már alig. Akiknek még nincsenek konkrétumok az életükben, csak kérdéseik lennének, nekik is nagyon szívesen állok a rendelkezésükre. A 0735500496-es telefonszámomon bármikor elérhető leszek számukra.
Önkéntesekre van-e szüksége az alapítványnak?
Igen. A kórházzal szeretnénk most együttműködést kialakítani. Mivel a babákat rögtön a születésük után nem lehet kihozni, de már nagyon fontos nekik a melegség, szeretetteljes környezet, védőnőket kerestünk arra a feladatra, hogy felváltva időt töltsenek a picikkel.
Az is benne van a tervben, hogy a betegségükben magukra hagyott kicsikkel is foglalkoznánk, amíg a kórházban vannak. Van családterapeutánk és pszichológusunk is, akik a családokkal önkéntesen foglalkoznak.
Mit fontoljanak meg a családok, mielőtt gyámságra adnák a fejüket, és a te segítségedet kérnék?
Mindenképpen behívom őket egy beszélgetésre, meghallgatom, mire gondoltak, és csak utána mondom el, miben tudnék segíteni.
Ezután látjuk csak meg, mi marad közös ebből. De ez még nem kötelezi őket semmire. Elindulhatunk a közös úton, de ez nem azt jelenti, hogy az önzetlenségnek nincs határa.
Mivel én és a férjem is családgondozók is vagyunk, felmérjük a helyzetet, hogy mit bír a család.
Mert lehet, hogy önzetlenek ugyan, de már a saját gyerekeikkel is gondjaik vannak. De az is lehet, hogy egy ilyen kicsi gyerek gyógyítóan hat a családra, mert egy kicsit elfeledkeznek magukról, és összekovácsolja őket a baba.
Miben tudjátok még segíteni a családokat, ha már ott a baba?
Itt kezdődik munkánk másik fele. Támogatói csoportunk van, rendszeresen konferenciákat tartunk, lelki segítségnyújtásra is van lehetőség. De tudunk segíteni a későbbiekben az esetleges örökbefogadásnál a papírmunkák elvégzésében is.
Mert ez gyakran felőrli az idegeket, és türelmetlenné, lemondóvá tudja tenni a szülőket. Adományok segítségével anyagiakban is igyekszünk támogatni a családot mondjuk egy felmerülő kórházi költség esetén.
Hogy látod, milyen anyagi körülmények közül jönnek a jelentkező szülők?
Nem a leggazdagabbak, átlagos emberek. Elsődleges, hogy mélyen vallásosak. Ez nagyon fontos, mert a hit segít átbillenni a nehézségeken, itt nem elég az önzetlenség. Hit nélkül nem működik, hogy úgy tudj szeretetet adni, hogy esetleg „károd” származik belőle. A másik dolog, hogy megelégedett emberekről van szó, akik tudják, mi az elég.
Ez nálam pluszpontokat ér. Sok az értelmiségi család, de nem feltétlenül a diploma határozza meg az embert. Az a lényeg, hogy taníthatóak, érdeklődőek legyenek. Nem mindegy, hogy az eszét is odateszi-e ilyenkor valaki, vagy csak a fülét.
A közösségi oldal sok mindent elárul. Utólagos engedelmeddel nézegettem a profilodon a képeket. Felfedeztem, hogy te is nagycsaládból származol.
Igen, öten voltunk testvérek, Barnabás fivérem már meghalt. Az a szellemi örökség, amit hoztam, és a férjem támogatása is nagyon nagy segítséget jelentenek a munkámban. Ő is sokgyermekes családból származik, így mindketten tudjuk, mit jelent a családi környezet.
Mindenkinek van valamilyen elhívása. Úgy gondolom, azok, akik gyámságot vállalnak, nem többek, mint más szülők, csak Isten őket erre hívta. Mivel mindenkinek van valami hasonló az életében, fontos lenne, hogy minden család megvizsgálja, hogy a saját gyermekeik milyen célt töltenek be az életükben. Mert senki nem emel glóriát azoknak a szülőknek a feje fölé, akik, mondjuk, a saját fogyatékkal élő gyermeküket nevelik, pedig ez is legalább olyan önzetlenség és szeretet által vezérelt tett.
Forrás: http://uh.ro/itthon/tarsadalom/25087-elhagyott-gyermekek-angyalkai
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
