A Presbiteri Tanács által szervezett konferencia központi gondolata és címe az volt, hogy „Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből”.
Az alkalom előadóival, Varga Györggyel és feleségével, Anikóval arra kerestük a választ, hogy mi módon élhetnek közösségünk férfiai olyan hitéletet, amely lelki értelemben sikeressé teheti őket és követendő életpéldává a következő generációk, illetve gyülekezetbe nem járó férfiak számára. A háromnapos rendezvény úrvacsorai istentisztelettel zárult, ahol Papp János, egyházunk elnöke hirdette Isten igéjét. A következőkben a konferenciával kapcsolatban rövid bizonyságtételeket olvashatunk a szervezők részéről. (Papp Szabolcs)
A férfikonferencián olyan téma került elénk, amiről korábban még nem hallottam előadást. Minden férfinek tisztában kellene lenni a saját szerepével. Könnyebb lenne férjnek, apának, vezetőnek lenni. (Barbarics Péter)
Az idei férfikonferenciában többek között az fogott meg, hogy nem papírszagú előadást hallottunk, hanem olyat, amelyet az előadó a saját életgyakorlatán átszűrt, sőt megharcolt. Számomra különösen hitelessé tette az előadást, hogy alaptermészetében nem egy férfias férfi mondta el ezeket a gondolatokat, hanem olyan valaki, aki – saját bevallása szerint – igen messziről jött, és tudatos döntések sorozatán keresztül kellett és kell belépnie Istentől kapott férfiúi szerepébe.
Nem az alaptermészetünk számít, hanem az, hogy tudatosan felvállaljuk- e Istentől kapott férfiúi mivoltunkat, az ezzel járó küldetésünket és felelősségünket. Ugyanakkor, amíg csak önerőből akarunk megfelelni ennek az elhívásnak, addig kudarcra vagyunk ítélve, mert önerőből nem megy. Az Isten szerinti férfivá válás kezdeti lépése az összetöretés, ami a férfiaknak különösen nehezükre esik, de csak ezt követően tud Isten felépíteni azzá, akivé a saját képmására eredetileg is teremtett. (Sólyom Attila)