Szeretem figyelni a körülöttem levő világot, az embereket. Mindig érdekelt, hogyan gondolkodnak mások, mi motiválja a tetteiket, mi határozza meg a világlátásukat.
Az utóbbi években láthatjuk, hogyan férkőzött be a kapcsolatokba, a családokba, az egyének életébe a virtuális tér, az interneten keresztül egyidejűleg hogyan tágult és szűkült a világ. Részesei vagyunk olyan történéseknek, amelyek a föld másik pontján esnek meg, kinyilváníthatjuk a véleményünket kéretlenül és következmények nélkül a legkülönfélébb témákban. Mindezt úgy, hogy közben ki sem kell lépnünk a szobánkból. A világ szinte összes tudása elérhetővé vált az egyszerű ember számára is, és nagyszerű, hogy könnyen elérjük szeretteinket, bármerre is járjanak a világon. A nagy többség azonban szórakoztató és közönséges tartalmakat keres a világhálón, és nem lettek a családok, közösségek sem összetartóbbak a könnyebb kapcsolattartási lehetőségektől.
Sokan az eszközt kárhoztatják, pedig az jóra és rosszra, építésre és rombolásra egyaránt használható.
Figyelem az utca emberét a közlekedési eszközökön, a kávézókban. Mellettem a villamoson szőke copfos, négyévesforma kislány, mosolygó katicás hátizsákját az ölében tartja. Csillogó szemekkel meséli, mi történt az oviban. Az anyja unottan görgeti a telefonon a hírfolyamot, néha rányom egy lájkot egy képre. Egyszer-egyszer odapillant a gyerekre, de látszik, nem is hallja, miről csacsog, mit kérdez. Végül rámordul: „Hagyj, most fáradt vagyok.” Az út végéig a kicsi lány szótlanul bámul ki az ablakon.
Látom, ahogy a fiatal pár ül egy kávé mellett, a lány félszegen mosolyog, várja, hogy a párja letegye a telefont és végre beszélgessenek. Tíz perc elteltével már kínosan feszeng és zavartan ő is előveszi a sajátját.
Az étteremben egy kedves család ül mellettünk, fiatal pár két kisgyerekkel és a nagyszülők. A felnőttek vidáman beszélgetnek ebéd közben, nevetnek. Ahogy elnézem, a gyerekek fegyelmezetten esznek, nem vesznek részt a társalgásban. Majd látom, hogy mindkettő előtt egy tablet van, mesét néznek rajta. A szülők azt gondolják, így legalább erre a kis időre mindenkinek nyugta van.
Barátok, barátnők átmennek egymáshoz, beszélgetnek ugyan, de nem teszik le a telefont, videókat, ismerősöket mutogatnak egymásnak, már elképzelhetetlen az életük enélkül. A mai kor gyermekeit csak emlékek nélküli generációnak szoktam nevezni, mert nem csinálnak semmi olyat, amit majd mesélhetnek a gyerekeiknek, unokáiknak. Szerencsés az a család, ahol még vannak közös élmények, beszélgetések, és ki tudják alakítani az egészséges egyensúlyt az online eszközhasználatban.
Amikor igazán figyelünk valakire, magunkból adunk neki: az időnket, a gondolatainkat, a tiszteletünket.
Mind érezzük: valami megváltozott. Van, aki azt mondja, ilyen világban élünk, természetes folyamat, nem lehet a fejlődést megállítani, szülőként nem akarnak mindennap vitát egy gép miatt. Valóban aggódnunk kell, vagy majd idővel letisztulnak a dolgok? Mi lesz azzal a generációval, akik nem tanulnak meg figyelni a másik ember jelzéseire, nem tudják felismerni a másik arcán megjelenő érzelmeket, így nem is reagálnak rá megfelelően? Nem is gondoljuk, mennyi fájdalom, félreértés, sértődés okozója mindez. Amikor igazán figyelünk valakire, magunkból adunk neki: az időnket, a gondolatainkat, a tiszteletünket.
Az erős kapcsolatok alapja az egymásra figyelés, enélkül lehetetlen a másik megismerése. A sátán nem véletlenül támadja a házasságokat, családokat, gyülekezeteket ezen keresztül is. A Bibliában számtalanszor olvashatjuk, hogy az Atya ismer bennünket, a szívünk állapotát, gondolatainkat. Ez pontosan mutatja, hogy mennyire figyel ránk!
„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért”
olvashatjuk az Úr Jézus szavait a Jn 10,14–15-ben.
A legkevesebb, hogy mi, hívő emberek komolyan vesszük ezeket a kihívásokat, és a megfelelő bölcsességgel, szeretettel alakítjuk kapcsolatainkat. Figyelmes jelenléttel vegyünk részt a beszélgetésekben, mutassunk jó példát ezzel is egymásnak, a következő generációnak!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
