Nagy hála van a szívemben, hogy Heti útmutató vannak gyermekeim, és megérhettem azt, hogy unokáim születtek. Kimondhatatlan öröm volt, amikor első gyermekünk érkezett. Nem nagyon értettünk még ahhoz, hogy hogyan is kell bánni egy kicsiny babával, de igyekeztünk mindent a legjobban tenni.
Nagyon megható volt látni a szép kisgyermeket, akit kaptunk, de nem tudtuk, hogy ki lesz majd belőle. Ma már tudjuk, hiszen felnőtt ő is meg a testvére is, és Isten ajándékának tekintjük őket mindmáig. Mostanában unokáimat foghatom a kezemben, és ámulok az élet csodáján, s advent idején az öthetes Lehelt dajkálva kinyílt előtte Isten különös útja, Jézus földi életének története.
Kétezer éve Mária és József is szent megilletődöttséggel foghatta kézbe a Gyermeket, aki nem csupán kicsiny volt és gondozásukra szoruló, de egyben Isten Fia, a régi próféciák és a nekik tett ígéret beteljesedése. Micsoda méltóság volt benne, milyen féltő szeretettel, törődéssel kellett körülvenniük, amikor az Úr rátekintett szolgálólányára és annak igaz vőlegényére, majd házasságukra.
Az agg Simeon beszéde megdöbbenthette őket, de a mennyei Atya segítségével ellátták feladatukat, betöltötték küldetésüket.
Gyermek született nekik és nekünk, de a gyermek felnőtt, aztán nagyszerű szolgálatot végzett, majd a világ megváltását, élete főművét is megcsodálhatjuk, hiszen élhetünk kereszthalála által, és együtt örülhetünk dicső feltámadásának, mennybemenetelének, és boldogan várjuk, hogy egyszer visszajön és minden szem meglátja őt.
Az ünnep most mégis a gyermek Jézus felé vezeti gondolatainkat. Isten elküldte, ideadta, ránk bízta egyszülöttjét, hogy az embertestbe költözött istenfiút, Jézust befogadjuk, elfogadjuk, megismerjük, kövessük. Mert úgy szerette a világot, hogy megmentése érdekében ezt is megtette. És Jézus valóságos emberré lett.
Születésnapot ünneplünk. Jézus Krisztus születésnapját. Fontos a születése, hiszen születésnapokon gyakran elővesszük a régi képeket, és emlékezünk, de nem a kisgyermeket látjuk az ünnepeltben, hanem életének arra az állomására is emlékezünk. Van egy fényképem, amelyen néhány órásan vagyok az édesanyámmal. Ma egészen másként nézünk ki. Az a nap része volt az életünknek, de nem a célja.
Az Úr Jézus életének is fontos állomása a testet öltés, a megszületés, de ez csak egy állomás a cél eléréséhez.
Most, amikor jólesik elidőzni a karácsony nagyszerű hangulatában, hallgatni a csilingelő harangokat, gyönyörködni a fényárban, nehogy ebben maradj, hiszen ma már nem a gyereket ünnepeljük, hanem a világ Üdvözítőjét, és őt magasztaljuk, mert értünk vállalta, hogy gyermekké legyen, hogy velünk, köztünk éljen, hogy mi általa Isten gyermekeivé legyünk, sőt Isten igazsága őáltala. A mi világunkba érkezett, hogy mi megérkezhessünk az ő világába. Áldott karácsonyt!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
