2016. január 17. várva várt nap volt családunk életében, hiszen ekkor vittük először az Úr házába gyermekbemutatási alkalomra Tamás Nátán nevű legkisebb fiunkat.
Dávid, Máté és Ádám, a nagyobb testvérek eddig szomorúan vették tudomásul, hogy a kisbaba és anya nem mehettek az imaházba, hanem otthon kellett maradniuk, ezért most nagyon örültek, hogy végre a pici babával együtt az egész család az Úr házába mehetett azért, hogy megköszönjük őt, mint drága ajándékát Istennek, és kérjük áldását, vezetését életére.
Ujvári Ferenc lelkipásztor testvér gyermekünk megérkezése alkalmából és az érte való könyörgésre buzdítva a 89. Zsoltár 1-5. verseket olvasta fel:
„Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet…”
Az alábbi gondolatok hangzottak el a fenti ige alapján: „Ajándék Istentől, hogy itt lehettek. Isten szeret benneteket, ebből a szeretetéből ajándékozott meg egy újabb kistestvérrel, gyermekkel. Ez az Isten szövetsége, az élet szövetsége. Ennek vagytok tanúbizonyságai a gyülekezet előtt.
Isten betartja az Ő szövetségét, életet ad, szeretetközösséget ad, mert kegyelmes és hűséges. És nem csak ilyenkor jó meghatódni, és azt mondani: Köszönjük, Istenünk, hogy adtál egy újabb életet. Nem csak ilyenkor fontos hálát adni és imádkozni. Hanem az Isten szövetségében meg is maradni, mert nekünk ez az élet.
Hittel fogadtátok negyedik gyermeketeket, mert hisztek az Úr veletek kötött szövetségében, kegyelmében és hűségében, amely nemzedékről nemzedékre tart, és nem veletek ér véget: ennek részei a fiaitok is, mind a négyen. Ezzel a hittel jövünk most Isten elé hálaadással és imádsággal, ahogyan az előző három fiatokért is tettétek annak idején. Ezzel a hittel tesszük oda Tamás Nátánt Isten szövetségébe.
Eszünkbe juthat, hogy valamikor értünk is így imádkoztak. Akik Isten gyermekei vagyunk, tudjuk, hogy Isten szövetsége ugyanúgy él és hordozza az életünket, hogy aztán merítsünk belőle erőt és életet, üdvösséget találjunk.
Köszönjük meg a Mindenhatónak, hogy egészséges gyermekkel ajándékozott meg, hogy megtartotta az anyukát, és együtt lehettek erőben, egészségben.
Nem kis feladat felnevelni, minden jóra megtanítani négy gyermeket, de hittel teszitek ezt, ezért jó reménységünk van. Ezzel a hittel jövünk most negyedik gyermeketekért a mi Urunk elé, hogy tekintsen rá, áldja meg őt, benneteket és mindannyiunkat: gyermekeket, fiatalokat, időseket az Ő szövetségében, Krisztus által, kegyelméből.”
A hálaadó, áldáskérő imádságok és az énekkar éneke után köszöntések hangzottak el a bibliakörös gyermekek és vezetőjük illetve a családtagok részéről.
Miért kapta legkisebb fiunk a Tamás Nátán nevet?
Nekem a Nátán név tetszett, mert szerintem szép, rövid, egyszerű név és tudjuk, hogy a Bibliában is feltűnik Nátán az Úr követeként, tehát pozitív szereplőként. Nátán Dávid király idejében Isten prófétája volt, aki szembesítette Dávidot saját bűnével (II. Sámuel 12. rész).
A Tamás név a férjemnek tetszett. Erről a névről talán legtöbbünknek az a „hitetlen Tamás” juthat eszünkbe, aki egy volt Jézus tizenkét tanítványa közül. Magam is így voltam ezzel. De miután hallottam Kulcsár Tibor testvér gondolatait a 2016. 02. 20.-i hitmélyítő alkalmon ezzel kapcsolatban, megváltozott a véleményem. Hiszen ha belegondolunk, melyikünk nem „hitetlen” néha? A bibliai Tamás hitetlen volt ugyan, de nem maradt meg ebben az állapotban: el merte mondani az Úr Jézusnak vívódását, aki segített is hitetlenségén, a végeredmény pedig az lett, hogy felismerte Istent Jézusban: „Én Uram, és én Istenem!” (János 20,28).
Úgy gondolom, ez a legfontosabb: ha kételkedünk is valamiben, az Úr elé tárhatjuk azt, Ő pedig kész segíteni rajtunk, így lehetőséget ad, hogy ne maradunk meg hitetlenségünkben, kétségek között.
Tamást ritkán szokták odaállítani, mint példát a többi hívő elé, pedig a Lázár feltámasztásáról szóló történetben kiderül az is róla, hogy ő kész lett volna meghalni Jézussal: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.” (János 11,16). Ebből azt is megláthatjuk, milyen odaadó, szeretetteljes volt a szíve, képes volt döntést hozni Jézus mellett.
Imádkozunk azért és hisszük, hogy legkisebb családtagunk, de valamennyi gyermekük és saját életünkben is igaz lesz a köszöntésül elhangzott ének szövege:
“Én Uram, Te adtad életem, Te fogtad két kezem mióta megszülettem. Én Uram, Te őrzöd életem, Vigyázod léptemet, mert terved van velem. Ezért áldlak, imádlak! Segíts, hogy minden tettem Téged dicsérjen, amíg élek! Istenem áldlak, imádlak! Te vagy már Megváltóm és Megtartóm, csak általad élek. Én Uram, utat mutatsz nekem, Vezetsz ösvényeden mióta megszülettem. Én Uram, világítasz nekem, Hogy fényed lehessek, ez a terved énvelem.”