Gyülekezeti csendes hétvége Gyula-Városerdőn

1673

A járványhelyzet miatt az idei, Szilvásváradra tervezett táborunkat le kellett mondanunk, de kerestük a lehetőséget arra, ha rövidebb időre is, de együtt tölthessünk egy kis időt, hogy a közösségünket építsük egymással és Istennel.

A városunkhoz közel találtunk egy alkalmas erdei iskolát, ahol már régebben is táboroztunk gyermekekkel, és augusztus 14. és 16. között ebben a csendes környezetben, a Körös partján, az erdő közepén szerveztük meg gyülekezeti kirándulásunkat. A három nap során több mint 150-en vettek részt a rendezvényen Gyuláról és Sarkadról. Voltak, akik a táborban aludtak, mások napközben csatlakoztak hozzánk.

A hétvége fő témája a lelki ajándékok voltak. A cél az volt, hogy bátorodjon a szívünk a szolgálatra, megtaláljuk helyünket a gyülekezetben.

Péntek este lelkipásztorunk nyitó előadásában beszélt arról, hogy Isten sokféleképpen megajándékozta az embert. Adott nekünk életet, erőt, tőle kaptuk családunkat, kapcsolatainkat, gyülekezetünket, hitünket. Legdrágább ajándéka pedig maga Jézus Krisztus és az örök élet.

Ezek mellett az ajándékok mellett személyre szabott ajándékokat is készített az Úr, amelyek által szolgálni tudjuk őt és építeni a gyülekezetet. Szükségünk van a lelki ajándékokra, nélkülük szolgálatunk csupán emberi erőlködés lenne.

Szombat délelőtt Furus Calix Angliából érkezett, gyulai kötődésű lelkipásztor hirdette közöttünk Isten üzenetét. Beszélt arról, hogy mindannyian Isten papjai vagyunk. Papi szolgálatunk pedig azt jelenti, hogy Istent szemléljük és őt képviseljük az emberek között.

A délelőtt hátralévő részében és a kora délutánban fórumbeszélgetés zajlott a gyülekezet jövőjéről, céljairól. Szóba került az imaház bővítése, új imaház építése, valamint szolgálatunk, missziónk különböző lehetőségei. Imádkozunk, hogy az Úr vezessen döntéseinkben!

Szombat este Merényi Zoltán lelkipásztor az Újszövetségben található lelki ajándékokat sorolta fel, és egyen-egyenként beszélt azok hasznáról.

Vasárnap úrvacsorás istentisztelettel zárult a program. Az igehirdetésben arról volt szó, hogy mindannyian sáfárok vagyunk. Egyszer el kell számolnunk Isten előtt, mit kezdtünk az életünkkel, ajándékainkkal.

A lelki program mellett természetesen sok idő volt beszélgetésre, játékra, sportolásra. Szombat este a tábortűz mellett énekelhettünk és építhettük kapcsolatainkat.

Jó légkörű, előremutató szűk három napot töltöttünk együtt a táborban! Imádkozunk, hogy a jó folyamatok tovább erősödjenek közösségünkben!


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Jónak lenni jó!