Harvest game Rákospalotán

Nem. Ez nem valami informatikai játékszoftvercég Rákospalotára költözését harangozza be, bár ilyen ínséges időkben, mint amelyek mostanság köszöntöttek ránk, biztosan jól jönne a kerületünk életébe.

Amiről szó van, az a több mint tíz éve indult gyermektáborunk idei programjának újdonsága. Gyülekezeti táborunk 2009-es indulása óta sok idő eltelt. Nagyon sok gyermek fordult meg ezeken a napközis heteinken, hívő és nem hívő szülők-családok gyermekeinek több tucatja. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ebben a hosszú időszakban erőt adott, szolgálatokban használt, és sok gyermek hallhatta az evangélium üzenetét.

13 év eltelte után úgy láttuk, hogy szükséges a megszokott tábori rendszerünkön itt-ott változtatni. Ami kiválóan jó volt és működött 2009-ben, az ma már nem a leghatékonyabb, vagy legalábbis lehet jobb is. Baptista körökben jól ismert szlogen: „A korral haladni, Krisztusban maradni.” Ez igaz egy gyermektáborra is, amire nézve már jó két éve kerestük az utat, és imádkoztunk olyan megoldásokért, hogy a mai tinédzser gyerekeket a leghatékonyabban tudjuk elérni. A lehetőségeink is sajnos meglehetősen beszűkültek, mert azok a fiatal testvéreink, akik elkezdték és éveken át az élén voltak ezeknek a táboroknak, elköltöztek, vagy Isten máshol akarta őket tovább használni. Ezért új munkatársakért is imádkoztunk, hogy Isten mutasson olyan testvéreket, akikkel tovább tudjuk végezni a gyermekek felé a szolgálatot.

Az idei év februárjában egy teljesen egyszerű asztali beszélgetésen került szóba ez az imatémánk és a nyári táborunk terveinek ismertetése. Beszélgetőtársam ekkor említette meg Miklósvári Péter nevét, aki egy gyermekmissziós csapatot vezet, szívesen mennek gyülekezeteknek segíteni ilyen jellegű missziójuk támogatásában. A kapcsolatfelvétel szinte másnap megtörtént, Péter személyesen is eljött „terepszemlére”, majd megosztotta a „Harvest game” névre keresztelt komplex gyermekmissziós programjukat. Elmondtuk, hogy nem helyettünk akarjuk őket szolgálatra hívni, hanem velük együtt akarunk szolgálni egy általunk megtervezett és működtetett hét programjában. Nagyon örültünk, hogy ez teljesen találkozott a „Harvest game” céljaival, akik nem egy gyülekezet helyett, hanem velük együtt akarnak szolgálni.

A program úgy állt össze, hogy a nap nagyjából 70-80%-át az általunk vezetett és előkészített programok tették ki, és a fennmaradó részben Péterék hozták a „Harvest game” program élményekkel és sok játékkal, de a Biblia örömhírével is ellátott részét.

Minden évben hívtunk valaki különleges személyt vagy olyan vállalkozót, aki a tevékenységének bemutatásával teszi teljessé a közösséget, ami egy ilyen táborban kialakul. Az idei év sajnálatos meghatározó eseménye kétségtelenül az ukrán–orosz háború. Február 24-e óta nincs olyan nap, hogy ne hallanánk erről. Ez pedig foglalkoztatja a gyerekeket is, és véleményük is van róla. Arra gondoltunk, hogy gyülekezetünk egyik barátkozóját hívjuk meg az idei táborba mint „különleges személyt”. Az ő különlegessége pedig tényleg több, mint meghökkentő, mivel teljesen vak. Egy szörnyű betegség által vesztette el teljesen mindkét szemére a látását. Viszont teljesen aktív életet él! „Csörgő fociban” tagja volt a Magyarországot képviselő paralimpiai csapatunknak, és szép eredményeket ért el, de a cselgáncs sportban is versenyzett teljesen vakon! Az új hobbija az „agyaggalamb-lövészet”, amit nem ő, hanem a felesége űz, aki tagja a gyülekezetünknek. Amire felkértük őket, de főleg Sándort, hogy hozzák el azokat a fegyvereket, amelyekkel ezt a sajátságos sportot gyakorolják. Így került bemutatásra két igazi fegyverritkaság, a westernfilmekből is jól ismert forgótáras pisztoly és puska is, de a rendőrség által is használt pisztolyok, valamint egy AK–47-es géppisztoly is részét képezte a bemutatónak.

Arra kértük Sándort, hogy azon túl, hogy beszél a fegyverekről úgy általában, beszéljen azok szabályos használatáról és arról, hogy mire képesek. Itt jött elő a szomszédunkban dúló háború, amiről szinte minden gyerek elmondta a véleményét, félelmeit és vágyát. Nagyon érdekes élmény volt Sándort nézni, ahogy így, teljesen vakon szinte pár perc alatt szét-, majd összeszerelte a fegyvereket, amit a gyerekek is kipróbálhattak.

Régi vágyunk volt az is, hogy ezek a gyerekek megismerjék magát a gyülekezetet is, ami imádkozó háttere ennek a missziónak. Az idei tábor záróakkordjaként visszavártuk immár a családokat, akiknek egy vagy több gyermeke is táborozója volt a gyerekhetünknek. Az imaház szinte teljesen megtelt azokkal a gyerekekkel és szüleikkel, akik eljöttek a tábor záróalkalmára, egy evangelizációs istentiszteletre, ahol Miklósvári Péter szolgált Isten igéjével. A gyülekezet lelkipásztora pedig a táborozó gyermekekkel beszámolt a hét eseményeiről és élményeiről.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy meghallgatta imáinkat, nem kellett leállítani táborunkat, új munkatársakat és új programelemeket is kaphattunk, hogy hatékonyabbá tudjuk tenni táborunk szolgálatát Rákospalotán.

Nagy Sándor lelkipásztor