Hétindító vers | Herjeczki Géza: Mint a samáriai asszony

Mától új sorozatot indítunk a baptist.hu-n Hétindító versek címmel. A baptista Áhítat heti témája alapján minden vasárnap délután közzéteszünk egy verset, amely segít az ige értelmezésében, elcsendesedésben, egyéni áhítatunkban. A verseket Verebes Zoltán, a MERA rádió munkatársa, a Budafoki Baptista Gyülekezet tagja adja elő.

Ezen a héten az Áhítat gondolatainak témája: Nehémiás könyve – szükséges munka

Herjeczki Géza:
MINT A SAMÁRIAI ASSZONY
(János 4)

közel jössz hozzánk
és szólsz
beszélsz velünk
az élő vízről
s mint ott a kút mellett
beszélsz a bűneinkről

mi sem szeretjük
ha bűneinket firtatod
szólj inkább akármi másról
egyházról bibliáról
vagy szólj akár az
imádságról is
csak ne rólunk
csak ne a bűneinkről

habár a szívünk súgja már
hogy itt Veled
hogy itt most végre
megtörténhetne a nagy csoda
amit remegve-félve
várunk

csak ne a bűneinkről beszélj
bár egyre jobban fájnak
ne a bűneinkről
ha belehalunk is
bár élni volna jó

Mester
de jó hogy itt vagy
ne is figyelj ránk
csak tedd amit akarsz
az lesz a jó nekünk
s bocsásd meg okoskodásainkat

Verebes Zoltán bemutatkozik:

Keresztény családban nevelkedtem, édesanyám református közösségbe járt, édesapám baptistába Pesterzsébeten.

Számomra a hit nem volt kérdéses, egyébként pedig ahogy nyiladozott az értelmem, nekem sokkal könnyebb volt elhinni a teremtéstörténetet, mint az ősrobbanást elfogadni.

Mégis úgy gondolom, hogy a hívő életem csak 27 éves koromtól kezdődött.

Akkor döbbentem rá ugyanis, hogy a magam választotta út nem visz sehova. Felismertem bűneimet, és átadtam az életemet az Úrnak. Ennek most már 47 éve, és még mindig nagyon sok mindent kell Istennek lemetszegetnie az életemből, de hiszem és vallom az ő ígéretét, hogy amit ő elkezdett bennem, azt be is végzi, amikorra szükséges.

Kora gyerekkoromtól kezdve nagyon szerettem a verseket, történeteket, rádiójátékokat hallgattam, édesanyám bibliai történeteit és versmondását is, nagyon szépen mondott verset.

Azt gondoltam, hogy ehhez van talán érzékem, és az évek  során még abban erősödtem meg, mivel a nyelveket szeretem, erre is készültem annyira, hogy a József Attila Szabadegyetemen az érettségi idejére már oroszból kilenc és németből nyolc szemesztert elvégeztem, s úgy mentem felvételizni Szegedre a József Attila Tudományegyetemre, hogy ha valakit fölvesznek, az én leszek.

Hát nem így lett. Csak öt évvel később tudtam meg az első érettségi osztálytalálkozón, hogy osztályfőnököm és a KISZ olyan javaslatot adott, hogy „tanári pályára ideológiai nézetei miatt alkalmatlan”!
Így érkeztem meg a vendéglátóiparhoz, később a szállodaiparhoz, végül pedig a nemzetközi fuvarozáshoz. Mindez azért volt lehetséges, mert az idők folyamán begyűjtöttem néhány állami nyelvvizsgát.

Gyülekezetünk, a Budafoki Baptista Gyülekezet most és mindig is erőteljesen külmissziós elkötelezettségű volt, feleségem, Ida és én is a Vasárnapi Iskolai Szövetségnél teljesítettünk szolgálatot, én önkéntesen, Ida pedig főállású misszionáriusként. A gyülekezetben a gyermekmunkában és a diakóniában segédkeztem.

Most 24. éve vagyok a MERA alapítványnál műsorvezető szerkesztő. Számtalan igehirdetést, elbeszélést, verset olvastam fel. Mostanában már csak az áhítatok beolvasását végzem. Ebben az évben Spurgeon „Isten ígéreteinek tárháza” van soron (www.mera.hu, Napi Áhítat).

Meggyőződésem, hogy a vers is lehet az istendicsőítés és az evangelizáció eszköze, ezért szeretem a versmondást, és nagyon örülök ennek az új lehetőségnek.

Köszönöm a figyelmet!
Verebes Zoltán